Dr. Tóth Bertalan (MSZP)

DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy szakmailag megalapozott határozati javaslat, ami idekerült a Ház elé. Hallhattuk itt a szakmai megközelítést. Azt gondolom, hogy talán nem is lenne olyan nagy vita közöttünk ennek az anyagnak a szakmai tartalmát illetően, ha nem tartalmazna olyan rendelkezést, amely a Szocialista Párt számára teljesen elfogadhatatlan, de ezt majd később fogom kifejteni.

Engedjék meg, hogy utaljak arra a gondolatmenetre, amit Heringes Anita képviselőtársam néhány perccel ezelőtt megfogalmazott, hogy ebben a folyamatban egy határozati javaslatot, egy úgynevezett nemzeti politikát kíván elfogadni az Országgyűlés, amely arról szól, hogy a radioaktív hulladékok kezelése, azok elhelyezése egy olyan fontos, önök által megfogalmazottan nemzeti ügy, amelynek a nyilvánosság előtt megismertetve annak szakmai tartalmát, megvitatva a szakmai szervezetekkel és akár a magyar emberekkel, ebből egy olyan stratégia körvonalazódik, amely alapján majd a későbbiekben, több évtizedre előre meghatároznak egy politikát, és majd ez alapján nyilván jogalkotási folyamat is megkezdődik.

A fő probléma az, hogy ezt miért nem tetszettek megtenni a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatban, mi szükség volt arra, hogy 30 évre sok mindent titkosítsanak ebből a folyamatból, hiszen azt gondoljuk, hogy a radioaktív nukleáris hulladék kezelésének a problémája legalább olyan fontos ügy, mint a Paksi Atomerőmű bővítése.

(20.20)

Ezért mi azt kifogásoljuk, hogy míg itt egy parlamenti vita keretében erről tudunk beszélni, addig erre nem tudunk sort keríteni a bővítéssel kapcsolatban, hiszen nemcsak 30 évre titkosítottak adatokat, de a megvalósítási megállapodásokat minősített dokumentummá, adattá formálták, így az nem megismerhető.

Amit a hozzászólásom elején említettem, a legfőbb kifogása a Szocialista Pártnak, hogy önök a különböző folyamatokba, döntési helyzetekbe úgy kívánják a magyar embereket, a választópolgárokat bevonni, hogy közmeghallgatást tartanak. Tehát olyan lerakóhelyszíneken, amit megjelöl maga az anyag is, a döntéshozatali mechanizmusba egy úgynevezett közmeghallgatás-jogintézményt vezetnek be, illetve jelzik itt a nemzeti politikáról szóló határozati javaslatban. De azért önöknek is be kellene látni, de mindannyian tudjuk, hogy a közmeghallgatás nem döntés, az nem alakít döntési helyzetet; van egy javaslat, összehívják az ott élőket, meghallgatják őket, aztán úgy döntenek, ahogy akarnak. Éppen ezért mi azt javasoljuk ‑ és ezt módosító indítványban is megfogalmaztam, hiszen záróvitában vagyunk, és kérem önöket, hogy a holnapi szavazás során, amikor erről az Országgyűlés szavaz, akkor támogassák ezt az indítványt ‑, hogy az ilyen létesítmények 25 kilométeres hatásterületén belül élő emberek, az ottani települések ügydöntő helyi népszavazás útján tudjanak véleményt nyilvánítani, és tudják eldönteni, hogy ők a lakókörnyezetükben elfogadnak-e ilyen létesítményt vagy nem.

Ahogy képviselőtársam, Heringes Anita ezt említette, Bátaapátinál maga a település tudott szavazni, viszont az anyagban szerepel egy település, Boda község, amelyiket 8 kilométer választ el Pécs váro­sától, ahol pedig közel 150 ezer ember él, és igenis a pécsieket rendkívüli módon izgatja és érdekli, hogy mi történik tőlük 8 kilométerre, és igenis a pécsiek szeretnének a döntéshozatalban részt venni, nemcsak közmeghallgatás útján, hanem népszavazás útján is. De ennél rosszabb a helyzet, mert a jelenlegi folyamatban a kommunikáció a bodai atomtemetővel kapcsolatban leszűkül a településre, illetve arra a kistérségre, az ott lévő településekre és az ottani lakosokra, eddig sem a városvezetés, sem pedig a projektben érintett állami vállalat vagy szervezet nem tervezett Pécs városában sem közmeghallgatást, sem bármilyen tájékoztatást megtenni. És leginkább a városvezetést illeti a kritika, hiszen ők kaptak felhatalmazást, hogy Pécs városát vezessék, hogy ilyen horderejű kérdésekben legalább valamilyen egyeztetést lefolytassanak szakmai szervezetekkel, a Pécsett élő civil szervezetekkel, akár közvetlenül vagy közmeghallgatás útján. Képzeljék el, hogy a legutóbbi pécsi közgyűlés hozott egy döntést, ugye volt a korábbi szervezeti és működési szabályzatban, hogy a pécsiek 5 százalékának kezdeményezésére kötelező közmeghallgatást tartani, láss csodát, most, hogy ez a kérdéskör felmerült, és a pécsieket érdekli, hogy mi történik tőlük 8 kilométere, ezt a szabályt a közgyűlés eltörölte. Tehát már arra sincs lehetősége a pécsieknek, hogy közmeghallgatást kezdeményezzenek a pécsi közgyűlésben, és ez teljesen elfogadhatatlan.

Én szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ez a hozzáállás hosszú távon nem kifizetődő. Tehát ha önök valóban a helyi lakosság támogatását szeretnék megszerezni egy nemzeti ügyhöz, akkor igenis, hogy velük szóba kell állni, és igenis a döntés lehetőségét nekik meg kell adni, akkor válik igazából nemzeti politikává vagy nemzeti üggyé egy-egy ilyen kérdés. Én értem azt, az anyag is tartalmazza, hogy ez majd több évtized múlva lesz aktuális, majd 2050 után kerülne sor ennek a bodai atomtemetőnek a létrehozására, vagy azt követően kerülhetnének oda hulladékok, de higgyék el, hogy ha most elrontják ezt a folyamatot, akkor a pécsiek évtizedekig fognak tiltakozni ellene, hiszen a gyermekeik, unokáik is ebben a városban szeretnének élni, és a most Pécsett élőket is ez foglalkoztatja.

Mindezek okán ismét kérem önöket, hogy gondolják végig, bírálják felül az álláspontjukat, és a határozati javaslatban a módosító javaslatomat holnap támogassák, tehát legyen ügydöntő népszavazás az ügyben, az ott élők tudjanak valós döntéshozatalban részt venni. Nyilván a kormánynak és a különböző szervezeteknek a feladata, hogy megnyugtassák és meggyőzzék az ott élő embereket, ha nem sikerül, akkor pedig a nép döntését el kell fogadni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)