Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Gondolom, ön fog válaszolni. (Dr. Rétvári Bence: Igen.) Mint tudjuk, a jövő tanévtől kezdődően csak úgy lehet érettségi vizsgára jelentkeznie egy 12. évfolyamos középiskolásnak, hogyha azt megelőzően 50 órányi közösségi munkát teljesített. Ezt az intézkedést a 2011-ben megalkotott köznevelési törvény vezette be, azért, hogy a fiatalokban kifejlődjék a másokért végzett munka iránti kedv, megszeressék az önkéntes munkát, és majdan felnőttként maguktól is szívesen vállaljanak áldozatot.

Ez a nem titkolt nevelési céllal meghozott intézkedés ma még inkább aktuális és indokolt, ugyanis növekszik a szolidaritás iránti társadalmi igény, nem csökken azok száma, akik rászorulnak mások segítségére, és a fiataloknak is egyre nagyobb szükségük van valódi munkatapasztalatokra.

A közösségi szolgálat tehát olyan tevékenység, amit a diákok értékeik mentén választanak, saját személyiségüket, készségeiket fejlesztik, és mindezt anyagi ellenszolgáltatás nélkül, valamely közösség érdekeiért teszik; olyan gyakorlati terep, ahol az iskolában elsajátított számos elméleti ismeret és tanulási teljesítmény mellett fejlődik az együttműködő készségük, empátiájuk, kreativitásuk, felelősségvállalásuk is, tapasztalatot szerezhetnek különféle szervezetek működésével, munkakörökkel, társadalmi problémákkal kapcsolatban, és kipróbálhatják magukat aktív, cselekvő, szolgálatot teljesítő egyénekként is.

Az elmúlt két évben számos információt gyűjtöttünk és sok pozitív tapasztalatot szereztünk arról, hogy jóllehet, még távoli volt a 2016-os dátum, sok középiskolában már megkezdték a diákok a közösségi munkát. Mivel jövő ilyenkor ‑ nincs mese! - min­den érettségizőnek számot kell majd adnia teljesítéséről, időben szeretnénk tiszta képet kapni arról, hogyan is állunk e téren. Ezért tisztelettel kérdezem államtitkár urat: hány jelenleg 11. évfolyamos középiskolás kezdte meg, illetve fejezte már be a közösségi munkát, és ez hány százalék? Vannak-e, és ha igen, milyen jellegű különbségek az állami, egyházi és magániskolák, gimnáziumok és szakközépiskolák között? És végül melyek azok az általánosítható tapasztalatok, milyen munkákat választottak és milyen arányban, hogyan viszonyultak hozzá diákok, szülők, tanárok, és egyáltalán elérni látszik-e a mindenki által támogatott intézkedés a négy éve kitűzött célokat? Tisztelettel várom a válaszát. (Taps a kormánypártok soraiból.)