Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Sok élethelyzetben alakulhat úgy, hogy valamiért mások segítségére szorulunk. Valahogy ilyen az is, amikor valamilyen okból transzfúzióra van szükségünk, ilyenkor is mások segítségére szorulunk, sőt fogalmazhatnék úgy is, hogy mások áldozatvállalására van szükségünk, s akár egy műtét elvégzése is függhet attól, hogy áll-e rendelkezésre megfelelő vér. Kiszolgáltatott állapot ez, amelybe bármelyikünk kerülhet. Ilyen helyzetekben válik nagyon fontossá az emberi szolidaritás, hogy az áldozatot vállaljuk.

A váradás azonban annak a félnek is jó, aki ezt a vért adja. A tudaton túl, hogy a véradó jót cselekedett mással, az adott vér vizsgálatával fontos visszajelzést is kap az egészségi állapotáról, így meggyőződhet arról, hogy van-e komolyabb fertőzése, vagy például a vérnyomása normális értékek között van-e. Ráadásul a vérképzést előmozdító folyamat is a véradás.

Szinte természetesnek mondható, hogy a vérfelhasználással kapcsolatban nem történik meg a pontos dokumentáció, ha a visszajelzésekre gondolunk. Így az Országos Vérellátó Szolgálat felé a hazai kórházak 60-70 százaléka ad egyáltalán visszajelzést. Nem gondolom, hogy ennek így kellene maradnia. Miért nem lehet ebben és az ehhez hasonló esetekben a jelentési, visszajelzési és hasonló adattovábbítási kötelezettségek teljesítését ellenőrizni és lépéseket tenni, ha elmaradásokra derül fény? Sokat segítene ez is a vértakarékosságban, segítene, hogy jobb elemzések készüljenek, amelyek pedig hozzájárulnának, hogy elérjünk egy költséghatékonyabb működést. Márpedig sok ilyen apróság rendszerszinten igenis sokat számít.

Érdemes azt is megnézni, hogy milyen költségekkel járnak a vérkészítmények. Milyen költséget jelent a kórházak számára és milyen költséget a vérellátó szolgálat számára? Vajon mennyire vannak összhangban ‑ most inkább arról ne beszéljünk, hogy milyen körülmények között kapnak bizonyos cégek kedvezményes áron vérkészítményeket, pedig vannak ott is kérdőjelek.

Meg kell említenem, hogy fontos és jó, hogy már most is vannak kisebb gesztusok, amelyek ösztönzik a lakosságot, hogy véradóvá, ideális esetben pedig rendszeres véradóvá váljanak. Ilyenek, hogy már a véradáskor kapnak néhány apróságot, az adott vér felhasználásakor pedig SMS-ben értesítést kapnak, vagy hogy a visszatérően, sokszorosan vért adók külön elismerésben, kitüntetésben részesülnek. Ezek mind fontosak, mind segítenek, hogy tudatosítsa mindenkiben ennek a tettnek a fontosságát és az igazi értékét.

Azt azonban észre kell venni, hogy minden rendszeres és sokszoros véradó felértékelődött, hiszen ez a bázis egyre közelebb kerül az életkori határhoz, amikortól már nem számíthatunk az ő segítségükre. Közben pedig minden próbálkozás ellenére nem mondható túlságosan sikeresnek a fiatalabb korosztályok hasonló szintű bevonása a rendszeres véradók közé és a megtartásuk ott. Bár kétségtelen, hogy az egyetemeken, fesztiválokon való rendszeres jelenlét ebben segít, de talán az elköteleződés létrejöttéhez, a szándék megszületéséhez több is kellhet. Megnyugtató lenne, ha léteznének még ösztönzők, amelyek további motivációt jelentenének a véradók számára; valahogyan meg kellene találni azt a jutalmazási módot, ami megfelelőbben kompenzálná a ráfordított időt, amely a sokszoros véradókat terheli, és jutalmazná a jó szándékot, a segítőkészséget, amellyel viseltetnek. Ők ugyanis nem csupán rendszeresen elmennek, hogy segítsenek másokon, hanem egészségüket is megőrzik, hogy a cselekedetre, amikor csak lehet, készen álljanak.

Emellett se menjünk el szó nélkül, hiszen nem magától értetődő, ugyanis rengeteg magát egészségesnek gondoló leendő első véradóról derül ki, hogy mégsem teljesen egészséges, és nem felel meg a követelményeknek. Tehát az egészségünk megőrzése is fontos a véradáshoz. Ezt is meg kell becsülni, mert akik így tesznek, a hosszú évek alatt több száz, akár ezer betegnek nyújtanak segítséget életük során, sőt hasonlóan magas számban akár emberélet megmentéséhez járulnak hozzá közvetve. Vitathatatlan a véradás fontossága, s ebből fakadóan az is, hogy ne hagyjuk az alkalmi és rendszeres véradók számát csökkenni. Azonban sok más lépés is van, amivel a felhasználás hatékonysága javítható lenne, de ezért tenni is kell.

Mennyit ér a kormánynak, hogy folyamatosan és elegendő mennyiségű vér álljon rendelkezésre Magyarországon? Eleget ahhoz, hogy lépéseket is tegyen ez irányban? Majd várnám tisztelettel a kormányzat válaszát. Sajnos jelenleg nincsenek jelen. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)