Bartos Mónika (Fidesz)

BARTOS MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi napirendi pontban tárgyaltuk a nemzeti környezetvédelmi programról szóló határozati javaslatot, azt megelőzően pedig az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményhez fűzött kiotói jegyzőkönyv dohai módosítását.

Manninger képviselőtársam utalt rá, hogy a nemzeti környezetvédelmi program a nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégiához kapcsolódik szervesen, most pedig a biológiai sokféleség megőrzésének nemzeti stratégiája van előttünk. Azt gondolhatjuk, hogy egyik stratégia követi a másikat, egyesekben felmerülhet a gondolat, hogy van-e értelme ennek a sok stratégiának ‑ ahogy képviselőtársamban ez a korábbiakban meg is fogalmazódott ‑, érnek-e valamit ezek a stratégiák, vagy csak az asztalfióknak szánjuk őket.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Bevallom képviselőtársaimnak, hogy számomra a nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégia általános vitája volt az egyik legemlékezetesebb napirendi pont, nemcsak azért, mert jó volt egyetérteni valamiben, és konszenzussal meghozni egy döntést, letenni a voksunkat egy közös érték mellett, hanem emlékezetes azért is, mert ma már nem lehet úgy tennünk és nem lehet úgy gondolkodnunk, mint hogyha ez a keretstratégia nem létezne, hiszen létezik. Szoktunk hivatkozni rá, jómagam is megtettem többször, és ha még nem is tökéletes minden, de tudjuk, hogy ennek meg kell felelnünk, az abban foglaltaknak meg kell felelnünk. Azért is fontos ez a stratégia is, mert minden stratégia hitvallás, hiszen vall arról, hogy mi az, amit eddig rosszul csináltunk, és arról is, hogy mi az, amit a jövőben el akarunk érni; egy írott dokumentum a nekünk fontos értékekről, és fizikailag megvalósult figyelmeztetés, ha más irányba haladnánk.

Egy társadalom számára a jövőt szolgáló stratégia nemcsak útmutatás és célkitűzések sorozata, hanem olyan, mint az embernek az élő lelkiismeret. Így stratégiákra igenis szükség van. S hogy mennyire szükség van arra, hogy megfogalmazzuk, leírjuk céljainkat, és azokat meg is valósítsuk, hadd idézzem az imént tárgyalt nemzeti környezetvédelmi program egy bekezdését. Ez így szól: „A nemzetközi, illetve európai statisztikákra, mutatókra alapozott megállapításokkal, előrejelzésekkel összhangban állnak a ’Magyarország 2025’ akadémiai kutatás keretében lefolytatott nagyléptékű, komplex folyamatokra, összefüggésekre vonatkozó kérdőíves kutatás eredményei is. A kutatás a főbb globális problémák között az alábbiakat azonosította: a környezet túlhasználata, az energiakészletek csökkenése, az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedése, népességrobbanás a fejlődő világban, népességcsökkenés a jóléti államokban, a kultúrák ütközése, a haszonszerzés elveinek elsődlegessége, politikai ellentétek. Az általános negatív tendenciák mellett reményre ad okot például az, hogy 2025-re a szakemberek látnak esélyt világméretű összefogás kialakulására, amely a fizikai környezetszennyezés csökkenését eredményezheti.” ‑ eddig szól az idézett bekezdés. Van tehát sikerélmény, sikerélmény, amely elhatározások és összehangolt cselekvések eredménye.

Az előttünk fekvő stratégia, kapcsolódva a nemzeti környezetvédelmi programhoz, a biológiai sokféleség megőrzését tűzte ki célul, arra fókuszál. Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy a biológiai sokféleség megőrzése megmaradásunk alapja. Hihetetlenül komplex és egymásra épülő rendszerek szolgálják az élővilág fennmaradását, így az emberét is, amelynek egyik kulcsa a folyamatosan változó környezethez való alkalmazkodás. Ha ebben a komplex rendszerben sok és nagymértékű változás történik, az alapjaiban rengetheti meg az egész rendszer fenntarthatóságát. Ennek jeleire ma már sokan figyelmeztetnek. Sokan sok mindent mondtak már azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kéne a természethez, a környezetünkhöz viszonyulnunk. Én most nem őket idézem, inkább egy magyar közmondásra hívnám fel a figyelmet: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Azt gondolom, hogy ez a felszólítás nagyon is időszerű, ha a biológiai sokféleség megőrzéséről van szó.

Ahogy az államtitkár úr említette, számos hazai és nemzetközi körülmény és kötelezettség sürgette a stratégia megalkotását ‑ de mi is a stratégia célja? A nemzeti biodiverzitás-stratégia 2020-ra kitűzött jövőképében azt fogalmazza meg, hogy megállítsuk a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások további hanyatlásának folyamatát Magyarországon, valamint lehetőség szerint javuljon ezek állapota.

(18.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek eléréséhez azonban a szemléletváltás a legfontosabb. Azt gondolom, hogy a nemzeti környezetvédelmi program és a biológiai sokféleség megőrzését célul kitűző nemzeti stratégia kéz a kézben jár, kiegészíti egymást ezen a területen.

Azt szokták mondani, hogy minden fejben dől el, én osztom ezt a véleményt, így hiszem, hogy a szemléletformálás az egyik legnagyobb fegyverünk, eszközünk a környezetkárosító folyamatokkal, szokásokkal szembeni küzdelemben.

Az előttünk fekvő stratégia alapvető célja, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének szempontjai beépüljenek a szektorokat áthidaló szakpolitikába, stratégiákba és programokba, valamint azok megvalósításába. Ennek elérése érdekében a nemzeti biodiverzitás-stratégia az EU biodiverzitás-stratégi­á­jának szerkezetéhez igazodva ‑ ahogy államtitkár úr is említette ‑ hat stratégiai területre helyezi a hangsúlyt. Ezek a következők: a természetvédelmi oltalom alatt álló területek és fajok védelme, a tájdiverzitás, a zöldinfrastruktúra és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása, a biológiai sokféleség megőrzésében a mezőgazdaság szerepének növelése, a fenntartható erdő- és vadgazdálkodásra, valamint a vízi erőforrások védelmére helyezett hangsúly, az inváziós, idegenhonos fajok, más néven özönfajok elleni küzdelem, valamint hazánk szerepvállalása a nemzetközi biodiverzitás-védelmi megállapodásokból fakadó kötelezettségek végrehajtásában.

A hat stratégiai területen belül húsz célkitűzés összpontosít a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos hazai problémák kezelésére. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy a stratégiában megfogalmazott többi területet ne soroljam fel, azt gondolom, hogy lesz még erre alkalmunk a vita, a gondolatcsere későbbi szakaszában, inkább a komplexitásra helyezném a hangsúlyt néhány példa említésével.

Az egyik példa talán a nemzeti parkok területe. Ebből azt emelném ki, hogy a környezet és energia operatív program természetvédelmi fejlesztéseket támogató harmadik prioritástengelye keretében 2007-es indulásától napjainkig a nemzetipark-igazgatóságok összesen 94 fejlesztést valósítottak meg, 118 ezernél is több hektár célterületen. Ezek között szerepelt 6 erdeiiskola-fejlesztés, 3 kertrekonstrukciós projekt két objektumban, 31 élőhely-rekonstrukciós beruházás, 13 élettelen természeti érték, barlang, víznyelő, kunhalom, földvár megőrzésére irányuló fejlesztés, 10 vonalas létesítmény, utak, középfeszültségű légvezetékek természetbarát átalakítása vagy 31 természetvédelmi kezelésű infrastruktúra fejlesztésére irányuló projekt, ezek mind több száz milliós vagy akár milliárdos nagyságrendben is.

Azt tudjuk, hogy a nemzeti parkokban 2012-ben összesen 1,4 millió látogatót regisztráltak, ami az előző évhez képest 10 százalékkal több vendéget jelent. Azt el kell mondani, hogy ezek a látogatók leginkább gyermekek vagy családosok, és ez egy potenciális lehetőség a társadalom szemléletformálásához és a gyakorlati természetvédelmi neveléshez, hiszen hogyha ezekben a nemzeti parkokban sétál egy fiatal, ilyen helyen nem szemetel, és tudatosan vigyáz a természetvédelmi értékekre, akkor ez a későbbiekben is megmutatkozik, beépül a mindennapi cselekedeteibe. Egy olyan látogató, aki evez a Tapolcai-tavasbarlangban, amely most lett felújítva, az egy életre szóló élményt kap, és a felújítás eredményeként nemcsak tisztább a látogatót fogadó környezet, hanem áttekinthető és a XXI. századnak megfelelő minőségű és technológiájú információt kap az ott látottakról.

Tehát itt el lehet mondani, hogy a nemzeti parkokról van szó, és ezek a nemzeti parkokkal foglalkozó cselekvések az 1-es és a 2-es stratégiai területhez is besorolhatóak.

Vagy ugyanígy komplex megközelítést igényelnek az erdők is, hiszen támogatni kell az erdészeti genetikai állomány megőrzését, a klímaváltozás elleni küzdelemmel való összekapcsolását, hiszen az erdészeti és energetikai csemete- és szaporítóanyag-termelők csemetekertjei a jövő erdőinek és energetikai ültetvényeinek a bölcsői.

Ugyanakkor az erdő gazdasági szerepének elismerése mellett előtérbe helyezett környezet- és természetvédelmi, közjóléti és esztétikai funkciók, a hazai erdőkhöz kötődő faj- és egyedszám azt jelenti, hogy az erdőknek kiemelt szerepe van a biológiai sokféleség megőrzésében, de nem csak ebben. 2012-ben erdészeti vállalatok üzemeltetésében 22, nemzetipark-igazgatóságok fenntartásában 15 erdei iskola működött, de ezeken kívül társadalmi szervezetek és vállalkozások számos erdei iskolát tartanak fenn, illetve nyújtanak a helyi adottságok alapján szolgáltatásokat.

Itt is igaz az, amit a nemzeti parkokkal kapcsolatban elmondtam, hogy ezek nagyon nagy jelentőséggel bírnak a gyermekek nevelésében, szemléletformálásában, hiszen például aki részt vesz egy Vackor Vár programsorozatban, az fog kötődni például az alföldi erdőkhöz. Tehát ez is mutatja, hogy az erdőkhöz kapcsolódó gondolkodás nemcsak egy stratégiai célterületet, hanem például az 1-es, a 2-es és a 4-es stratégiai területet is felöleli.

Nagyon sok célterületes programot fogalmaz meg az előttünk fekvő stratégia, de mindezek csak álmok maradnak akkor, hogyha nem valósítjuk meg őket. Osztom ezzel kapcsolatban képviselőtársaim véleményét, merthogy nekünk és gyermekeinknek eredmények kellenek. És ahhoz, hogy ezek a célok ne csak álmok, hanem eredmények legyenek, az első lépés az, hogyha képviselőtársaim elfogadják az előttünk fekvő stratégiát. Ezért kérem önöket, hogy támogassák szavazatukkal a javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.