Vona Gábor (Jobbik)

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mind Európában, mind itthon nagy vihart, nagy vitákat kavart akár a bevándorlás, akár a halálbüntetés kérdése, és azt gondolom, helyes is, hogy ez így történt.

Azokat, akik ellenzik, hogy a bevándorlásról vitát folytassunk, arra kérem, hogy ne csupán a jelenlegi helyzetet nézzék Magyarországon, az is riasztó egyébként, hanem az ebben rejlő tendenciát, ahová ez az egész folyamat tart, mert az önmagában rémisztő. Azt gondolom, hogy aki ezt a tendenciát, ezt a folyamatot nem látja, az vagy vak, vagy naiv, vagy ostoba, vagy egyszerűen nem foglalkozik kellő mélységben ezzel a kérdéssel. Nekik talán azt tudnám tanácsolni némi pedagógiai jelleggel, hogy kérjenek a házuk mellé egy befogadó állomást, és akkor testközelből tudnák a bevándorlás szociológiáját tanulmányozni.

Ami a halálbüntetést illeti, arra kérem a Fidesz képviselőit, hogy a miniszterelnök úr felszólításának engedjenek. Van ugyanis egy parlamenti vitanap-kezdeményezésünk a halálbüntetésről, amit önök még mindig nem írtak alá, holott maga a miniszterelnök úr szeretett volna erről vitát. Mi ennek a lehetőségét ezáltal megteremtettük, úgyhogy kérem, hogy ezt a vitát itt a parlamentben kulturált keretek között folytassuk le. Tehát fontos, hogy ezek a viták zajlanak akár a halálbüntetés, akár a bevándorlás kérdésében.

Jobb már a helyzet az előző ciklushoz képest, amikor például a médiatörvény vagy az Alaptörvény kérdésében akasztottunk tengelyt az Európai Unióval. Ezek már fontosabb kérdések, jobban érdekli az embereket. De ezzel együtt is azt kell mondjam, nem ezek azok a kérdések, amelyekben igazán nekünk az Európai Unióval konfrontálódnunk kellene. Nem ez Magyarország valódi vagy legsúlyosabb problémája, hanem sokkal inkább a kivándorlás és a kivándorlás mögött meghúzódó gazdasági válság, a magyar gazdaság tönkretétele. Ezzel kapcsolatban kellene nekünk az Európai Unióval vitát kezdeményezni.

Lehet persze, hogy a makrogazdasági mutatók jók, ezt nem is akarom vitatni, de azt is figyelembe kellene végre venni a kormánypárti képviselőknek és a kormánynak is, hogy a magyar emberek számára a makrogazdasági mutatók nem úgy jelennek meg, mint az önök számára, hanem mikroszinten. És mikroszinten ők azt tapasztalják, hogy a magyar gazdaság nem képes számukra jövőképet biztosítani, hogy nekik vagy szeretteiknek el kell hagyniuk hazájukat, mert nem képesek ebben az országban élni. Ez a valóság, a magyar gazdaság tönkretétele a valóság, az elmúlt 25 év valósága. Az elmúlt 25 évben és ebben a tönkretételben pedig komoly szerepet játszott uniós csatlakozásunk, uniós tagságunk is. Mondjuk ki ezt, és ezzel is szembesítsük magunkat; ennek a vitájától se féljünk!

Hiszen, ha belegondolunk, a külföldi tőke nagyon sok esetben azért jött Magyarországra, mert szüksége volt erre a piacra, bezáratta, tönkretette, felvásárolta a magyar versenytársakat, a konkurenciát, hogy a saját termékeivel tudja megszállni a magyar piacot. Vagy a másik indok, amiért a külföldi tőke idejött, az olcsó munkaerő igézete, lehetősége volt. De bármelyiket is nézzük, akár a piacszerzési szándékot, akár az olcsó munkaerő igézetét, mind a két dolog egy irányba mutat, mégpedig a magyar gazdaság, a magyar nemzetgazdaság tönkretételének irányába. Megszűntek az üzemeink, gyáraink, gazdaságunk tönkrement, és most itt tartunk, hogy több mint félmillió ember elmenekült Magyarországról.

És ebben, még egyszer mondom, uniós csatlakozásunk és uniós tagságunk mikéntje is szerepet játszott. Hogy jön ez most ide? Miért mondom ezt el, egyébként már nem először ebben az Országgyűlésben? Azért, mert úgy érzem, hogy egy történelmi lehetőséget kaptunk. David Cameron, az Európai Unió egyik legnagyobb tagállamának vezetője nem sokkal ezelőtt bejelentette, néhány nappal, héttel ezelőtt bejelentette, hogy a csatlakozási szerződés módosítását fogja kezdeményezni. A briteknek már meg is van a 30 pontjuk, hogy mi a saját elképzelésük ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, ez a kapu kinyílt, nem is olyan kis kapu ez, nekünk is be kell lépni ezen a kapun, nekünk sem kell megriadni ettől a vitától, és nekünk is kérni kell a magunk lehetőségét arra, hogy a csatlakozási szerződést bizonyos pontokon módosítsuk.

Erről kéne nekünk vitát folytatni elsősorban, először magunk között, azután az Európai Unióval is. Mert ez a döntő kérdés, hogy hogyan tudjuk európai uniós tagságunkat módosítani a csatlakozási szerződés megváltoztatásával. Azt gondolom, lehet akármilyen unortodox gazdaságpolitika, lehetnek akármilyen makroszámok, a magyar gazdaság mindaddig nem fog talpra állni, amíg a magyar élelmiszeripar, a magyar feldolgozóipar nem kerül újra talpra állításra. Ez a kulcskérdés.

Hadd mondjak önöknek néhány kifejezést, ami szerintem fontos lesz a jövő szempontjából: élelmiszer-önrendelkezés és piacvédelem. Ajánlom ezeket a kifejezéseket a figyelmükbe, mert szerintem erre van szükségünk, ezt kellene követelnünk az Európai Unió színterein, hogy Magyarország legalább azt megtermelhesse magának, amire képes, hogy a magyar állam, a magyar kormány megvédhesse saját piacát a külföldi tőke és a külföldi termékek versenyétől. Ebben kéne nekünk frontot nyitni az Európai Unióval, és nem elsősorban a bevándorlás vagy a halálbüntetés kérdésében.

Tehát arra kérem önöket, hogy jól jegyezzék meg az élelmiszer-önrendelkezés kifejezést, mert most én mondom, és önök még esetleg mosolyognak, vagy kételyeik vannak ezzel kapcsolatban. (Dr. Fazekas Sándor: Már évek óta mondjuk, tőlünk hallottad.) De el fog telni néhány év, és önök fogják mondani, akkor meg majd én fogok mosolyogni, amikor önök is tapasztalják már évek óta azt a dinamikát, hogy a Jobbik mond valamit, aztán a Fidesz-kormány is elkezdi azt mondani néhány évvel vagy néhány hónappal később.

Úgyhogy kérem önöket, folytassuk le mi is a csatlakozási szerződés módosításának vitáját, mert ez a döntő kérdés Magyarország számára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)