Dr. Czomba Sándor (Fidesz)

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban fontos témát feszeget immáron többedik alkalommal migrációs tekintetben, és szeretném néhány fontos dologra fölhívni az ön figyelmét, hogy mi az, ami a migrációban a mindenkori kormány eszköze és lehetősége, és mi az, ami egyébként európai uniós viszonylatban tendenciának tekinthető.

Hogy alátámasszam a mondandómat, szeretném fölhívni a figyelmét, de talán nem is kell, biztosan figyelte a közelmúltbeli híreket: ez a téma uralta a választási kampányokat is Nagy-Britanniától kezdve Lengyelországon át. Jelen pillanatban ugyanezzel a gonddal néz szembe az összes közép-európai ország, csak éppen nem mindenütt egyforma a probléma mérete. Romániában 10 százalék körül van a migrációs ráta, azaz a kivándorlók teljes népességre vetített aránya Lengyelországban 6 százalék, nálunk pedig 2 százalék.

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem kell a problémával foglalkozni, de azt sem lehet állítani, hogy a lengyel kormány háromszor rosszabbul végzi a munkáját, mint a magyar kormány, mert ezekből az adatokból valószínű csak ennyi derülhetne ki.

Kétségtelen, hogy a hazai munkaerőpiac még nem tud versenyezni a nyugat-európai bérekkel, de arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy az Unióhoz velünk együtt csatlakozott országok közötti bérszínvonal-különbség 10-15 százalékon belül van, míg a fejlett országokhoz képest ennél kétszeres-háromszoros meg négyszeres különbség van. Ezt érdemes majd, miután leírta, átgondolta, végiggondolni, hogy miről is szól ez a nagyon fontos adat.

A foglalkoztatás 80 százalékát a versenyszféra adja. Itt a bérekre alapvetően nem a kormányzatnak, a mindenkori kormányzatnak van hatása, hanem a versenyszféra teljesítményére. Kétségtelen tény, hogy a kormánynak is feladata van, különösen a minimálbér és a garantált bérminimum megállapításával kapcsolatban, de itt meg arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy az elmúlt években a szociális partnerekkel együttműködve sikerült átlagosan 10,8 százalékkal emelni nemzetgazdasági szinten a béreket, ami a GDP-növekedés kettőszöröse volt. A magyar minimálbér az elmúlt négy évben az uniós országok közül a harmadik legnagyobb mértékben, 38 százalékkal emelkedett. Persze, ez még így is mindig jóval alacsonyabb, mint az, amit egyébként szeretnénk adni az embereknek, ugyanakkor azért, azt gondolom, hogy nem kell elvitatni ezeket az eredményeket.

Hogy a fiatalok esetében 2012. év végéhez képest a 25 év alatti fiatalok munkanélküliségi rátája 29 százalékról 19 százalékra esett vissza Magyarországon, 10 százalékkal csökkent, azért ezt nem nagyon lehet, és nem statisztikai eszközökkel, tisztelt képviselő asszony… Mondok pár dolgot: a munkahelyvédelmi akciótervben 150 ezer fiatal van jelen pillanatban érintve. Az „Első munkahely” garanciaprogramban 20 ezer fiatal dolgozik jelen pillanatban is az elsődleges munkaerőpiacon; a vállalkozóvá válás támogatása s a többi.

Ami pedig a konkrét „Gyere haza, fiatal!” programot illeti: tudja, képviselő asszony , értem én azt, hogy az a 100 millió forint, ahogy jeleztük is, nyilvánvalóan egy projekt indulásához elegendő, de ez pont 100 millióval több, mint amit bármely kormány eddig tett ebben az ügyben. Merthogy egyetlenegy program sem indult eddig gyakorlatilag, ami a fiatalok hazahozatalát segítette volna, próbálta volna segíteni.

Örülök, hogy utánanézett a számadatoknak, én is utánanéztem. A mai napig 726 fő jelezte, hogy szeretne hazajönni. A számukra több mint 400 állásajánlat van jelen pillanatban, és a Facebook-bejegyzésnek köszönhetően úgy tűnt, hogy a rossz hír is hír, és örülök neki, mert hirtelen, négy nap alatt 40 ezerről 61 ezerre nőtt a kattintások száma, a bejelentkezések száma, tehát a fiatalokat továbbra is szeretném buzdítani.

Tehát ha az volt a kérdése, hogy mit üzenünk a külföldön munkát vállalóknak: gyere haza, fiatal! ‑ ezt üzenjük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)