Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az európai országok többsége az energiahatékonyságot saját olcsón hozzáférhető és megújuló energiaforrásként kezeli. A nemzetgazdaság szempontjából teljesen mindegy, hogy az energiafogyasztás csökkentésével vagy az energiatermelés növelésével hozzuk összhangba az energiakeresletet a kínálattal, de az első megoldás jellemzően sokkal kevesebbe kerül, és sokkal kisebb a káros következménye is.

A magyar energiaszabályozásból is a kormányon lévők fejéből ez az energiahatékonyság-növelési opció teljességgel hiányzik. Az Orbán-kormány nem az amúgy bántóan alacsony magyar energiahatékonyságot akarja növelni, hanem az energiatermelést akarja növelni, és egyáltalán nem érdekli, hogy ez milyen áron valósul meg. Pedig egy magyar háztartás átlagosan kétszer annyi fűtési energiát fogyaszt, a magyar gazdaság pedig GDP-arányosan másfélszer annyi energiát használ fel, mint például az osztrák. Ezért fogalmaznak meg évről évre olyan prognózisokat, amelyek az energiaigény növelését jelzik, nem törődve azzal, hogy a valóság rendre megcáfolja ezeket az előrejelzéseket, ezért nem akarják az erőmű-fejlesztési terveket ezekhez a légből kapott prognózisokhoz igazítani, és ezért akarnak a nem létező majdani energiaigények kielégítésére egy atomerőművet építeni ahelyett, hogy az energiahatékonyság növelésére koncentrálnának.

Pedig az energiahatékonyságban hatalmas kiaknázatlan lehetőségek vannak. Ha a nemzetközi példákat nézzük, Dániában a gazdaság a nyolcvanas évek óta 70 százalékkal bővült anélkül, hogy az energiafogyasztás nőtt volna. Most a nagyon energia­hatékony, egyre inkább megújuló energiaforrásokra támaszkodó Dánia árampiacán a legolcsóbb az áram egész Európában. Egyáltalán nem igaz tehát, hogy csak az energiafogyasztás növelése révén lehet a gazdaságot élénkíteni, mint ahogyan az sem igaz, hogy az energiahatékonyság növelésére és a megújulókra épülő energiarendszer megdrágítja az energiát.

De nézzük a hazai példákat is! Egy századvéges tanulmány szerint a magyar lakossági energiaszektor korszerűsítésében másfél paksnyi energiameg­takarítási lehetőség van. Semmilyen atomerőművet nem kellene építenünk, ha megtanulnánk legalább olyan hatékonyan használni az energiát, mint Ausztria vagy Németország. A Magyar Energiahatékonysági Intézet szerint az összes régi háztartási gép korszerűsítésével, pontosabban: cseréjével több áramhoz jutnánk, mint amennyit jelenleg az elavult paksi blokkok termelnek. Mit csinál ehelyett a magyar kormány? Mindent alárendel a felesleges atomerőmű építésének, kitiltja a szélerőműveket az országból, és megakadályozza azoknak a programoknak az elindítását, amelyek növelhetnék az energiahatékonyságot, vagy csak aprópénzeket bocsát ezek rendelkezésére.

A most tárgyalt törvényjavaslat célja az EU energiahatékonysági irányelvének átvétele lenne, a valódi gyakorlati cél azonban az uniós jogszabály elszabotálása miatt indított kötelezettségszegési eljárás lefékezése. Ennek érdekében önök egy semmire sem használható Patyomkin-törvényt írnak. Kívülről úgy fest, mintha átvenné az uniós előírásokat, a valóságban viszont nem tartalmaz semmit, hiszen nincsenek benne hatékony eszközök az energiafogyasztás csökkentésére, illetve az általánosságban megfogalmazott elvárások betartására.

Az EU-irányelv lényege az energiaszolgáltatók hatékonysági kötelezettsége, amely értelmében a szolgáltatóknak minden évben az általuk eladott energia 1,5 százalékának megfelelő új megtakarítást kellene elérniük a végső fogyasztóknál. Nagy-Britanniában és Franciaországban, ahol ez a kötelezettség már a gyakorlatban is létezik, az energiaszolgáltatók saját bevételük terhére támogatják a lakossági energiahatékonysági beruházásokat. Ilyen például az otthonok hőszigetelése vagy a kazáncsere. Ez a módszer igen eredményes. A Magyar Energiahatékonysági Intézet számításai szerint idehaza évente százezer lakás energiahatékonysági korszerűsítésére teremthetne forrást, amivel 2020-ra éppen 50 petajoule megtakarítást lehetne elérni. Ez egy paksi reaktorblokk termelésével egyenlő.

Az uniós irányelvből egyértelműen kiderül, hogy a kötelezettség címzettjei az energiaszolgáltatók, a magyar jogszabályban viszont egyetlen szó nincs az energiaszolgáltatók hatékonysági kötelezettségéről, ehelyett csupán általános elvárás szerepel benne, országos szinten évi 1,5 százalékos új megtakarítást kell elérni a végrehajtási időszakban, amelynek teljesítéséről a kormány gondoskodik.

Vagyis a törvény címzettje a kormány, a szolgáltatókat pedig senki sem kényszerítheti rá, hogy energiahatékonysági beruházásokat támogassanak. Sőt, a kormányt sem kötelezi erre semmi, hiszen nincsenek határidők vagy szankciók. Viszont van kibúvó, egy egyszerű kormányrendelettel a negyedére csökkenthető ez a mérték. Köszönöm a figyelmet.

(18.40)