Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyfajta bohózat részesei vagyunk, hiszen holnap elkezdenénk tárgyalni az új költségvetést, miközben még az előzőt farigcsálja a kormányzat, zárszámadásról nem is hallottunk, nem tud elszámolni a rábízott adóforintokkal, és most oda jutottunk, hogy bizony már a következőt kezdené tárgyalni.

Azt is láthatjuk, hogy n–2 szabályról, egyebekről vagy részarányos teljesítésekről szintén nem hallottak, és az is látható volt, ahogy Hegedűs Enikő képviselőtársam sarokba szorította államtitkár urat, egyetlenegy válaszuk nincs azokra a teljesen logikusan felépített felvetésekre, hogy ugyan hová tapsolják el a Liget-projekt kapcsán a 11 milliárdon fölül azokat a plusztételeket, amelyek vagy átfedésben állnak egymással, vagy tökéletesen indokolatlanok, életszerűtlenek.

A BKV tekintetében fontos kijelentenünk valamit. Önök a magyar adófizetők pénzéből most egy olyan kötelezettséget próbálnak vállalni, amelynek újratermelődése ellen semmiféle garanciális elemet nem építenek be sem ide, sem máshová. Hogy képzelik azt, hogy kifizetik ezt az adósságot oly módon, hogy nem garantálják annak újratermelődése megakadályozását? Mi a garancia arra, hogy két év múlva, amikor itt állunk egy hasonló vita sodrában, nem fognak elkérni a magyar adófizetőktől újabb 50 milliárd forintot arra, hogy a saját működési hibáik költségeit a magyar emberekkel fizettessék ki, ahelyett, hogy önök maguk között találnának felelősöket e téren?

Viszont a legdurvább csomagrész talán az Erste Bankot érintő részesedés. Államtitkár úr, mondja már meg, hogy mennyit ér az Erste Banknak ez a pakettje, mennyit ér ez a csomag! Ugye, hogy nem tudják! A helyzet az, hogy az előirányzat felülről nyitott, tehát még azt sem tudják megmondani nekünk, hogy a magyar adófizetők pénzéből mennyit szeretnének erre fordítani. És azt merészelik mondani, hogy előre nem látható elemekről tárgyalunk most? Olyanokról, amelyekről nem tudták, hogy esetleg felmerülhetnek 2015 közepén?

Az Iszlám Állam elleni katonai akció költségei esetében ez még talán létjogosultságot nyerhet és felmerülhet. De az összes többi tétel? Az ingyenes gyermekétkeztetés szükségességét nem tudták? Az Erste Bank megvásárlása? Hogy lehet az, hogy nincs önöknek egy reprivatizációs stratégiájuk, amely mondjuk, tíz évre előre, lépcsőzetesen, az ár-érték arányok megjelölésével, vizsgálatával tudná azt, hogy mit, milyen vagyontárgyat miért, kinek az érdekében és milyen felhasználási módozatok mentén kívánnak megszerezni? Ha nincs ilyen, az megint csak bizonyosfajta kérdéseket vet fel majdnem ötévnyi kétharmados kormányzást követően.

Még egyszer mondom, előre látható tételekről beszélünk jobbára, olyan tételekről beszélünk, amelyek kapcsán ezeket a tárgyalásokat nem most kellene lefolytatni, egy tisztességes költségvetési vitában akkor kellett volna. Egy reprivatizációs stratégia hiányában pedig, garantálom önöknek, hogy a holnap kezdődő újabb vitasorozatban sem fognak tudni elénk állni értelmes magyarázatokkal azt illetően, hogy miért kérnek zsebpénzt. A holnap induló vitában több száz milliárd forintnyi zsebpénzt kér a kormányzat, amit az Országgyűlés megszavaz, aztán majd a kormány méltóztatik eldönteni saját hatáskörben, hogy mire költi. Egyébként nem árulok el nagy titkot azzal, hogy több száz milliárdnyi olyan tétel van a következő költségvetési tervezetben, amely bátran lehetne fordítható a magyar emberek javára, boldogulására, és nem saját felhasználásra elkülöníteni.

El kell mondjuk azt is, hogy az Erste Bank megvásárlása kapcsán nemcsak azt nem tudjuk, hogy önök végeztek-e tisztességes vizsgálatokat azt illetően, hogy mit, mennyiért és kinek az érdekében vesznek, de itt egy egészen másfajta szempont is felmerült az önök indoklásában is. A kormányzat az EBRD-vel közösen lép ugyanis, és látható, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank tekintetében nagyon komoly kérdések merülnek fel. Nagyon komoly kérdésként merül fel az, államtitkár úr, hogy mi történt februárban. Hol jártak önök az EBRD-vel? Mit írtak alá? Aláírtak netán egy megállapodást? Szerepel ebben a megállapodásban az, hogy magyar állami tulajdonú bankok tekintetében hogyan járhatnak el és hogyan nem?

Csak nem szerepel benne az is, egészen véletlenül, merthogy itt van előttünk a dokumentum, csak nem szerepel benne az is, hogy önök az úgynevezett adósmentő lépések során már több terhet a bankokra, az érintett bankokra árfolyamváltozásból adódóan nem terhelnek? És csak nem garanciát vállalnak arra is, ha megvásárolnak egy ilyen vagyonelemet, három éven belül vagy három évvel később azt a piacra vissza fogják tolni, és valakinek el fogják adni? Kinek szándékozzák majd eladni azt a pakettet, amit most megvásárolnak, és még nem is tudjuk, hogy mennyiért? Kinek az érdekében teszik mindezt? Áll-e az egész mögött egy megállapodás az érintett szervezettel? Megmondják-e Magyarországnak kívülről, hogy hogyan járjon el ebben az ügyben, vagy sem?

Egy angol nyelvű megegyezés ugyanis a világhálón található az önök februári találkozójáról. A kérdés az, hogy letagadják-e, vagy pedig őszintén, tiszta módon most gombot nyom, feláll, elmondja, hogy mi ez a megegyezés. Van-e ráhatással a mostani Erste bankos akvizícióra, és befolyásolja-e a magyar kormányzat mozgásterét bármiben is az a megállapodás, amit az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank tekintetében papírra vetettek? Hát igen, nagyon komoly kérdések merülnek fel.

(19.40)

Még egyszer mondom, előre látható költségvetési tételekről beszélünk. Továbbra sem egy otthonteremtési programot indítanak, hiszen nincsen a költségvetésnek igazi, valódi otthonteremtési sora a felszabaduló forrásokból. Továbbra sem gondolják végig egy szociális bankszámla-konstrukció felállítását, amelynek értelmében megvalósítható lenne még a mostani bankhálózaton keresztül is az, hogy átlagfizetésig mindenki lényegében ingyen bankolhasson, ne húzzák le a már adózott pénzét még egyszer különféle kártyadíjakkal, számlavezetési díjakkal, illetékekkel, egyebekkel, vagy maximum a valódi költségeket terhelhessék rá. Ennek a költséghányada nem lenne annyira brutális, még annyit sem vinne el, mint amennyit ez a csomag teljes egészében.

De látható módon nem ezek a szempontok merülnek fel önök előtt, hanem bizony adódik a kérdés, hogy ezekkel a külföldi szervezetekkel kötött megállapodások, esetleges paktumok, a Magyar Bankszövetséggel kötött paktum befolyásolja-e az önök mozgásterét. Még egy bankvásárlás során is, még egy részének a megvásárlása során is adódik tehát a kérdés, hogy milyen kötelezettségeket vállalt a kormányzat, olyanokat esetleg, amelyekről nem tudunk, az előirányzat felülről nyitottsága mit jelenthet a magyar adófizetők pénztárcájára nézve, számos egyéb kérdés sorjázik. Én Hegedűs Enikő kérdéscsokrát csak ki tudtam egészíteni egy kicsivel, de azt hiszem, az lenne most a korrekt, államtitkár úr, ha megnyomná azt a gombot, eloszlatná ezeket a kételyeket, és tisztességes választ adna.

Ha önök nem tudnak tisztességesen elszámolni az adófizetők pénzével egy mostani időszakot illetően, de már egy korábbi törvény megszavazása folyományaként, akkor hogyan várják azt holnaptól, hogy bárki egy hosszas vitasorozat folytán a bizalmát szavazza önöknek, az igen szavazatával díjazza nemcsak az önök mögött álló szakértőket, de az önök szavahihetőségét, az önök munkáját is. Egész egyszerűen most ott tartunk, hogy mindezt majd zárszámadás nélkül fogják kérni tőlünk természetesen, tehát papíron sem tudtak elszámolni a korábbi időszakokkal, de legalább ezeket a felmerülő és abszolúte szemet szúró problémákat nemcsak kérjük, de követeljük, hogy oszlassák el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)