Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A napokban közmeghallgatást tartottak Pakson a tervezett atomerőmű-bővítés várható környezeti hatásairól. Az ott elhangzott szakértői vélemények szerint a legkézzelfoghatóbb következmény a Duna hőterhelése lesz: bevezetik a folyóba az új blokkok hűtővizét, a Duna pedig ennek hatására felmelegszik. Ezzel várhatóan egy 11 kilométer hosszú, Pakstól Fajszig leérő hőcsóva alakul ki a folyóban. Első hallásra nem tűnik túl riasztónak, csakhogy a Duna egy élő rendszer, ahol a hőháztartás és vele az ökológiai egyensúly felborulása beláthatatlan következményekkel járhat.

Korábbi kutatások szerint a Duna élővilága 11 fokos hirtelen hőingadozást tud elviselni, a két új blokk hűtővize pedig a modellszámítások alapján 8 fokos melegítő hatást okoz majd. Csakhogy van egy másik fontos határ is, a folyó vizének a hőmérséklete nem emelkedhet 30 fok fölé, mert a vízben élő szervezetek ennyit tudnak elviselni. És ez is csak egy átlagos érték, hiszen például a fitoplanktonoknál 28, a vándorkagylóknál 25 fok ez a tűréshatár.

A hosszú távú idősorok adatai szerint a Duna vizének nyári átlaghőmérséklete évtizedek óta folyamatosan növekszik, az augusztusi átlag már 25 fok közelében jár. A nyári időszakokban a folyó nyilvánvalóan nem viseli el a felmelegített hűtővíz bevezetésével járó plusz 8 fokos vízhőmérséklet-emelkedést. Ezt pontosan tudták azok a szakemberek is, akik a Lévai-projekt keretében 2009 táján a nemzetközi beruházási tender előkészítő tanulmányait írták, ezért is vették adottnak, hogy nem frissvizes, hanem hűtőtornyos hűtése lesz az új blokkoknak. Alternatívaként pedig olyan javaslatok készültek, amelyek a Duna vízszintjének kiegyensúlyozását ajánlották, azaz egy vízlépcső létrehozását Paks alatt. Jelenleg ugyanis augusztusban és szeptemberben olykor csak 700-800 köbméter a másodpercenkénti vízhozam, a hűtés vízigénye viszont 232 köbméter percenként. Amikor ilyen alacsony a víz, a hűtés nyilvánvalóan a Duna vizéből megoldhatatlan, vagy egy elkerülhetetlen ökológiai katasztrófához vezet.

A tervezők jelenleg azzal számolnak, hogy ilyenkor majd visszaterhelik az erőművet, csökkentik annak a teljesítményét, vagy akár le is állítják, amíg nem lesz több víz a Dunában. Csakhogy az összes gazdasági számítás 95 százalékos kihasználtságra készült: az új blokkoknak, a kötelező karbantartásokat leszámítva, folyamatosan maximális teljesítménnyel kell üzemelniük, különben soha nem fogják kitermelni az építésükhöz felvett gigantikus devizahitel törlesztőrészleteit. Az üzemeltetőknek tehát két választásuk lesz: a folyó érdekében lemondanak a gazdaságos működtetésről, vagy pedig az anyagi csőd elkerülése végett feláldozzák a Dunát.

Annak, akit az ökológiai érvek nem hatnak meg, azt is el kell mondanunk, ez nemcsak környezetvédelmi, hanem biztonsági kérdés is. Alacsony vízállású nyarakon eddig is többször előfordult, hogy az erőműbe nem jutott elég hűtővíz, mert a Duna medre túlságosan alacsonyan van a hűtővízcsatornákhoz képest. Volt olyan hónap, amikor némi túlzással az ország összes dízelszivattyúja Pakson dolgozott, különben le kellett volna állítani a reaktorokat. És 2026 után nem négy, hanem hat reaktort kellene ellátni hűtővízzel. Itt tehát nem csupán a környezettel, hanem a biztonsággal is hazárdjátékot játszanak, akik ezt a beruházást tervezik.

Azt szeretném elmondani még, hogy én bajai lakosként vagyok itt képviselő a parlamentben, és Pakstól délre Baja a legnagyobb magyar város, amely a Duna partján helyezkedik el, és Baját is közvetlenül érintik ezek a hatások. Néhány héttel ezelőtt a Parlament falai között gyakran esett szó a horgászatról, illetve a halászati lehetőségek visszaszorításáról. Hát itt ez nagyon érzékelhető lesz, azt gondoljuk, a következő időszakban, hiszen ennek hatására várhatóan jelentősen meg fog változni a Duna halállománya, mert ekkora mértékű hőterhelést nagyon sok őshonos dunai halfaj nem fog tudni elviselni. Tehát kézzelfogható és érezhető hatása lesz ennek.

Nyilván sajátos helyzetben vagyok, hiszen nagyon kevés város van a Duna mellett Pakstól délre. Nyilvánvalóan egészen más lenne a helyzet, ha egy ilyen atomerőmű Budapesttől északra, tehát a Duna folyásirányának megfelelően Budapesttől felfelé lenne. Azonban hogy nem így van, így sajnos elég halk a hangunk. Bízom benne, hogy mégis meghallják majd az illetékesek, és olyan megoldásban gondolkodnak, ami nem teszi ki ekkora veszélynek a Dunát. Köszönöm a figyelmüket.