Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Witzmann képviselőtársam! Öt év. Még az egy kezemen most meg tudom jelen pillanatban mutatni. Már nem sokáig, mert lassan a hatodikba átesünk. De haszna ennek az országnak abból, hogy önök öt éve kormányoznak, hát szinte semmi. Szerényen, visszafogottan! Ja, önnek lehet! Ja, ott a holdudvarnak lehet! A haveroknak lehet! Igen. De azoknak az embereknek, akik nem tízezrével, nem százezrével, hanem sajnos milliós nagyságrendben vesztesévé váltak ennek az öt esztendőnek, nekik nem. Szerényebben, képviselőtársam! Szerényebben! Sokkal szerényebben!

Sokkal szerényebben, mert úgy fogják önöket elhajtani (Witzmann Mihály: Mint titeket? Van tapasztalatod.), hogy nem akarom a mondatot befejezni. Érti? Ne kiabáljon, nyomjon gombot! Szerényebben, nagyobb türelemmel! Nagyobb türelemmel! (Mirkóczki Ádám: A kevesebb több lett volna.) Igen. Mondják képviselőtársaim, a kevesebb több. És igazuk van. Jobb lett volna nem megszólalni. Mert ha nem szólal meg, akkor most nem fogom elkezdeni végigmondani önnek mindazokat a dolgokat, amiken majd el kell kezdeni gondolkodni otthon. És álmatlan éjszakája lesz, mert nem fogja tudni nyugodt lelkiismerettel lehajtani a fejét. Vagy ha megteszi, és nyugodt lelkiismerettel hajtja le a fejét, akkor meg azt kell mondjam, hogy nem gondolkodik felelősen. Mert nem gondolja át azt, amit az elmúlt öt esztendőben az emberek sokaságával szemben tettek.

Úgyhogy ilyen értelemben most, ebben a kétperces hozzászólásban csak azt tudom mondani, sokkal szerényebben. Nem szerényebben, sokkal szerényebben, képviselőtársam! Mert önöknek van miért, van miért lehajtott fővel járni. Nem véletlenszerű, hogy az emberek közé nem mernek menni. Szerényebben! Sokkal szerényebben! Köszönöm szépen. (Bangóné Borbély Ildikó tapsol.)