Dr. Répássy Róbert (Fidesz)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert úgy gondolom, hogy néhány félreértést tisztázni kell, vagy legalábbis igyekszem eloszlatni néhány félreértést.

Először is: Schiffer frakcióvezető úr bizonyára tudja ‑ már tájékozódtam, hogy Bárándy képviselő úr nem értesült róla ‑, hogy május 5-én mind az öt parlamenti frakció vezetőjének én magam írtam az Igazságügyi Minisztérium nevében egy levelet, amelyben külön felhívtam a figyelmet arra, hogy milyen rendelkezések sarkalatosak a törvényben, és leírtam, hogy ezeknek mi az indoka, illetve ki kezdeményezte. A levél végén kifejezetten az volt a felvetésem, hogy várjuk a frakciók visszajelzését, és hogy kezdeményeznek-e egyeztetést az ügyben. Ilyen nem érkezett vissza. Nyilván ennek oka lehetett az információ áramlásának némi hiányossága, de mondjuk, Schiffer frakcióvezető úr, gondolom, személyesen megkapta ezt a levelet. (Dr. Schiffer András bólint.) Elfogadom, hogy ennek ellenére sem támogatják a törvényjavaslatot, de egyeztetést kezdeményeztünk a javaslat sarkalatos rendelkezései tekintetében.

Egyébként a rendelkezések ‑ most tényleg csak az időkímélés miatt nem akarok végigmenni a sarkalatos rendelkezéseken ‑ nem pontosan úgy vannak, ahogy Schiffer frakcióvezető úr idézte, mert nem a törvény 22. és 23. §-aiban, csak a 22. §-ában vannak valóban érdemi módosítások ‑ (Dr. Schiffer András közbeszólására:) lehet, hogy ön tudja jobban, de ami igazán érdemi, az a 22. §-ban van, mert a 23. § már másra vonatkozik ‑, amelyeknek kivétel nélkül mindegyikét az Országos Bírósági Hivatal kezdeményezte.

Ebből még persze nem következik, hogy önöknek ezt kellene támogatni, mint ahogy az se következik ebből, hogy önöknek kellene támogatni az igazságszolgáltatás jobb működését. Igaz? Tehát nem biztos, hogy mindannyian ugyanazért a célért vagyunk itt az Országgyűlésben. Énszerintem az Országos Bírósági Hivatal elnökének a kezdeményezése kifejezetten a bíróságok munkáját, vagy ha úgy tetszik, az igazságszolgáltatást könnyítő javaslat. Nem akarom a feszültséget gerjeszteni, már azon túl, hogy önök azt mondták, hogy akkor sem szavazzák meg, bármi van benne, meg bármilyen egyeztetés lenne az ügyben, ezen már nem akarok nagyon változtatni, én csak jelzem, hogy nem az Igazságügyi Minisztériumnak vagy a kormánynak fog fájni, ha nem szavazzák meg ezeket a rendelkezéseket, hanem az igazságszolgáltatásnak fog fájni. Egyrészt. (Varju László: A zsarolás…) Amennyiben önöknek fontos az igazságszolgáltatás működése, és van egy javaslat, ami alapján jobban működhetne az igazságszolgáltatás, és önök ezt nem szavazzák meg, és én erre felhívom a figyelmet, hát, tekintse zsarolásnak. Én azt tudom mondani, hogy nem jutott eszünkbe az, hogy önök nem magát a javaslatot szemlélik, nem a javaslat sarkalatos rendelkezéseinek az értékelését végzik el, hanem bizonyos politikai, vagy ha úgy tetszik, szakpolitikai feltételekhez kötik ennek a megszavazását.

(11.30)

Értettük, megértettük ezt, de nyilván ettől még a törvényjavaslatot a kormány nem fogja visszavonni, mert úgy gondoljuk, hogy az Országos Bírósági Hivatal kezdeményezése egyébként az Igazságügyi Minisztérium és a kormány által támogatható. Bízom benne, hogy ezt a bizottsági üléseken, tehát ahol a részletes vitát le fogjuk folytatni, akár az OBH képviselőjével is meg lehet vitatni, hogy miért tartják fontosnak ezeket a rendelkezéseket. Tehát szerintem van arra módunk, hogy részleteiben megtárgyaljuk a javaslatokat.

Van néhány tévedés, amire itt szeretnék utalni. Először is Schiffer frakcióvezető úr hosszasan fejtegette, hogy milyen veszélyt jelenthet az igazságszolgáltatás függetlenségére, ha beosztott titkár vagy akár bíróságról érkezett kolléga úgymond utasításokat kap az igazságügyi minisztertől. Szeretném önt tájékoztatni, hogy elég hosszú ideje létezik a magyar közigazgatásban a beosztott bíró és a beosztott ügyész intézménye, mégsem merült eddig fel, hogy azért, mert valaki beosztott bíróként vagy beosztott ügyészként dolgozott a minisztériumban, utána kétségbe vonható az ő bírói függetlensége.

Tehát nem tudom, mitől gondolja azt, hogy egy titkárra nézve az ő függetlenségével kapcsolatban kételyek merülnek fel, miközben a beosztott bíró akár egy évtizedig dolgozhat a minisztériumban ‑ volt is és van is erre példa ‑, utána visszamegy bíráskodni, és azt fogják mondani, hogy ejnye, neki már korábban X. Y. miniszter adott utasításokat. Nemcsak Magyarországon létezik ilyen modell, más országokban is van beosztott bíró és beosztott ügyész. Nyilván megvan ennek a korlátja, tehát semmiféle politikai állásfoglalás nem várható, pontosabban: kifejezetten tiltott az ilyen bírótól vagy ügyésztől, ezért általában az ilyen bírók és ügyészek nem szoktak olyan nyilatkozatokat kiadni, akármilyen beosztásban is lennének a minisztériumban ‑ tehát vezető beosztásban ‑, nem adnak olyan nyilatkozatokat, amelyből bármiféle politikai következtetés kiolvasható. De számos más korlátja is van ennek, például állami vezetők nem lehetnek, tehát mondjuk, egy beosztott bíró vagy egy beosztott ügyész nem lehet helyettes államtitkár sem; de zárójelben jegyzem meg: miniszteri biztos lehet, van is ilyen miniszteri biztos, aki beosztott ügyész.

Tehát szerintem ez egy kicsit félrevezeti a gondolkodásunkat, ha azt gondoljuk, hogy az Igazságügyi Minisztériumban beosztott bírák, ügyészek feltétlenül átpolitizálttá vagy politikailag involválttá válnak azáltal, hogy ők ott dolgoznak. Ezért kérem, hogy ezt fontolják meg még egyszer. Semmi összefüggés nincs a bírói előmenetel és a bírói értékelés, valamint az Igazságügyi Minisztériumban végzett szakmai tevékenység között. Semmilyen összefüggés nincs! Ezt szerintem több kormány gyakorlata igazolja. Voltak olyan bírák, akik egyes kormányok alatt dolgoztak, később visszatértek bíráskodni, és nem merült fel, legalábbis nem tudok olyan esetről, hogy felmerült volna az ő függetlenségükkel kapcsolatos probléma. Mindenesetre kifejezetten segíti az Igazságügyi Minisztérium munkáját.

Schiffer frakcióvezető úr, ha megengedi, hogy kitérjek arra a két nagyon fontos, egyébként tényleg nem először hangoztatott feltételükre, hogy milyen feltételek elfogadása esetén hajlandóak támogatni a bírósági jogállási törvény módosítását vagy a bírósági szervezeti törvényt: az egyik az automatikus ügyelosztás kérdése. Nem volt még rá módunk, hogy erről beszéljünk, de létezik automatikus ügyelosztás. Automatikus szignálás van, gyakorlatilag van egy elnöki utasítás, amely elnöki utasítás alapján automatikus szignálás történik. Tehát abban önnek igaza van, Schiffer frakcióvezető úr, hogy sem most, sem az elmúlt 25 évben nem volt beleírva a törvénybe, de ez az elnöki utasítás alapján így működött. Megjegyzem: nem véletlen, hogy nem a törvényen alapul, mert azért az automatikus szignálás azt jelentené, hogy az ügyeket darabra mérnék, tehát egy nagyon bonyolult ügy is egy érkezésnek számítana meg egy egyszerűbb ügy is, és elképzelhető, hogy véletlenül vagy az automatikus szignálás következtében olyan bíróhoz kerülne, aki már egyébként nagyon leterhelt. Tehát szerintem ilyen merev módon az automatikus szignálást nem szabad fenntartani, nekem ez az álláspontom, de nyilván majd ha egyszer erről is fogunk vitázni, akkor érdemes ezen elgondolkodni, mert káoszhoz vezethet az, ha véletlenül a legnehezebb ügyek mindig ugyanarra a bíróra esnek; gondoljunk csak arra, hogy egy kisebb bíróságon, ahol kevesebb bíró van, ez milyen problémát okoz.

Volt még itt számos felvetés, én ezeket igyekszem megválaszolni, és azért most válaszolom meg, hogy ‑ ahogyan mondtam ‑ néhány félreértést tisztázzunk.

A határozott időre kinevezett bíró kapcsán korábban a törvény azt mondta, hogy a határozott időre kinevezett bírónak legalább 18 hónap aktív, ítélkezésben eltöltött idővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy értékelni lehessen. Tehát korábban sem az volt a feltétel, hogy a három évet teljes egészében ítélkezési gyakorlattal kellett eltöltenie; ennek egyébként tipikusan egy, a kismamákat védő oka volt: az, hogy amiatt, hogy gyermeket vállalnak fiatal, kezdő bírók, ne essenek ki az előmenetel lehetőségéből.

Jelenleg egyébként az OBT szabályzata alapján megállapítják azt, hogy hány letárgyalt ügyének, letárgyalt aktájának kell lenni ahhoz, hogy értékelni tudják. Magyarul: az Országos Bírói Tanács már úgy értelmezte a hatályos törvényeket, hogy csak a letárgyalt ügyek száma alapján lehet értékelni. Ezért nyilván azt, aki ezt nem tudja produkálni, aki nem tud ennyi letárgyalt ügyet teljesíteni, nem fogják tudni értékelni. Tehát ezen a szabályon nem kíván változtatni a jelenlegi törvénytervezet.

A titkár beosztásával kapcsolatban volt közöttünk nem elég kulturált, bekiabálásos vita. A titkárnál az OBH-ban… ‑ ugye, nem csak az Igazságügyi Minisztériumban, az Országos Bírósági Hivatalban is vannak beosztott titkárok vagy beosztott bírók, és az OBH-ban vagy az IM-ben eltöltött idő pluszpontot jelent a pályázati értékelésnél. Tehát nem valamifajta bírói értékelést vagy a munkájának az értékelését jelenti, hanem egyfajta kompetenciaként számítják, ugyanúgy, mint ha PhD-ja lenne vagy más… (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.) Azért, feltételezve, hogy ennek az az oka, hogy úgy gondolják: a bírósági igazgatási szervezetben eltöltött gyakorlatnak is van egyfajta értéke, vagy akár az Igazságügyi Minisztériumban kodifikációban eltöltött gyakorlatnak ‑ mert, ugye, itt kodifikációról van szó ‑ van egyfajta értéke. (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.) Nem jelent ez kizáró vagy akár kizárólagos előnyt, hanem pluszpontot jelent úgy, ahogyan más kompetenciák, tehát a nyelvvizsga, a PhD és a többi. Ezért szól így jelenleg a rendelet. Nyilván a titkár és a bíró… ‑ erről nem is akarok már szót ejteni, hiszen tudják, hogy amikor beosztják őket, akkor természetesen ítélkezési gyakorlatot nem folytathat a törvény szerint, ez kizárt.

Volt még itt egy-két dolog. Az elektronikus kommunikációval kapcsolatban a kormány nemrégiben fogadott el egy határozatot, amelyben megállapította, hogy valóban közel hatéves késedelem történt az elektronikus kommunikáció bevezetésében. Tehát ebben az értelemben egyetértünk a helyzetértékeléssel, tehát egyetértünk azzal, hogy hogyan jutottunk idáig, de önök félreértik, mert a kormány éppen most akarja lezárni végre ennek a késedelemnek a korszakát, és további halasztási határidőt nem engedne már ez a törvény. Egyébként az OBH javaslata még további, december 31-éig szóló halasztást kért volna, azonban az elmúlt hat év miatt ezt a halasztást most már nem lehet megadni.

Ügyviteli vizsga ‑ ilyen kérdéseket is felvetett Bárándy képviselő úr. A bírósági fogalmazók a mai napig is bírósági ügyvitelből vizsgáznak, az része a bírósági fogalmazói képzésnek, tehát ebben nincs semmi probléma, hogy a bíróknak az ügyvitelhez érteni kell ‑ ez a fogalmazói képzés része. Egyébként, ha előtte esetleg igazságügyi alkalmazott és ügyintéző volt, akkor nyilván ügyintézőként már külön vizsgázhatott ebből, és akkor nem kell neki a fogalmazóképzés keretében ebből vizsgázni, tehát van egy felmentési lehetőség, de azt szögezzük le, hogy ügyviteli vizsga van most is.

(11.40)

Na most, azt hiszem, ennyit jó néhány felvetésről. Még egy felvetésre szeretnék reagálni, hogy miért egy törvényjavaslatba kerültek ezek a kérdések. Ez valóban felvethető, hiszen akár lehetne külön törvényekben is szabályozni. Azonban a bírósági törvény és az ügyészségi törvény módosítási része nem olyan súlyú, nem olyan terjedelmű, bizonyos értelemben az ügyészségi része különösen technikainak tekinthető, ezért úgy gondolta a tárca, hogy egy igazságügyi csomagot képez, ezért az Országgyűlés elé egy igazságügyi törvényjavaslatot terjeszt. Tehát egyes igazságügyi törvények vannak összekötve ebben a javaslatban, és ez szerintünk egyébként segíti a jogalkalmazást, azért segíti, mert egyszerre léphetnek hatályba vagy közel azonos feltételekkel léphetnek hatályba olyan rendelkezések, amelyek egyébként egymásra tekintettel vannak. Tehát ez nem egy tipikus saláta. A salátatörvényekre az jellemző, hogy laza vagy semmilyen kapcsolat nincsen az összefűzött törvényjavaslatok között. Itt kifejezetten az igazságügyi tárgyú rendelkezések összefüggnek. Az európai uniós rendelkezés végrehajtásának, átültetésének pedig nagyon közeleg a határideje, tehát egy szoros határidő miatt szükséges, hogy az Országgyűlés mindezeket elfogadja.

Én még egyszer megjegyzem, hogy készen állunk a kétharmados részekről való egyeztetésre, bár a legjobb egyeztetés, ha az Igazságügyi bizottságban az OBH elnökét például meghallgatja a bizottság, és megtudjuk tőle, hogy miért javasolják ezeket a javaslatokat. Ezek után mégis kérem, hogy fontolják meg a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)