Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök annak, amit előttem Szabó Zsolt államtitkár mondott, hiszen mi sem foglalta össze jobban annak az ellenpontját, amit én mondani szeretnék, idézem: „nem mondhatjuk, hogy összeszerelő ország vagyunk”. Valóban nem mondhatjuk, teljesen egyetértek ‑ az a szomorú, hogy azzá szeretnénk válni. Az a tendencia, ami látszik a magyar oktatásban és minden pontján, akár a most előttünk heverő költségvetés kapcsán, hogy erre összpontosítanak pénzeket, az bizony afelé mutat, hogy egy összeszerelő országgá szeretnénk válni.

Azt mondja, hogy 20 százalék a mérnökök aránya. (Z. Kárpát Dániel: Németek.) Ezek a mérnökök, tessék megnézni akár bármelyik magyarországi, akár a Kecskeméten lévő Mercedest, ezek nem magyarok, ezek azok a német mérnökök, akik idejöttek; számok. Most, nemrég jártam Kecskeméten, és megtapasztalhattam ezt, ez látszik. Ígértek olyat, hogy majd egyre több lesz itt a magyar mérnök, de nem ez az igazság. Az az igazság, hogy itt továbbra is német mérnökök vannak. Kiképezzük ezeket az embereket arra a jelenlegi rendszerben, hogy elő tudjanak állítani egy speciális autókarosszériát például, aztán amikor a világgazdasági folyamatok olyanná válnak, hogy az egész üzem fogja magát, és elköltözik valahova keletebbre, vagy ki tudja, milyen irányba, akkor itt leszünk nagyon sok olyan emberrel, akik egy speciális alkatrészt elő tudnak állítani, az üzem odébbállt az olcsóbb munkaerő vagy az olcsóbb telephely vagy a kedvezőbb adó miatt, és azt fogjuk látni, hogy ezeknek az embereknek nem fogunk tudni munkát adni. Ez a szomorú, ezért mondjuk, hogy összeszerelő ország felé haladunk, és ezért mondjuk, hogy az összeszerelő ország képe nem egy pozitív kép. Ami jelen pillanatban zajlik az oktatásban, az erre mutat, és úgy gondoljuk, hogy ez, hogy ráadásul a források, az oktatásra szánt források évről évre csökkennek összességében, főleg, ha az ország GDP-arányához viszonyítjuk ezt, ez lemaradást jelent, ez a gazdaságpolitika a lemaradást eredményezi. Látjuk azt, hogy egyetlen elem azonos Szingapúrtól Finnországig a válságkezelésnél, amikor nagy előrelépést igyekszik valaki tenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ez pedig az oktatás forrásainak drasztikus növelése; ez nálunk nincs meg sajnos. (Taps az LMP soraiban.)