Dr. Szél Bernadett (LMP)

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Végre egy olyan javaslat van előttünk, amit jó szívvel tudunk támogatni, mert hosszú évek óta ez az első olyan lépés, amikor érdemben lépnek a gyermekszegénység, a gyermekéhezés visszaszorítása érdekében.

Viszont azért Szászfalvi képviselőtársamra muszáj reagálnom. Ők szeretik azt a kifejezést használni, hogy számháborúba nem kívánnak belebocsátkozni. Nos, háborúról itt szó nincsen. Itt arról van szó, hogy vannak tények, amelyekkel szembe kell néznünk. Ezeket a tényeket kell felelősen értelmeznünk. Egy statisztika pontosan annyit ér, amennyire felelős emberek kezébe kerül, és a valóságot képes bemutatni. Azt látom, hogy amíg a legszegényebb kétmillió emberből ebben az országban 700 ezer gyermek, akkor nekem miniszterelnök úrral komoly vitáim lesznek, ha ő arról beszél, hogy ezzel a lépéssel zárójelbe tudjuk tenni a gyermekszegénység kérdését.

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, az LMP nevében üdvözlöm, hogy önök most ezt az intézkedést megteszik. Viszont egyben szeretném rá fölhívni a figyelmét, hogy ez a küzdelem eleje, és itt tovább kell menni. Azt gondolom, hogy ez egy pártok felett álló ügy, és nagyon-nagyon sajnálom, hogy a Fidesznek ennyi idejébe került az, hogy érdemben lépjen. Egyben hadd fejezzem ki örömömet, hogy engedtek önök annak a hatalmas nyomásnak, amit sok oldalról gyakorolt önökre az ellenzék azzal kapcsolatban, hogy ne nézzék tovább tétlenül ezt a helyzetet.

Én 2012 óta vagyok képviselő, és az egyik első intézkedésem az volt, hogy nyáron, amikor hosszú nyári szünet van, és nagyon sok gyereknek ebben az országban nincs mit ennie, körbeutaztam megyéket, körbeutaztam városokat és falvakat, egészen kicsi falvakat. Volt olyan fideszes polgármester, országgyűlési képviselő, aki nemes egyszerűséggel nem engedett be a városházára, hogy konzultáljak az ott dolgozó szociális szakemberekkel a helyzetről. Tehát én innen indultam, és örülök, hogy most itt ülök önnel szemben, ön most egy másik államtitkár, és végre van valami, amit letettek az asztalra ezzel kapcsolatban. És végre azt tudjuk mondani, hogy pozitív intézkedés történik.

Viszont vannak kérdéseim. Hét kérdést fogalmaztam meg, és kérem államtitkár urat, hogy ezekre mindre válaszoljon, mert ezek azok a pontok, amelyeken ez az egész változás megrekedhet, nem léphet tovább. Szóval, amint mondtam, ez a küzdelem első lépése, ez most egy eredmény, ezt megadom önnek, ön ezt elérte, és ez menjen tovább. Ugyanis azt szeretném, ha ezt kiterjesztenék a középiskolásokra is. Ugyanis 14 éves kor alatt is van éhezés, és 14 éves kor fölött is van éhezés. Azt gondolom, ön is tudja, itt is vannak rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő tanulók. Azt gondolom, fokozni kell a kormány erőfeszítéseit, és ide is ki kell az ingyenességet terjeszteni.

A másik. Arra invitálom önöket, hogy nézzék meg ezt a hosszú nyári szünetet, és nézzék meg értő szemekkel, ami akkor zajlik. Emlékszem rá, még Balog Zoltánnak volt egy nyilatkozata; most nincs itt köztünk, de idézem őt: „Az Emberi Erőforrások Minisztériuma első féléves tervei között szerepel, hogy megoldást találjon a hétvégék, a nyári és téli szünet alatti ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztésére, figyelemmel a szükséges költségvetési források vizsgálatára is.” Szeretném, ha nyilatkozna arról államtitkár úr vagy a miniszter, hogy megvan-e a megoldás, vagy ha még keresik, akkor pontosan hol tartanak. Mert azt gondolom, nem volt véletlen az, hogy folyamatosan azt hallottam a korábbi években is, hogy amíg iskolaidő van vagy az óvoda működik, addig még csak-csak megoldjuk. Megoldjuk abból a kevés pénzből, ami van, megoldjuk nagyon nagy elhivatottságból, szeretetből, emberségből, valamit próbálunk tenni, hogy csökkentsük a hiányt. De mi van akkor, amikor nincs oktatás? És Magyarországon nagyon hosszú a nyári szünet, nagyon hosszú az az idő, amíg a szülők törik a fejüket, hogy mit adjanak a gyermekeknek enni.

A nyári gyermekétkezetéssel pedig van egy nagy gond, hogy továbbra is csak a rászoruló gyermekek ötödét éri el. Nagyon régóta kilincseltem az ön elődjénél, hogy radikálisan emeljék meg a forrásokat. Azt hozzá kell tennem, hogy itt amilyen lépések voltak, 2009-ben megemelték a mostani szintre, és utána még adtak hozzá 6 milliárdot, de a helyzet az, hogy ez még mindig nagyon kevés. Azt gondolom, és ezt idézte Szászfalvi képviselőtársunk is, hogy itt volt emelés, de még mindig a gyermekek ötödénél tartunk. Azt gondolom, államtitkár úr, itt az idő, hogy ezzel is szembenézzenek, hogy ezen a helyzeten is változtatni kell.

A másik kérdésem a mostani törvény fedezetére vonatkozik. Az önkormányzatok joggal tartanak attól, hogy őket fogja pluszteher viselése érinteni. A kiadási többletek ott fognak lecsapódni. Elmondom én, államtitkár úr, miért gondolom, hogy jogos az önkormányzatok aggodalma. Kijegyzeteltem, hogy önök azt mondták, EMMI-adatokról van szó, hogy szeptember és december között 7 milliárd, jövőre pedig összesen 19 milliárd forint megfizetésétől mentesítik a családokat. Tehát ez az a pénz, amit önök rászánnak ennek a törvénynek a fedezetére.

Ha viszont megnézem, hogy mi van a keretben, akkor azt látom, hogy az idén csak 3 milliárdot szánnak erre, szemben azzal a 7 milliárddal, ami alól a családokat mentesítenék, és az a 19 milliárd, amit jövőre mondtak, hogy a családokat ennyitől mentesítik, ott 10 milliárd van betáblázva. Ez, akárhogy is nézem, a szükséges összeg fele. Ezért szeretném öntől megtudni, hogy akkor hol van a másik fele ennek a keretnek. Novák Katalin államtitkár asszony meghallgatásán voltam, ott is beszéltünk erről a kérdésről, viszont szeretném, ha itt, a parlament üléstermében is elhangozna az ezzel kapcsolatos EMMI-álláspont.

Van nekem még egy aggodalmam, és ez a közétkeztetési rendelettel kapcsolatos. Ezt önök húzzák-halasztják. Feltételezem, hogy azért, mert a jobb minőségű étel több pénzbe kerül, és úgy gondolom, nincs meg erre a forrás. Viszont azért azt látni kell, az, hogy most ingyenes lesz az étkezés, nem eredményezheti azt, hogy még silányabb lesz a táplálék, amit a gyermekek kapnak. Tehát ezért szeretném azt leszögezni, legyen az kimondva, legyen az fontos, hogy az ingyenesség nem jelenthet minőségbeli romlást. Szeretném kérdezni azt is államtitkár úrtól, hogy a forráshiányos önkormányzatoknál fel vannak-e önök készülve arra, hogy pénzzel segítsék őket.

A miniszterelnök úrral továbbra is komoly vitám van azzal kapcsolatban, hogy a gyermekszegénységet mennyire lehet lekorlátozni a gyermekéhezés problémájára. Ugye, ő azt nyilatkozta szó szerint a Kossuth rádióban, hogy „az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztésével zárójelbe tehetjük a gyermekszegénységről szóló vitákat”. Őszintén remélem, hogy ez nem így van. Ha miniszterelnök úr ezt így gondolja, akkor ez egy nagyon lelketlen hozzáállás. Nagyon szeretném azt kérni önöktől, hogy ne legyen az, hogy önök most megcsinálták ezt a törvényt, és akkor ezzel kipipálják a feladatokat. Azt szeretném látni, hogy önök egy olyan útra lépnek, ami a gyermekekről szól. Azt szeretném látni, hogy meggyőzik miniszterelnök urat arról, hogy újabb és újabb lépések kellenek annak érdekében, hogy csökkenjen a gyermekek nélkülözése, ami ezerféle, mint tudjuk. Van olyan is, hogy cipője nincs, amiben iskolába, óvodába el tudna menni; van olyan, hogy kap enni, de nincs benne elég tápanyag, és nem tud úgy növekedni, nem lát gyümölcsöt az a gyermek, nem lát zöldséget; van olyan, hogy nincs ruhája, van olyan, hogy nem tudja megkapni a gyógyszereket, és folytathatnám tovább.

(12.20)

Azt hiszem, a XXI. században az is gyermekeknek osztályrészül kellene jusson, hogy eljussanak színházba, tudjanak könyveket olvasni, de tudjuk mindannyian, hogy tömegével vannak olyan családok, ahol még színes ceruza sincsen, hogy rajzolni tudjanak. Én azt gondolom, hogy egy ilyen országban nem szabad ilyen kijelentéseket tenni, és azt gondolom, hogy miniszterelnök úrnak ezt a kijelentését vissza kellene vonnia. Én az remélem, hogy önök elkezdik folytatni ezt a programot. Én adtam önöknek egy javaslatot a középiskoláról. Szeretnék megnyugtató válaszokat kapni a fedezetről, a költségekről.

Azért is indokolt az aggodalmam, mert világosan látszik, hogy a Fidesz hajlamos arra, hogy a problémákat a szőnyeg alá söpörje. Itt van Kriza Ákos miskolci polgármesterük példája. Nemrég a Gyermekétkeztetési Alapítvány ételt szeretett volna osztani Miskolc városában az ott élő szegény gyermekeknek, és Kriza Ákos döntött úgy, hogy ez nemkívánatos dolog a városban, merthogy ő nem szeretne negatív hírekkel a sajtóba kerülni. Botrányt kavart ‑ mert botrányos is ‑, hogy levélben azt kérte az alapítványtól, hogy más helyszínt válasszanak a jótékonysági akciónak, merthogy Miskolc inkább a fejlődésével meg a gazdasági sikereivel szeretne bekerülni a közfigyelem középpontjába, ezért nem kérnek a szegény gyermekeknek adott ételből.

Úgyhogy szeretném hallani a tárca álláspontját is arról, hogy önök mit gondolnak erről, és mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy ilyen ne fordulhasson elő, mert azt gondolom, hogy nincs annál semmi előbbre való, mint az, hogy a gyermekekhez eljusson a támogatás, és nincs az a PR-szempont, ami ilyenkor bezavarhatna a képbe. Én szeretném tudni, hogy mi a tárca álláspontja Kriza Ákos úr hozzáállásáról.

Úgyhogy összességében én azt tudom mondani önnek, államtitkár úr, hogy ez egy hosszú út, amin önök most elindultak, ez egy lépés előre, és nagyon rendben van, hogy ezt megtették. Viszont az nagyon nincsen rendben, hogy öt évet kellett erre várni. És azért azt hozzá kell tennem, hogy az önök országlása 2011-2013 környékén nagyobb pofont adott a magyar embereknek, mint a gazdasági válság 2008-ban, amikor elkezdődött, és itt sok mindent kell helyretenni.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy továbbra is egy olyan országban élünk, ahol egykulcsos adórendszerben van, amellyel az ország többsége rosszul jár, és ezekben a családokban nagyon sok gyermek van, mert mint tudjuk, a szegénység a jövedelmi szegénység környékén összpontosul, tehát minél lejjebb vagyunk a kereseteknél, annál több gyermeket találunk, és ezek a gyermekek mind érintettek. Ezért kellene arra figyelni, hogy ezek a családok minél több pénzt tudjanak megtartani a keresetükből, mert akkor ezeknek a gyerekeknek is több jut.

Ott van a munkahelyteremtés kérdése. A Lehet Más a Politika most már öt éve házal és lobbizik és kéri azt, hogy egy érdemi munkahely-teremtési program legyen ebben az országban. Persze, ahhoz megújuló energiaforrások kellenek, meg ahhoz kell épületszigetelés, kell helyi gazdaságfejlesztés, csupa olyan dolog, amelyet önök nem léptek meg.

Most itt nincs itt a miniszterelnök úr, de azt gondolom, hogy itt a magyar parlamentben nagyon fontos az, hogy mindig elmondjuk, hogy az a kormány, amely nem teremt most itt, 2015 Magyarországán munkahelyeket érdemben, olyan munkahelyeket, amelyekből meg lehet élni, az azokat a gyermekeket is mind sújtja, akik azokban a családokban élnek, akik emiatt nélkülöznek, mert nincs munkája a szülőknek, vagy van munkája, csak olyan, amiből nem lehet megélni.

S ott van a dolgozói szegénység témaköre. Komplett javaslatcsomagot nyújtottunk be annak érdekében, hogy végre ebben az országban bérből és fizetésből meg lehessen élni, és én szomorúan látom, hogy még a legfontosabb, a legkritikusabb helyzetben lévő emberek követelésének sem engednek, úgy kell küzdeni, harcolni például a szakápolóknak, de a bölcsődei dolgozóknak is azért, hogy azt a minimális követelést, ami nekik van bérkövetelés, megkaphassák.

Úgyhogy én arra is kérem önt, tisztelt államtitkár úr, hogy e törvényjavaslat után ‑ amit mi támogatni fogunk ‑ jöjjenek a következő lépések, és legyen ez tényleg egy pártok felett álló ügy, legyen ez egy olyan ügy, ami mindannyiunk számára fontos, mert ez mind a gyermekekről szól. A szakápolók, akikről beszéltem, koraszülött, újszülött csecsemőket tartanak a kezükben, iszonyatosan kicsi bérekért éjjel-nappal dolgoznak. A bölcsődei dolgozók, akikről én beszéltem, a legkisebbekről gondoskodnak; miközben én itt dolgozom, mi itt dolgozunk, ők vigyáznak a gyerekeinkre; miközben Magyarországon a dolgozó emberek dolgoznak, az ő kezükben van a jövő. Én azt gondolom, hogy ezek az emberek a lehető legnagyobb megbecsülést kellene hogy megkapják, ez persze a szakma presztízsét is jelenti, de a bérekben is tükröződni kell ennek.

És természetesen minden gyermeknek elegendő minőségű és mennyiségű táplálékot kell adni, és én arra biztatom önt, államtitkár úr, hogy addig ne álljon meg, amíg ezek a követelések nem teljesülnek. Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)