Dr. Kepli Lajos (Jobbik)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Jobbik részéről mindig is kicsit szkeptikusan viszonyultunk ezekhez a klímapolitikai intézkedésekhez. Ahogy azt az általános vitában is elmondtam, abban a részében, amely kvótabevételekről, különböző, a klímavédelemmel kapcsolatos bürokrácianövelésről és hatóságok, szervezetek létrehozásáról szól, mi nem nagyon hiszünk. Azért nem nagyon hiszünk, mert bár az Európai Unió igyekszik élharcosa lenni ennek a klímavédelmi politikának, legalábbis látszatra, valójában ez csak azt eredményezi, hogy azok az európai cégek is, amelyek azokban az országokban székeltek vagy székelnek, ahol érvényben vannak a kiotói egyezmény és az Európai Unió szabályozása által hozott intézkedések, exportálják a szennyező tevékenységeiket az Európai Unión kívülre, olyan országokba, amelyek ezen egyezménynek még nem részesei.

Tehát összességében, ha a teljes Föld bolygót nézzük, hiszen a klímaváltozást nem lehet egy-egy országra korlátozni, az az egész Földre kiható folyamat, semmiféle pozitív hozadékkal nem jár. Sőt, a többletutaztatások, szállítások révén még negatívabb az összes szén-dioxid-mérleg. Ezért mi abban hiszünk, hogy a klímavédelmet, a klímaváltozás megelőzését, csökkentését egyrészt energiahatékonysági intézkedésekkel lehet meggátolni legeredményesebben, másrészt pedig nyilvánvalóan az energiatermelés modernizálásával.

Azért álságos tulajdonképpen ez a kvótabevételekről szóló vita itt a Fidesz meg az MSZP között, mert ez abszolút nem a klímavédelemről és nem a Föld éghajlatának megvédéséről szól. Hiszen a kvótabevételekkel csak eladjuk a szennyezési jogot egy másik országnak. Igaz, hogy ezek a kvóták, az összkvóta évről évre csökken, de attól még a helyzet mégiscsak az, hogy egyrészt az előbb általam említett szennyezéstranszport, illetve -export zajlik le olyan országokba, amelyek nem részesei az egyezménynek, másrészt pedig itt különböző bevételi forrásként, költségvetési bevételként számolnak ezekkel a kvótabevételekkel az egymást követő kormányok.

Így hát az ilyen törvényjavaslatokban, ahol különböző adminisztratív, bürokratikus intézkedésekkel próbálják elősegíteni a klímavédelem helyzetét, nem sok rációt látunk. Valójában, ha decemberben Párizsban a Föld-csúcson, a klímacsúcson nem születik olyan megállapodás, amelyben minden jelentős szennyező vagy szén-dioxid-kibocsátó ország részt vesz és részese lesz, akkor ez az egész játék, amit itt az Európai Unió játszik, tulajdonképpen vihar egy pohár vízben. Hiszen a teljes szén-dioxid-háztartásra nézve vajmi elenyésző hatása lesz.

Ennek ellenére folytatni kell azokat a teendőket, cselekvéseket, amelyek az energiahatékonyságot szolgálják, mert ezek egyben a gazdaságot is élénkítik, mert ezek munkahelyteremtéssel járnak, mert ezek a magyar családok valós, hosszú távú rezsicsökkentését segítik elő, amely nem hatóságilag beszabályozott árakon, hanem valós megtakarításokon alapul. Így ezzel mindenki jól jár hosszabb távon, ennek azonban az az ára, hogy nagyobb arányú támogatást kellene a kormánynak nyújtania az ilyen jellegű beruházásokhoz, és nem terhelni például a megújuló energiaforrást felhasználó berendezéseket különböző termékdíjjal, 27 százalékos áfával és egyebekkel.

Ez a valódi útja a klímaváltozás elleni harcnak, ezt a részét mindig is támogattuk, és mindig is tudjuk támogatni, azonban látszatintézkedéseket, az adminisztratív szabályok szigorítását, esetlegesen a vállalkozásokra kirótt terhek fokozását a továbbiakban sem fogjuk tudni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)