Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a törvényjavaslat egyes konkrét rendelkezéseinek elemzésébe fognék, két alapvető problémát szeretnék kiemelni ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy megint egy salátatörvényt terjesztett elénk a minisztérium, ráadásul nem is akármelyik minisztérium, hanem az Igazságügyi Minisztérium, amelyiknek feladata lenne éppen az, hogy a többi minisztériumot is lebeszélje arról, hogy ilyen jellegű salátatörvények kerüljenek elénk, amiben megfeleltetési nemperes eljárásról szóló passzusoktól kezdve, a közjegyzőkön keresztül, az igazságügyi jogállási törvényeken át, számos más törvénymódosítást kívánnak átvezetni. Ezt nemcsak külföldről és belföldről a szakemberek, akár mondom itt a magyar ellenzéki pártokat, a Velencei Bizottságot, hanem a köztársasági elnök is megkifogásolta. Ilyet nem lehet csinálni. Ehhez képest pont az a minisztérium, amelyiknek felelnie kellene a jogrendszer egységéért, felelnie kellene az állam jogállami működéséért, az a minisztérium terjeszti elénk megint a salátatörvényt. Ez az egyik alapvető probléma.

A másik probléma, államtitkár úr, hogy ön nagyon ‑ nem találok más szót rá, mint hogy álságos ‑ álságos módon onnan a pulpitusról elmondta, hogy mennyire nyitottak az egyeztetésre. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem gondolja, hogy egy kétharmados törvény esetén, akkor, amikor a kormányzó pártoknak nincs kétharmados többsége az Országgyűlésben, akkor az előtt kellene egyeztetni, mielőtt benyújtják ezt a törvényjavaslatot? Én azt gondolom, hogy ez lenne a helyes megoldás. Így, tisztelt államtitkár úr, előre mondom önnek, nem fogjuk támogatni a javaslatot. (Dr. Répássy Róbert: Ezt gondoltuk!) És valószínűleg nem leszünk egyedül ezzel.

Úgy gondolom, hogy saját maguk alatt vágják a fát akkor, amikor ugyanazzal a hatalmi arroganciával állnak hozzá a kétharmados törvényjavaslatokhoz, amivel tették ezt akkor, amikor még megvolt önöknek ez a felhatalmazása. Jobb lenne tudomásul venni, hogy most már nincs meg. Nem tudom, hány elbukott kétharmados törvényjavaslat szükséges még ahhoz, hogy belássák azt, hogy egyeztetni szükséges. És nem tudom, hány elbukott törvényjavaslat szükséges ahhoz még, hogy belássák azt, hogy az egyeztetés az nem formális egyeztetés, az, hogy leülnek egy asztal köré, meghallgatják, hogy ki mit mond, aztán azt csinálnak, amit önök akarnak, hanem azok tartalmi egyeztetések kell hogy legyenek, tartalmi egyeztetések arról, hogy az ellenzéki pártok is mit látnak helyesnek, és mi az, amit támogatni tudnak. És, tudja, államtitkár úr, az a probléma ezzel, hogy amikor később kéri erre az ellenzéki pártokat, akkor már egy nagyon meghatározott és szűk keretben tudjuk ezt megtenni, ugyanis nem biztos, hogy konkrétan ezekben a témákban szeretnénk mi változást eszközölni, és nem biztos, hogy ezek azok, amelyek a legfontosabb számunkra. Amikor leülnénk egy ilyen egyeztetésre, akkor talán meg kellene nézni azt, hogy általában, mondjuk, az igazságügyi rendszerrel kapcsolatban, a jogállási törvénnyel kapcsolatban nekünk milyen felvetéseink vannak. Ugyanis a teljes ellenzék például kifogásolja azt, hogy bizonyos határozatokat az OBH elnöke indokolás nélkül meghozhat. Például eredménytelenné nyilváníthat pályázatokat. Ezt mi szeretnénk megváltoztatni. És nyilvánvalóan mi is jóval nyitottabbak lennénk az önök javaslataival szemben akkor, hogyha ezeket a javaslatokat egyszerre lehetne az asztalra tenni.

Szóval, tisztelt államtitkár úr, azt gondolom, az, hogy önök kétharmados törvényjavaslatokat hoznak be úgy, hogy előtte nem egyeztetnek semmiről az ellenzékkel, ez nincs rendjén. Megint a falnak fognak nekimenni. És az, hogy ön innen a pulpitusról elmondja azt, hogy nyitottak a későbbi egyeztetésekre abban a témában, kizárólag abban, amit önök benyújtottak, ez nincs rendjén. Ez nem így volt, és - el­árulom önnek ‑ nem is lesz így.

Az, hogy egyébként összehoznak olyan témákat megint egy javaslatban, aminek köze nincs egymáshoz, azzal az is probléma, mint ahogy valószínűleg nem fogjuk elfogadni az egész törvényjavaslatot, így azokat a rendelkezéseit sem tudjuk megszavazni, amit egyébként megtennénk. Ugyanis például, ami az európai öröklési bizonyítvánnyal kapcsolatos rendelkezéseket illeti, azt mi támogatnánk. Arra körülbelül ugyanazt a felszólalást mondtam volna, mint az előző igazságügyi tárgyú törvényjavaslatnál, ami ‑ ha jól emlékszem ‑ szó szerint az volt, hogy a mi részünkről, köszönjük, rendben van, és leülnék. Csak a többi részét a törvényjavaslatnak, tisztelt államtitkár úr, nem fogjuk tudni támogatni.

Elég hosszan beszéltek, ezért én megkímélem a Házat attól, hogy részleteiben ismertessem az európai öröklési jog változására vonatkozó, a megfeleltetési nemperes eljárásokról szóló részletszabályokat, ön is és képviselőtársa, Vas Imre képviselő úr is megtette ezt. Néhány dologra azonban szeretnék kitérni. Az első az, hogy első ránézésre nem tűnik rossz rendelkezésnek az, hogy az elektronikus kommunikáció lehetőségét a felek, illetve a képviselőik 2015. július 1-jétől nemcsak törvényszékek elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben választhatják, hanem a polgári peres eljárás minden szintjén, szakaszában, azaz a perorvoslati eljárásokban is.

(10.40)

Azonban van ezzel egy kis gond. Az, hogy ez elfed valamit. Ugyanis a polgári perekben 2013. január 1-jétől mód van arra, hogy a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó perekben a felek és a képviselőik elektronikus úton tartsák a kapcsolatot a bírósággal. Ebben az esetben a bíróságnak is elektronikus úton kell a felekkel kapcsolatot tartania. Ez a törvénymódosítás azonban karanténba zárja az elektronikus kommunikációt, vagyis szinte ‑ és ez a probléma itt, államtitkár úr ‑ észrevétlen módon fél évvel eltolja az elektronikus útra terelt ügyek körének a bővítését. Ennek a jelenleg hatályos törvényben 2015. július 1-je a bevezetési határideje, a javaslat ezt tolná el fél évvel.

Súlyosítja a helyzetet az is, hogy a javaslat a bíróságok egymás közti és a közigazgatási szervekkel, illetve más hatóságokkal történő elektronikus kapcsolattartását is 2016. január első napjától teszi kötelezővé, a 2015. július 1-jei bevezetés helyett. Ezek a módosítások elfogadhatatlanok, és szeretném kiemelni, hogy felvetik bizony az OBH elnökének, Handó Tündének a személyes felelősségét is ezért.

Mindezt a szomorú helyzetet palástolja ‑ és itt térek arra vissza ‑ az a javasolt rendelkezés, hogy a polgári perekben 2015. július 1-jétől kizárólag lehetőségként jelenik meg az elektronikus kapcsolattartás mind a jogi képviselővel, mind a jogi képviselő nélkül eljáró felek esetében. Igaz, mondom, ez jelentős eredménynek tűnhet, hogy nem csupán első fokon, hanem a polgári per minden szakaszában, de ez ezt a rendelkezést kívánja elfedni, azaz azt, hogy nem léptetik hatályba ezt kötelező jelleggel, csak fél évvel később, mint ahogy azt egyébként tervezték.

De hogy a problémákat soroljam még és betartsam a sorrendet, most jönnek a súlyosabbak. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön egy picit kiegészítette egyébként a nyitóbeszédében azt a semmitmondó indokolást, amit a törvényjavaslat írásos indokolásában lehetett olvasni. Az a mondat, hogy „a magyar igazságszolgáltatás magas színvonalú, országosan egységes, kiszámítható és időszerű működéséhez szükséges jogi keretek további pontosítása a cél”, államtitkár úr, ez körülbelül annyi, hogy „me’ csak”. Szóval, ezt bármire rá lehet mondani. Nincs olyan törvényjavaslat, amire ezt a mondatot ne lehetne leírni. Egy se. Mert nyilvánvalóan nem annak a rombolása a cél, ha valaki törvényjavaslatot nyújt be, legalábbis a benyújtó szándéka szerint bizonyosan nem. Tehát az, hogy egy ilyen átlátszó indokolással egyébként konkrét rendelkezéseket próbálnak magyarázni, önöknek öt éve szokása, de el kell mondjam, hogy igen rossz szokása és elfogadhatatlan szokása.

Ami viszont a dolog érdemét illeti, amivel ezt magyarázni próbálják. Egyrészt az igazságügyi tárcánál nem tudom, mi történhetett, hogy arra van szükség, hogy titkárokat kell bevetni majd a kodifikációs munkában. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt tudom én önnek mondani: van olyan megkötés ebben a javaslatban, hogy milyen előéletű titkárokat lehet oda berendelni kodifikációs munkára? (Dr. Répássy Róbert: Határozott idejű bírókról van szó! El kell olvasni néha a törvényjavaslatot, és akkor jobban tudunk vitatkozni.) Államtitkár úr akkor majd kijavít és kiegészít, ha rosszul mondom, jó? (Dr. Répássy Róbert a pulpitus felé mutatva: Elmondtam ott fent!) Nagyon érdekelne majd az ön véleménye erről természetesen. Higgye el, ha ebben tévedek, önöknek voltak nagyobb tévedései is már az igazságszolgáltatás működését illetően.

Egy viszont biztos ‑ és ezt elmondta ön ott fönt is, gondolom, ezt nem kívánja másként értelmezni ‑, hogy ítélkezési munkának fog számítani az is, ha valaki a minisztériumban, mondjuk, kodifikációs munkát vagy más munkakört lát el. Jól mondom, államtitkár úr? (Dr. Répássy Róbert: Nem jól!) De, jól mondom, államtitkár úr. (Dr. Répássy Róbert: Akkor ne kérdezze meg a véleményemet!) Jól mondom, államtitkár úr, mert ön is ezt mondta el… (Dr. Staudt Gábor: Na, haladjunk már, sporttársak! ‑ Derültség a Jobbik soraiban. ‑ Az elnök csenget.)

Államtitkár Úr! A törvényjavaslatban az van leírva (Dr. Répássy Róbert: Ne kötekedjen, képviselő úr!), hogy ha határozott időre neveznek ki egy bírót, akkor utána, amikor határozatlan időre kívánják később kinevezni, akkor ítélkezési munkának fog számítani az, amit a minisztériumban eltöltött. (Dr. Répássy Róbert fejével nemet int.) Rendben van, akkor cáfoljon majd meg! Ezek szerint a saját törvényjavaslatát fogja cáfolni, merthogy abban ez van leírva. (Dr. Répássy Róbert: Az van, hogy az értékelés szempontjából ugyanannyit ér. - Derült­ség az ellenzéki pártok soraiban.) De államtitkár úr… ‑ jó. Azt hiszem, erre mondják, hogy fából vaskarika, ugye? (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.)