Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Glattfelder államtitkár úr egyeztetésekről beszél. Hát, nem sok ilyennel találkoztunk, sőt hatástanulmánnyal sem. Volt, amikor volt hatástanulmány, volt, amikor nem volt, volt, amikor nem találták, a Jóisten tudja, mi van vele. Szóval, olyan katyvasz volt ennek az ügynek a környékén, amely már nem egy államtitkárt fogyasztott el. Tállai államtitkár úr most már nem jön ide, most mást küldenek ide. Szóval, nem tudják az arcukat adni folyamatosan az ügyhöz illesztetten. Harrach, Szatmáry, Mengyi, Becsó, Vas képviselőtársaim, akik persze most nincsenek itt, egymásnak is ellentmondó, sőt néha saját maguknak is ellentmondó véleményeket fogalmaztak meg az ügy kapcsán, sőt módosító javaslatokat is benyújtottak, majd utána visszavonták. Szóval, sok minden történt ebben a dologban.

Orbán szavai csengenek a fülembe, amikor is azt mondta, hogy addig ebben az országban, ha kényszer is, de vasárnap nyitva lesznek a boltok, amíg az emberek nem keresnek öt nap alatt annyit, mint amennyi ahhoz kell, hogy tisztességesen megéljenek. Szeretném jelezni önöknek, hogy most 4,3 millió ember tett személyi jövedelemadó-bevallást ‑ zárt esztendő, NAV adatai alapján ‑, 2,2 millióan nem érték el a létminimum összegét a bevallásaik szerint havonta. Tehát a helyzet nem jobb lett, hanem rosszabb lett. A bérek csökkentek, nem nőttek. A minimálbér ötezer forinttal kevesebbet ér vásárlóerő-értéken, mint 2010-ben. Mondhatnék még ezernyi dolgot, de nem akarom ezzel untatni önöket, mert úgy látom, a szó a fülükig sem ér el, nemhogy az agyukig. A fülükig sem ér el.

2012, munka törvénykönyve. Emlékeznek rá, akkor, amikor a pótlékok tekintetében megszüntették a délutános pótlékot, csökkentették 30 százalékra az éjszakai pótlékot, megfelezték a vasárnapi pótlékot, emlékeznek a pótlékok, pótlékok, pótlékok ügyére. Ezt csak azért hozom szóba, mert most azt mondták itt a viták sokasága kapcsán, hogy majd a hosszított délutános műszakok tekintetében nem veszítenek az emberek a bérükből, dehogy veszítenek, majd a délutános pótlék…! Milyen délutános pótlékok? Ha a délutános pótlék megszűnik, akkor hiába a hosszított műszak, a pótlék nulla forint egyenértéke a hosszabbított műszak tekintetében is nulla forinttal bír. Szóval, hülyítik az embereket, meg mindenki mást, aki csak a közelükbe kerül önöknek, azt hiszik, hogy ezzel valóságképet festenek. Nézzék, ha vasárnapi munka, mindegy, hogy kereskedelemben vagy bárhol, ha vasárnapi munka, akkor százszázalékos bérpótlék! Szerintem ez a minimum. Egyszer Harrach képviselőtársam ebben a vitában azt mondta, hogy igen, hogyne, persze, hogy ezt támogatja. Államtitkár úr, erősítsen meg ebben, a kereszténydemokraták indítványozták az egész történetet! Ha már elfogadták, hogy ez így jó, akkor fogadják el a javaslatát is, hogy százszázalékos bérpótlék mindenhol, ahol vasárnap munkavégzési tevékenységet kell folytatni!

A szokások korlátozását hívták életre. Az emberek szokásjogait törték meg. Munkahelyeket is szüntetnek meg, hiába tagadják. Fizetést is csökkentenek, hiába tagadják. Sőt, még költségvetési kiesést is eredményez az a tevékenység, amit folytatnak. De ha nem így van, akkor osszák meg a véleményüket a VOSZ-osokkal, vagy adjanak nekik tanácsot, bár inkább ne adjanak, mert ha adnak, annak nem lesz jó vége, az még a gazdasági ‑ hogy mondjam - tönk­retétel irányába is vihet minket. Nézze, a világörökségi helyszínek tekintetében azt kell hogy mondjam, hogy attól világörökségi helyszínek ezek, hogy ott turisztikai, idegenforgalmi tevékenység zajlik, általában vetten ez hétvégén, jellemzően, mondjuk, a vasárnapi napokon zajlik. Ha pedig így van, akkor nyilván imázsnövelő tevékenység lesz az, ha a kisboltok előtt százméteres kígyózó sorok fognak állni. Jót fog tenni az önkormányzatoknak, ha az iparűzési adójuk csökkenni fog. Nem lesz majd önerejük ahhoz, hogy egyéb fejlesztéseket hajtsanak végre, de az sem fog talán használni, ha munkahelyek csökkennek, vagy a fizetés csökken.

Mindezek mellett az alapvető filozófiai problémám a dologgal az, hogy az embereket a saját döntési szabadságuktól fosztották meg. Persze megtették ezt már máskor is, hivatkozva az önök által mondott „kisemberek” pártiságával felütve akkor, amikor a munkatörvénykönyvet, az előbbiekben jelzettek szerinti sztrájktörvényt, internetadót, korkedvezmény-megvonást, a Jóisten tudja, mi minden mást csináltak, földhaszonbérleti szerződéseket az ő javukra, persze, trafikokat úgy, ahogy megtették és megcsinálták, kifosztották őket, és látjuk az eredményét, hogy mi az, már halálos áldozatai is vannak a történetnek. Szóval, elhibázott döntések sokaságát hívták önök életre. Ez a konkrét ügy rávilágít ennek az összes fogyatékosságára. Hány beadvány, hány aláírásgyűjtés, hány tüntetés kell ahhoz, hogy úgymond észhez térjenek, hogy normálisan gondolkodva az emberek, az emberek akaratát, szándékát juttassák érvényre, és ahhoz illesztett törvénymódosításokat szüljenek, és nem kivételes kormánydöntésekkel kezelni priorizált társaságokat, vagy isten ne adj’, Fidesz-tagkönyvvel rendelkezőket, hogy majd ők azért vasárnap itt és ott, így és amúgy nyitva tarthatnak. Államtitkár úr, nem összevissza hadovázni kellene ebben a történetben, hanem olyan tisztességes törvényeket szülni, amelyek az emberek javát szolgálják. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)