Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nem jó üzenet az, amikor a kormánypárt egy ilyen fontos határozati javaslathoz, amihez mindenki hozzászólt, és mindenki a támogatásáról biztosította, nem kívánnak sem támogatásról biztosítani senkit, sem hozzászólni nem akarnak. Úgy gondolom, hogy a hozzáállásukkal saját maguknak kell majd elszámolniuk. Ismételten talán egyetlenegyet lehetett bebizonyítani ezzel. Leleplezték azt, hogy azok az érdekegyeztetések, amelyek a háttérben folynak, inkább csak a helyzet szanálására, elodázására, a probléma megoldásának elodázására szólnak, és nem valódi elhivatottság lakozik a kormányban.

Itt lett volna az idő, ahogy képviselőtársam fogalmazott előttem, hogy most tegyenek le valamit legalább két percben az asztalra, és mondják el azt, bújjanak ki a báránybőrből, mutassák meg, hogy mit gondolnak az ápolókról. Köszönöm szépen azonban azoknak a pártoknak a támogatását, amelyek támogattak minket ebben. Valamennyi felvetésük egyezett azzal, amit mi magunk is mondtunk. Ezek egyébként, és ezt a kormánypártok figyelmébe ajánlom, amiket mi javasoltunk, apró lépések, egyáltalán nem fájdalmas lépések és nem vágyálmok, hanem olyan minimális kritériumok, olyan minimális elvárások, amelyek a rendszer működőképességének fenntartásához szükségesek.

Nem lehet elégszer mondani, hogy a kormány, úgy tűnik, egy képességbeli hiányban szenved az ápolók ügyében. Nem képes meghallani az ápolók hangját. Azt még csak elfogadom, ha az én hangomat nem kívánják meghallani, és nem kívánnak foglalkozni a Jobbik határozati javaslatával, de azt elfogadhatatlannak tartom, hogy az ápolóknak hátat fordítanak. Jegyezzék meg, a 24. óra után járunk, itt az idő, hogy meggondolják magukat, és majd amikor szavazni kell, akkor támogassák ezt a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)