Korózs Lajos (MSZP)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy szóval is lehetne ezt az egész helyzetet jellemezni: nyugalom. Azon túlmenően, hogy az MSZP támogatni fogja ezt az előterjesztést, néhány dolgot szeretnék én magam is leszögezni az ügy kapcsán. Az egyik az, hogy azt hiszem, mindenki egyetért vele, hogy a XXI. század Európájában és Magyarországon éhező gyerek nem lehet.

Ehhez szeretnék néhány olyan szociológiai tényt elmondani, amely, azt gondolom, ahhoz a közös diskurzushoz hozzá fog járulni, amely most szerintem csak a kezdet lehet ennek a problémának a megoldásában és a kezelésében. Szél Bernadett képviselő asszony célzott rá, hogy ő is reméli, hogy ez csak az indítás, hiszen itt elfogadásra került egy stratégia, úgy tudom, 2020-ig tartó stratégia, amely ezekkel az ügyekkel foglalkozik a felzárkózással kapcsolatosan.

Ez 2011-ben, ha jól emlékszem, akkor született, de mégiscsak eltelt közel 4 év, és lett volna dolga a kormánynak, mindamellett azokat a ténykedéseket elismerem, amelyek a pénzügyi források biztosítására vonatkoztak, amelyek igyekeztek a nyári étkeztetést biztosítani a rászoruló gyerekeknek. Kapcsolódom egy kicsit a Szászfalvi képviselőtársam által most felvetett ügyhöz, hogy akkor, ha most elkezdjük ezt a diskurzust, érdemes lenne majd később egy más apropóból folytatni: vajon az intézményrendszer alkalmas-e arra, hogy eljusson minden gyerekhez egy ilyen jellegű támogatás, aki rászorult, vajon az étel minősége alkalmas-e arra, hogy a gyerekek ezt az ételt megegyék? Most itt az apropó az egészséges táplálkozás kibővítése kapcsán, hogy ezeket az ügyeket hozzuk ide, az Országgyűlés elé, és erről beszéljünk érdemben.

Azt mondta Kovács Sándor képviselő úr, és én vele egyetértek abban, hogy akkor van étel az asztalon, ha van miből. Azt hiszem, így fogalmazott a képviselő úr. Erről van szó. Erről van szó, hiszen erre az intézkedésre nem lenne szükség akkor, ha a társadalom nagy többsége olyan jövedelemmel rendelkezne, amellyel meg tudják oldani a gyerekeik színvonalas étkeztetését, életkoruknak megfelelő táplálékkal, az életkoruknak megfelelő tápanyagok bevitelével.

Aggodalmunkat fejeztük ki, és én is megerősítem, hogy reméljük, a kormány ebben vitézkedni fog, és nem a települési önkormányzatokra fogja terhelni ennek a finanszírozását, mert azt látjuk, hogy az önkormányzatok jelentős része ki van véreztetve, és nemcsak erre, hanem nagyon sok másra nincs neki elegendő forrása. Utalhatnék a pénzbeli ellátások átalakítására március 1-je után.

Mit tudunk a gyerekszegénységről? Meglehetősen sokat. Csak azt gondolom, hogy sok szempontból ma már nem a leíró szociológiára van szükség, hanem a cselekvésre. Azt biztosan tudjuk, hogy a gyerekek relatív szegénységi rátája a népesség más korcsoportjaihoz képest magasabb. Ez régebben is így volt, de azt azért le kell szögezni, hogy a kormányzati intézkedések következtében ezek a ráták azért meglehetősen nőttek az elmúlt években.

Azt is tudjuk, hogy a gyerekek jelentős százaléka a népesség legrosszabb jövedelmi helyzetű csoportjaihoz tartozik. Azt is tudjuk, hogy a legnagyobb szegénységi kockázattal a kisgyerekek, a csecsemők ‑ 0-2 éves kor ‑, és a többgyermekes családban, a 3 vagy több gyermeket nevelő családokban, illetve az egyszülős családokban élő gyermekeket érinti leginkább.

Akkor abba az irányba is kéne olyan intézkedéseket tenni, hogy itt a szegénység, ezekben a csoportokban ‑ tehát a 0-2 éves csoportban, a 3 vagy több gyermeket nevelő családokban, ott, ahol a szülő arra kényszerül, hogy egyedül nevelje a gyerekét ‑, azért kéne kardoskodni a kormánynak, hogy szociálpolitikai intézkedések következtében enyhítsen ezen családok helyzetén. Ha megnézzük az európai tendenciákat, azt látom legalábbis, hogy azokban az európai országokban alacsony a gyermekszegénységi rátával rendelkezők száma, ahol a nemzeti össztermék, a GDP legalább 10 százalékát a gyermekszegénység-csökkentő szociális kiadásokra fordítják.

Ha mi ezt a magunkévá tesszük, akkor azt gondolom ‑ és születnek hozzá kormányzati intézkedések ‑, jelentősen fog csökkenni a gyermekszegénység Magyarországon, és csökkenni fog radikálisan az éhező gyerekek száma. Azt is tudjuk, és ez is egy szociológiai tény, hogy a roma gyerekek körében jelentősen magasabb a szegénységi ráta, mint a nem romák körében. Akkor itt van ez a felzárkóztatási stratégia, tessék érvényt szerezni azoknak a paragrafusoknak, amelyek itt elfogadásra kerültek, és ebben a társadalmi szegmensben csökkentsék a gyerekszegénységet!

A jövedelmi szegénységben élő gyerekek helyzete nem tárható fel az őket nevelő háztartások adatai alapján. Ugyanis arról van szó, hogy a gyerekszegénység, akárcsak a szegénység általában, többdimenziós jelenség. A szegénység különféle dimenzióinak halmozódása együtt jár a gyerekek egészséges pszichoszociális fejlődésének veszélyeztetettségével. Tehát nem lehet csak azzal magyarázni, hogy ilyen és ilyen a magyar szegénységi ráta, nem lehet csak azzal magyarázni, hogy ilyen és ilyen kistérségekben vagy járásokban vagy mikrotérségekben ilyen és ilyen a szegénységi ráta, mert nagyon sokféle dimenziót kell figyelembe venni akkor, amikor a gyerekek szegénységéről beszélünk.

Egyébként amikor a stratégia elfogadásra került, volt mellette, úgy emlékszem, egy olyan szociológiai konferencia, amely erre rávilágított, és a gyorsjelentések, amelyeket kétévente a Szegénységellenes Hálózat publikál és megjelentet, egyértelműen rávilágított erre, hogy nagyon sok irányból kell a gyerekszegénységgel foglalkozni.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt is meg kell jegyezni, hogy a gyerekszegénység a felnőttek szegénységétől eltérő tartalmakat is rejt. A gyerek, tudjuk jól, nem tehet arról, hogy milyen családban nevelkedik, és a társadalmi kirekesztődés folyamata már a gyermekkorban megkezdődik. Azt hiszem, ez is egy olyan tény, amellyel érdemes lenne itt foglalkozni.

És nagyon sokszor rávilágítottunk mi magunk is arra, hogy a felnőttkori kirekesztettség és a felnőttkori szegénység okai a gyermekkorra visszanyúlnak. Tehát aki ilyen családba születik bele, nagy valószínűséggel, ha nincsenek hathatós társadalmi, kormányzati intézkedések, akkor ezek a szegénységek átöröklődnek, és az átöröklődés körforgását kell megakadályozni kormányzati intézkedésekkel.

(13.00)

Azt gondolom, az is tény, hogy a családok rendelkezésére álló jövedelem emelése, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatások, a szociális transzferek nem elégségesek a szegénység, a gyerekszegénység kezelésére. Azon túl, hogy mi helytelenítettük, hogy azok a társadalmi transzferek, amelyek akár legyenek univerzális ellátások, akár a család szociális helyzetéhez kapcsolódnak, 2010 óta nem kerültek megemelésre, igenis azt mondjuk, hogy ha van társadalmi konszenzus abban, hogy az univerzális ellátások esetén például a családi pótlék, amely minden gyerekhez garantáltan eljut, bizony ki kell jelentenünk, hogy az elmúlt öt évben közel 30 százalékát a vásárlóértékének ez elveszítette. Tudom, van kormányzati válasz erre, hogy a családi adókedvezménnyel igyekeztek visszakompenzálni. Csak azért figyelmeztetném önöket arra, hogy a múlt évben kezdték el kiterjeszteni példának okáért a gyermekek után járó adókedvezményt az alacsonyabb jövedelmű családoknál, akik nem tudták éveken keresztül érvényesíteni, vagy nem tudták teljes mértékben érvényesíteni ezeket a lehetőségeket.

A megelőzésre és a gyerekjólétre fókuszáló politikát kell folytatni, nekem meggyőződésem. Azt látjuk, hogy csupán pénzügyi transzferekkel, csupán a családtámogatások kiterjesztésével nem lehet a gyerekszegénység minden egyes helyzetét orvosolni. Következtésképpen én azt gondolom, hogy komplexitásában kell ezt a problémát vizsgálni, és erre kell hathatós kormányzati intézkedéseket hozni. Mi biztos, hogy ebben partnerek leszünk a jövőben is, de ahhoz olyan előterjesztéseket kell a parlament elé benyújtani, amelyek alkalmasak egy ilyen diskurzus lefolytatására.

Hangsúlyozni kívánom még egyszer, hogy mi támogatni fogjuk ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)