Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány nappal az egészségügyiek tüntetése után benyújtásra került a 2016-os költségvetés. Ennek az egészségügyi fejezetének kellene választ adnia mindazokra a kérdésekre, amelyek a tüntetések kapcsán felmerültek; arra a méltatlan állapotra, amelyben a magyar egészségügy van. A 2016-os költségvetés azonban ezekre a kérdésekre nem válaszol, és nemcsak az egészségügy egyes területei, a mentőktől a háziorvosokig szenvedik ezt meg, hanem a beteg. A beteg, akit sújt az, ha túlterhelt és méltatlanul alulfizetett ápolónő ápolja. Megalázó látni azokat a szakdolgozókat, akik tartják a legnagyobb közösségi portálon a szelfijüknél a táblákat azzal a fizetéssel, amit ők kapnak, azzal a méltatlanul alacsony fizetéssel.

És a beteget sújtja az is, hogy önök törvényesíteni akarják a hálapénzt, gondolom, a bérkövetelések kapcsán. Merthogy a beteg lesz az, akinek már nemcsak lehetősége, hanem szinte kötelessége lesz hálapénzt adni, s nem a gyógyulásért, hanem azért, hogy ennek egyáltalán az esélyét megkapja. És persze a beteg lesz az, akit sújtani fog az orvosok és a szakdolgozók elvándorlása. Czomba államtitkár úr tett egy nagyon erőtlen kísérletet a napokban arra, hogy bizonyítsa, a kormány eredményesen harcol az elvándorlás ellen, fiatalokat csábít haza, majd a 40 ezres számmal való dobálózás után kénytelen volt rájönni a valóságra: ennek a számnak a töredéke volt az, akik egyáltalán érdeklődtek aziránt, hogy hazajöjjenek.

És a beteget sújtja a kórházi adósságok hatalmas halmaza is, hiszen a kórházak olyan helyzetben vannak, hogy most már alapvető gyógyítási eszközök és gyógyszerek hiányoznak, önök pedig megpróbálják azt a matematikai megoldást kihozni, hogy 60 milliárdból kifizetek 90-et és marad 30; ami nem fog menni, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.

És a beteget sújtja az is, hogy ma már Magyarországon úgy gyógyul mindenki, ahová éppen születik. Ha nincs esélye arra, hogy közel legyen a jó háziorvosi ellátáshoz, egy jó minőségű és színvonalas kórházhoz, az bizony az ő baja lesz, és esélytelenül próbál meg gyógyulni vagy gyógyulást keresni.

És persze a beteg az, akit sújtanak majd a várólisták, amelyek újra nőnek. Pillanatnyi megtorpanás után, amit önök nagyon sikerrel igyekeztek kommunikálni, a várólisták nőnek. Tudom, hogy államtitkár úr most kérdően néz rám, de utána tud nézni, ezek adatok, amiket meg kell majd keresni és szépen megnézni, hogy ezek a várólisták azok, amelyek már nemcsak nagyműtéteket jelentenek, amikre éveket kell várni, hanem néha nagyon egyszerű diagnosztikai eljárásokat is, amelyekre hónapokat kell várni bárkinek, hogy egyáltalán megtudja, beteg-e.

Tisztelt Képviselőtársaim! A háziorvosok, akik a beteggel találkoznak először, most kaptak egy üres halmazt egy törvényjavaslat kapcsán, amelynek a legérdekesebb eleme az, hogy vajon előresorolhat-e a várólistán az, aki eljár a nem kötelező szűrővizsgálatokra. És aki nem tud, mert nincs hozzá pénze, közlekedési lehetősége, egyáltalán módja, az majd örökké várni fog?

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott költségvetés tisztán egészségüggyel foglalkozó része az eddigi 1704 milliárdhoz képest 1660 milliárdra való csökkenést mutat. Csökkenést! A kórházak 45 milliárddal kapnak kevesebbet, amire Varga miniszter úr ‑ nem tagadva ezt a tényt ‑ azt mondta, hogy ennyi van most az egészségügyre, ennyivel kell megelégedni. Önök azt mondták az év elején megígért és nyilvánosságra hozott programjukban, hogy a GDP arányában emelik a magyar egészségügyi költségvetést. Önök GDP-emelkedést vizionálnak a következő évre, az egészségügy pénze pedig csökken.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és egészségügyi kormányzat, önök nem tartják be, amit ígértek. Nemhogy nem nő ez a pénz, hanem csökken, és ennek bizony kárát látják a mentősök, nem lehet felfedezni, hogy az önök által az egyik mozaikként bedobott onkológiai vizsgálatok költsége hol van, és így tovább. Ennek a költségvetésnek kellene az önök mozaikszerűen elpotyogtatott ötleteit valamiféle cementként egybefogni és képet mutatni a magyar egészségügyről. Ez a kép lesújtó!

Ezért mi azt gondoljuk, hogy nemzeti ügyként tekintve az egészségügyre vitanapot kezdeményezünk, amelyben esély lesz arra, hogy megváltoztassuk a kormány elképzeléseit erről az igen fontos területről. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)