Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az, aki tudni akarja, hogy a kormánynak mi a célja az egészségüggyel, nagyon nehéz helyzetben van. Nagyon nehéz helyzetben van, mert összefüggő elképzelések helyett kénytelen szembesülni elejtett mondatokkal, sajtótájékoztatón tett kijelentésekkel és olyan, a nyilvánosságban megjelenő elképzelésekkel, amelyekből mozaikként kellene kirakni a kormányzati elképzelés képét ‑ csakhogy ezt a mozaikot nem lehet igazán kirakni, merthogy a darabkák nem illeszkednek egymáshoz. Ilyen apró mozaikokat jelent a tárca államtitkárának jó néhány bejelentése az előbb nem kívánt, majd utána törvényesített hálapénzről, a kéthetes onkológiai vizsgálatról, majd arról, hogy ezt fizetni kell, ha nem állapítanak meg a betegnél betegséget, a háziorvosok ügyeiről, a 6 milliárdról, amellyel várólistákat akarnak csökkenteni, és így tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárójelben szeretném megjegyezni, államtitkár úr tudomásom szerint jelenleg is sajtótájékoztatón tesz bejelentést valamiről, ahelyett, hogy itt velünk beszélné ezt meg. Hát hol lehetne ezt másképp, jobban megbeszélni, mint a magyar parlamentben?

Van egy dokumentum, amelyből talán lehetne tájékozódni, az „Egészséges Magyarország 2014-2020” nevet viseli, háromnegyede helyzetelemzés, egynegyede foglalkozik a feladatokkal. És ami a lényeg, az, ami nincs benne, merthogy elken vagy nem beszél lényeges ügyekről, amelyek miatt most utcára fognak vonulni az egészségügyben dolgozók. A tárca előző államtitkára ezeket a problémákat úgy emlegette, mint a bányaszerencsétlenségben rekedt chilei bányászokat, hogy egyenként kell őket felszínre hozni és megmenteni. Nem sikerült, a bányászok sajnos lent maradtak.

S melyek ezek a problémák?

Elvándorlás. A szakdolgozók és orvosok elvándorlása, ami a betegek ellátását fenyegeti, és minden ellenkező híreszteléssel szemben nem áll meg és nem javul a helyzet. Ez az elvándorlás azt jelenti, hogy most már nem lehet betölteni azokat az üressé váló álláshelyeket Magyarországon, amelyek az egészségügyben vannak, és bizony fiatal orvosok és szakorvosjelöltek nem hazánkban képzelik el a jövőjüket.

Hálapénz. A legutóbbi hírek szerint ez törvényes lesz, ugyanakkor meg kellene érteni mindenkinek, hogy a kiszolgáltatott beteg a pénzen nem a háláját rója le, hanem egy jobb ellátást vagy annak a reményét vásárolja meg sok esetben. Ezért tehát a megszüntetésről kellene beszélni, nem a törvényesítésről.

Várólisták. A tárca államtitkára árulkodóan baljós kijelentést tett akkor, amikor azt mondta, hogy csökkenthető. Hát akkor csak pénz kérdése ezek szerint, amit önök nem szántak rá! Ha pénzt szánnak rá, és rövidülnek ezek a listák, akkor ezek szerint a megoldás ebben van. Ebben kellene keresni. És bizony tarthatatlan az az állapot, amikor egyes diagnosztikai eljárásokra, a lehető legegyszerűbbekre is hónapokat vagy fél évet kell várni. És ez nem szürkehályogműtét vagy gerincstabilizáló műtét, ez bizony a legegyszerűbb betegséget megállapító diagnosztika.

Bérezés. Hát, amikor azt mondja az önök egyik nagyon fontos kormányzati tényezője, hogy majd az 1 százalékos szja-csökkentés megoldja a bérfejlesztést, vagy az államtitkár úr azt mondja, hogy 9900 forintból lényegesen lehet javítani az egyébként katasztrofálisan kereső ápolók helyzetét, akkor ez súlyos tévedés. Súlyos tévedés, amely nem képes számolni azzal, hogy akik ma és holnap utcára fognak vonulni, már képtelenek megélni a pénzükből.

És végül a kórházi adósságok ügye, amelyben önök azt a matematikai mutatványt mutatták be, hogy 60 milliárdból hogy lehet kivonni 90 milliárd adósságot úgy, hogy még bérfejlesztésre is fussa. Hát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt hölgyeim és uraim, ez nem megy! Ezt a matematikát nemhogy általános iskolában nem lehet elfogadni, talán még az ovisok is jobban számolnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megteremtődött a szolidaritás az egészségügyben, nem lehet őket most már egyenként kivásárolni. Rezidens és szakdolgozó és orvos együtt fog demonstrálni egy nemzeti ügyben. Mert ha van három-négy nemzeti ügy, az egészségügy az. Ezért tehát megérné hosszabb távra megállapodást kötni, mint megpróbálni tüzet oltani. Ehhez pedig pénz kell. Ha igaz az, amit Varga miniszter úr mondott, akkor tessék szíves lenni több pénzt adni ennek a szakmának. Nem stadionokra, hanem egészségügyre kell pénzt költeni, hogy valami változzon ebben a szférában!

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)