Szabó Sándor (MSZP)

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt konkrétan a törvényjavaslatra, tervezetre térnék rá, engedjék meg, hogy néhány dolgot általánosságban elmondjak én is, ami az egészségügyet érinti. Valóban, talán nincs is olyan intenzív téma ma Magyarországon, amely egyaránt érinti és érdekli a közvéleményt, a szakmát és bennünket, parlamenti képviselőket is, mint az egészségügy helyzete.

Talán a tavaszi időszakban nem is hiszem, hogy volt olyan parlamenti nap, amikor akár írásbeli kérdés, akár szóbeli kérdés, felszólalás ne foglalkozott volna az egészségügy helyzetével. Persze, kellett ahhoz egy ápoló is, aki talán végső elkeseredettségében a nyilvánossághoz fordult azzal kapcsolatban, hogy bizony az egészségügyi intézményekben a betegellátás biztosítása már veszélybe kerül, és az egészségügyi dolgozók anyagi bérezése is hagy némi kívánnivalót maga után.

De mitől is lenne jobb a helyzet az egészségügyben, amikor folyamatosan azt látjuk, hogy 2010 óta folyamatos forráskivonás történik az egészségügyben? Több százmilliárd forint került kivonásra az egészségügyből, ami természetesen érinti az intézményrendszert, az infrastruktúrát, a bérrendezés kérdését, magát a betegellátás kérdését. Nyilván nem lehet azt várni, hogy ha valamiből pénzt vonunk ki, az jobb lesz az elkövetkezendő időszakban. Ugyanilyen forráskivonást tapasztalunk természetesen az oktatás területén is és a szociális ellátórendszer területén is. Szeretném megjegyezni, például a szociális ellátórendszer területén 2010 óta történt a legnagyobb forráskivonás, a GDP-hez viszonyított 15,4 százalékról 13,4 százalékra csökkent a szociális ellátórendszerre fordítandó támogatás, amit a kormányzat nyújt, és bizony látjuk, hogy március 1-jétől a szociális ellátórendszerben számos ellátás szűnt meg; nem is akarom tételesen felsorolni, ha csak a rendszeres szociális segélyre gondolok, a méltányossági közgyógyellátásra vagy a lakásfenntartási támogatásra.

Ma nyújtja be a költségvetést Varga Mihály a házelnöknek, Kövér László úrnak. Én csak bízom benne és remélni tudom, a számokat nem ismerem, államtitkár úr már valószínűleg jobban ismeri, hogy akár az egészségügyre, akár az oktatásügyre, akár a szociális ellátórendszerre lényegesen több forrás kerül a 2016-os költségvetésben meghatározásra, mint amennyi a korábbi időszakokban történt. Azt kérem önöktől, államtitkár úr, hogy ez most már a hatodik költségvetés lesz, amit önök fognak elkészíteni, úgyhogy nem kéne már most az elmúlt kormányzásokra visszamutogatni, hiszen a hatodik költségvetésben, amit önök megalkotnak, önök tették és hozták azokat az intézkedéseket, amelyek az említett szektorokból és kiemelkedően az egészségügyből is lényegesen több forrást vont el.

Azt gondolom, hogy önöknek kell ezt a kérdéskört megoldani, önöknek a felelőssége. Természetesen mi korábban és most is, ahogy egyébként Tukacs képviselőtársam elmondta, mi partnerek leszünk abban, ha különösen ezen a három területen, úgymint a szociális ellátórendszer, az oktatásügy és az egészségügy kérdésére lényegesen több pénzt kívánnak fordítani, hiszen azt gondoljuk, hogy ez a magyar emberek érdeke és ez a magyar állam érdeke egyaránt.

De hogy rátérjek a törvényjavaslatra, valóban az előttünk lévő egészségügyi salátatörvény nagyon sok technikai és uniós jogharmonizációs pontosítást tartalmaz, de azért vannak benne valóban olyan szabályozások is, amelyek tartalmi kérdéseket is érintenek.

(10.50)

Én egy kérdéskörrel kívánok foglalkozni, ez a gyed és gyet szabályozása. Az egyik rendelkezés a csecsemőgondozási díj és a gyermekgondozási díj kiszámításának módját pontosítja. Jelenleg a két ellátást alapvetően eltérően kell kiszámolni. Az indoklás szerint ez a kismamák egy részét hátrányos helyzetbe hozza, és ez valóban így van, mert gyermekük féléves korában lecsökken az ellátásuk összege. Azt gondolom, az alacsonyabb csecsemőgondozási díj nem méltányos, és erősen rontja az érintettek biztonságérzetét.

Úgyhogy ez egy nagyon helyes és nagyon előremutató lépés, üdvözlendő, hogy a kormány is rájött, hogy ez módosításra szorul.

A másik ilyen rendelkezés arról szól, hogy ne lehessen kevesebb az ellátás összege annak sem, aki visszamegy dolgozni gyedről. Ugyanis itt előfordulhat, hogy egy, a gyed mellett dolgozó kismama újabb ellátási alapjának megállapításánál a részmunkaidőben szerzett jövedelem szerint kevesebb lesz az ellátás összege, mint ha nem ment volna vissza dolgozni. Ezért nagyon helyesen úgy módosul a jogszabály, hogy a magasabb naptári alap figyelembevételével kell majd az újabb gyermek utáni ellátást megállapítani. Azonban fölhívnám a kormány figyelmét arra, hogy egy korábbi előterjesztéshez készített hatásvizsgálati számítás szerint ez a lényegében a részmunkaidőhöz kapcsolódó gyed extra kedvezmény 490 millió forint kiadást jelent egy évben, ami mindösszesen 722 embert érint.

A hatályon kívül helyező rendelkezések között is szerepel azonban egy-két érdekes és lényeges intézkedés. A jövőben megszűnik a még a Bajnai-kormány által bevezetett, de csak 2010 májusában hatályba lépett szigorítás, hogy tulajdonképpen csak annyi ideig jár a gyed, amennyi biztosítási ideje volt a szülőnek, de legfeljebb a gyermek kétéves koráig. A módosítás révén, ami most előttünk van, a jövőben mindenki jogosultságot szerez, függetlenül a jogosultság megszerzését megalapozó időtől, és két évig lesz jogosult gyedre. Összességében ez a lépés is támogatható, csak felmerül a kérdés, hogy ha télen már itt volt előttünk egy hasonló jellegű salátatörvény, ahol a gyedre és a táppénzre vonatkozó szabályokat módosította a kormány, miért nem tette meg ezt már akkor.

Megszűnik a gyednél jelenleg hatályos 60 napos várakozási idő is. Ma ugyanis, ha a gyermek egyéves kora után az anya szeretne visszatérni a munkaerőpiacra, és az apa szeretné igénybe venni a gyermekgondozási díjat, akkor a hatályos jogszabályok szerint 60 nap várakozás esetén van munka mellett erre lehetősége. Ez egy teljesen fölösleges és indokolatlan megszorítás volt, hiszen az apa járulékfizetése már korábban megalapozta az ellátás igénybevételét. Ráadásul világosan látszott, hogy ez a rendelkezés kijátszható. Ha ugyanis az apa a gyermek egyéves kora előtt néhány nappal kéri az ellátást, akkor nincs szükség erre a 60 napos várakozási időre. Úgyhogy üdvözlendő, hogy a kormány erre is rájött, és ezt a módosítást is megteszi.

Persze, azért merülnek fel bennünk kérdések is. Nem derül ki a javaslatból, hogy van-e visszamenőleges korrekció azok esetében, akik a gyed extra részeként korábban rosszabbul jártak valamelyik érintett rendelkezés kapcsán. Hiszen ezek a rendelkezések már tavaly óta életben vannak, és most az ellátások összegét is befolyásoló rendelkezéseket módosítanak. Nem értjük, amit már jeleztem a gyed extra kapcsán, hogy ezek a módosító rendelkezések miért most kerülnek elénk, hiszen tavaly télen már volt egy hasonló jellegű egészségügyi salátatörvény, és ezeket az intézkedéseket már korábban is meg lehetett volna tenni.

A gyed mindenkire vonatkozó kétéves időtartamát visszamenőleg alkalmazni kívánják-e? Tehát akinek lejárt a hatályos szabály szerint a jogosultsága, de a gyermek még nincs kétéves, az például visszakapja-e az ellátásra jogosultságot a módosítás révén? Ezekre a kérdésekre még nem kaptunk választ, gondolom, államtitkár úr majd válaszolni fog erre.

Összességében elmondható, hogy támogatunk minden olyan elképzelést, minden olyan javaslatot, ami azt eredményezi, hogy több pénz maradjon az emberek zsebében. Különösen igaz ez, ha gyermekes családokról van szó. Ugyanakkor azt mi sem értjük, hogy a gyed extra korrekciójáról szóló rendelkezések mellett miért nem foglalkozik hatékonyabban a kormány a családok többségét érintő gyermekgondozási segély kérdésével, annak emelésével, hiszen ennek mértéke nagyon régóta változatlan összegű, az öregségi nyugdíjminimum összegével megegyező 28 500 forint. Vagy miért nem foglalkozik a kormány a szülés után adott egyszeri anyasági támogatás emelésével, hiszen ez is egy lényeges kérdés lenne, és nagyon sok családot érint? Vagy miért nem foglalkozik az évek óta szintén változatlan összegű családi pótlék emelésével, ami, azt gondoljuk, szintén lényegesen több családot érint?

Ezekre a kérdésekre várjuk a választ, államtitkár úr. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)