Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi napokban a kijózanodás óráit élik azok, akik sokat vártak ettől a kormányzattól a devizahitel-károsultak helyzetének rendezése érdekében. Hiszen látható, hogy míg 2014-ben is, mondjuk, Kósa Lajos úgy tudott nyilatkozni - egyéb­ként nagyon helyesen, hozzáteszem ‑, hogy a devizahitel-csapdába bekerült embereket a piaci árfolyam ellehetetlenítené, tehát semmi értelme, és nem is ez a szándék ‑ ez egy nagyon helyes nyilatkozat volt ‑, a cselekvési sor sajnos mást mutatott, és olyan helyzetbe hozták a hitelkárosultakat, hogy rendszerszinten merül fel az, hogy többévnyi tisztességes, becsületes törlesztés után ‑ még egyszer mondom, egyetlen elmaradt törlesztőrészlet nélkül ‑ az illetőnek az önök elszámolása után a tőketartozása még mindig magasabb, mint amennyi eredetileg volt, még mindig többet kell visszafizetni a banknak, mint amennyit felvettek. Tehát nem túlzás kijelenteni, rendszerszinten fordul elő jellemzően a 15 millió forint alatti összeget felvett károsultakkal, hogy évekig fizettek a banknak, és ezt ajándékként a Fidesz-KDNP törvénykezése jóváírja a bankok számláján, miközben ez nem a bankok pénze, ez a magyar emberek pénze.

Az is látható, hogy miközben 10-20-25-30 százalékos, törlesztőrészletben mért engedményt ígértek az embereknek ‑ kormánypárti prominensek között is nagy volt a szórás az ígéretek tekintetében ‑, a valóság azt mutatja, hogy maximum 10 százalékig húzódik ez az átlag, amit a törlesztőrészletbeli könnyítést illeti, de a tőketartozás tekintetében nemhogy könnyítéseket nem sikerült kieszközölni, nagyon sok esetben hatalmas növekménye lesz az illető tőketartozásának egy rövidebb futamidőre, és semmiféle garancia nincs arra, hogy későbbi kamatokkal vagy egyebekkel történő játszadozás okán ne emelkedjen tömegesen az érintett polgárok törlesztőrészlete.

Az is látható ugyanakkor, hogy ez a 10-20 százaléknyi, látszólagos engedmény ‑ ami, még egyszer mondom, látszólagos ‑, szemben áll valamivel. Szemben áll azzal, hogy önök 70 százaléknyi árfolyam-különbözetet engedtek az emberek nyakába zúdulni átlagosan a felvételkori árfolyam és a piaci árfolyamon történő forintosítás között. Ezt a 70 százaléknyi terhet ‑ nagyon súlyos százmilliárdokról beszélünk egyébként ‑ hagyták az emberek nyakába zuhanni. Egy érthető példát hadd osszak meg mindenkivel: 18,3 millió forintot vett fel azon hitelkárosultakat segítő civil szervezetnek a vezetője, akivel önök szóba sem álltak, akinek a petícióját 7-én nem voltak hajlandók ígéretük ellenére átvenni, és ez az illető kiszámolta, hogy ha a bank utasítása, diktátuma alapján fizetné a tartozását a futamidő végéig, akkor bizony 48 millió forintot fizetne vissza az ő 18,3 milliójára. Nincs olyan jogszabályi környezet, nincs olyan klíma, ami ezt indokolhatóvá tenné! Önök sem tudják megindokolni.

Adódik tehát a kérdés: mikor vonják vissza a pénzügyi szemetet legalizáló elszámolócsomagjukat, és mikor terjesztenek be egy tisztességes rendezési tervet? (Taps a Jobbik soraiban.)