Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt, türelemmel rendelkező Képviselőtársaim! Egy tőlem eléggé idegen témáról szeretnék beszélni, hogy egy ígéretemnek eleget tegyek. A történet része annyi, hogy a minap, olvasgatva az internetes híreket, megláttam, hogy Horváth József 27 éves fiatalember, aki a karcagi cigánytelepen született, és gyakorlatilag rettenetesen rossz körülmények között nőtt fel, nagyon rossz iskolai körülmények között kellett elindulnia, az Aranypánt-díjban részesült szájüregrák-kutatásainak megvalósítása miatt.

Másodéves PhD-hallgató a Debreceni Egyetemen, és kimagasló tudományos munkássága miatt kapta meg ezt az Aranypánt-díjat. Riportok foglalkoztak azzal, hogy cigány gyermekként milyen volt átélnie azt, hogy tanulási vágy, mivel először ügyvéd, politológus vagy újságíró akart lenni, eljusson odáig, hogy a Debreceni Egyetem tudományos fokozat megszerzésére irányuló iskolájában egyáltalán jelöljék és gondoljanak rá.

Erről a cikkről eszembe jutott, hogy néhány héttel, talán egy hónappal ezelőtt Cserdiben jártam. Cserdiben Bogdán László polgármester úr engem rendre utasított, amikor általában a romák kifejezést használtam. Azt mondta, hogy ne sértsem meg ezzel, beszéljek cigányságról és magyarországi cigányságról, és beszéljek arról, hogy egy cigánytelepülést vezet cigány vezetőként. Ő azt szeretné, ha annyit megtennék, hogy a magyar parlament keretein belül egyszerűen szóvá teszem azt, hogy nem érzi azt a parlamentben a jogalkotó munkában, hogy bármilyen szinten foglalkozna valaki Magyarország legnagyobb kisebbségével.

Az, hogy különböző népszámlálási adatok most 250 ezres, 349 ezres vagy 500 ezres magyarországi cigány kisebbségről beszélnek, annak nincs nagy jelentősége, de az egyszerűen tény, hogy 3200 településből 2000-ben cigány kisebbség lakik. Jelenleg a magyar parlamentben, legalábbis egy év alatt, amióta itt vagyok, azt hiszem, talán egyetlen alkalom volt, amikor a cigányság szóba került, erre a kisebbségi önkormányzat visszaélései, az érdekes kocsibérlési elszámolásai kapcsán került sor. Semmi másban, a kormányzati előterjesztésekben semmilyen olyan szakpolitikai irányzattal nem találkozom, amivel megnyugtathatnám ezt a Bogdán László nevezetű polgármester urat, hogy a magyar parlament az általa képviselt és a számára nagyon fontos cigány kisebbséggel foglalkozna.

Azon rágódtam, hogy mi lehet ennek az oka. Én Túrkevén nőttem fel, az egyik cigány város közelében, osztálytársaim jelentős része ilyen származású volt. Mindig az volt a rémálmom, főleg a 2002-2010 közötti időszakban, hogyha olyanok csinálják a magyarországi kisebbségi politikát, akik a belvárosban nőttek fel, és szociológiai tanulmányokban találkoztak a cigánysággal, vagy ha olyanok csinálnak romapolitikát, akiket esetleg gyerekkorukban megvertek és elvették a kiflijét, az két milyen szélsőséges irányba mehet; és mennyire nem visz bennünket közelebb annak a helyzetnek a kezeléséhez, hogy Magyarország legnagyobb kisebbsége a mai napig nem rendelkezik olyan kimondott kormányzati szándékkal, hogy valaki kezelje azt a helyzetet, hogy a többségi társadalom és a kisebbségi társadalom közötti súrlódás, együttélés és lehetőségek feloldásra kerüljenek.

Azért teszem ezt szóvá, mert úgy látom a jogalkotási munka során, hogy annyi, de annyi dolog van, ami fontos a kormánynak, annyi, de annyi jogszabálytervezetet hoz ide, majd módosítja, majd újból módosítja, hogy hogy lehet az, hogy sem a támogatáspolitikában kormányzati döntésekkel, sem a jogszabályalkotásban nem találkozunk azzal a célkitűzéssel, hogy a Fidesznek mi erre a válasza.

(22.40)

Mi a jelenlegi kormányzat válasza arra a kérdésre, hogy a cigányság rendkívül hátrányos helyzetből kell hogy meginduljon a legtöbb esetben, és az, ha egy fiatalember tudományos fokozat megszerzésére irányuló tanulmányig eljut, akkor ez egy akkora hír lesz, hogy nyilván joggal megkaphatja azt a díjat? Vajon mi kell ahhoz, hogy ezek a bizonyos egyenlőbb esélyek az állampolgároknak ‑ amit az alkotmányunk, illetve az Alaptörvényünk biztosít - vala­milyen formában megvalósításra kerüljenek?

Rettegek attól, hogy ha itt valaki a cigányságot felhozza, akkor vagy a fasiszta, vagy a liberális jelzőt azon nyomban megkapja. Ha ezzel a problémával bármilyen szinten foglalkozni akar, és azt akarja mondani, hogy van egy feladata a magyar társadalomnak, van egy mulasztása a magyar kormányzásnak évtizedek óta, amivel foglalkozni kell, akkor nagy-nagy probléma, hogy erről semmilyen szinten vagy alig-alig esik szó. Egy-egy napirend utáni felszólalásban a Somogy megyei helyzetről hallunk, hallunk általában arról, ami a kisebbségi önkormányzatról szólt, de semmit nem hallunk arról, hogy a kormányzat mit szeretne. A kormányzattól nem hallunk semmit, hogy mit tesz.

Semmit nem tudunk arról, hogy mi lesz azokkal az önkormányzatokkal, ahol ilyen jellegű próbálkozások vannak, és mi a jövőkép. Ez ügyben szerettem volna megszólítani a kormányt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Ikotity István tapsol.)