Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Kelet-Magyarországi Humán Szolgáltató Központ dolgozói arra kényszerültek, hogy felmondják munkaviszonyukat, állásukat. Felmondják azért, mert hónapokon keresztül nem jutottak hozzá a bérükhöz. Ezáltal nyilván ők is személy szerint nehéz helyzetbe kerültek, de rajtuk keresztül azok az ellátottak is, akikről ők gondoskodtak. De nem csak Martfűre igaz ez a történet; Borsod-Abaúj Zemplén megye számos településén váltak érintetté ilyen értelemben azok, akik másokról gondoskodnak, akik másokat gondoznak.

2015. január 1-je volt az az időpont, már decemberben is érezhető nehézségek voltak, de amikortól kezdve nem jutottak hozzá a bérükhöz, a jogos jussukhoz ezek az emberek. Mivel saját magukról és családjaikról is gondoskodni kell, ezért váltásra kényszerültek azok, akik házi segítségnyújtást adtak mások számára, akik az idősekről gondoskodtak, akik bevásároltak nekik, vagy épp a gyógyszereiket váltották ki, vagy akár az ápolásban közvetlen formában is részt vettek. Az az igazság, hogy hivatalosan ma úgymond senki nem gondoskodik azokról az emberekről, akikkel ők foglalatoskodtak, de a lelkiismeret tovább vitte őket, és nagyon sokan közülük pénz nélkül, fizetés nélkül is gondoskodnak ezekről az emberekről. Nem úgy, mint ez a kormány, amelyik róluk sem és azokról a gondozottakról, ápoltakról sem gondoskodik, akikről az előbbiekben beszéltem.

Nem véletlenszerű, hogy három egyszerű, rövid kérdésem van csak, és erre szeretnék egzakt, egyértelmű választ kapni. Egyrészt mikor fognak, mondjuk, kormányzati segítséggel helytállni azokért a ki nem fizetett bérekért, amelyek az elmúlt hónapokban felhalmozódtak? Másrészt milyen közvetlen kormányzati segítségre számíthatnak ezek az emberek, akik segítséget nyújtottak és azok az emberek, akiknek segítséget nyújtottak? Mikor válik végre zavarmentessé az ápolás, illetve a házi segítségnyújtás biztosítása?

Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)