Lázár János (Fidesz)

LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, és köszönöm szépen az ön érdeklődését is, képviselő asszonyok, mármint Demeter képviselő asszony és Szél Bernadett képviselő asszony is a külföldi utazásaimról rendszeresen érdeklődik. Először is, mint ahogy azt már Demeter képviselőtársamnak is elmondtam, amennyiben magánjellegű volt ez az út, a magánéletembe egyelőre nem kívánom sem önt, sem a képviselő asszonyt bevonni (Apáti István: Egyelőre? ‑ Közbeszólások: Egyelőre? ‑ Derültség.), tehát erről nem tudok önnek… ‑ ezt a stádiumot egyelőre nem tervezem, tehát erre a kérdésére ilyen értelemben nem tudok válaszolni.

Elmondtam már ‑ komolyra fordítva a szót - ön­nek a Nemzetbiztonsági bizottság ülésén, úgy hi­szem, hogy korrekt körülmények között, és elmondtam képviselőtársamnak is, a Magyar Szocialista Pártból, aki kérdezett, hogy azért nem tudom megadni önnek pontosan a koordinátáit ennek az utazásnak, és azért vállaltam inkább az összeg befizetését, mert azok, akikkel találkoztam, azok az ország érdeke szempontjából védett személyek, és védett információkról volt szó. Olyan emberekkel találkoztam, akik nevének a nyilvánosságra kerülése, a pozíciójuk nyilvánosságra kerülése jelentősen veszélyeztetné az ország nemzetbiztonsági érdekét. Én arra tettem esküt, hogy az ország nemzetbiztonsága érdekében dolgozom, ha ezt megszegem, akkor úgy hiszem, hogy rosszul járnék el.

Képviselő asszony, ha megadom önnek pontosan, hogy hol, mikor és kivel találkoztam, ez, úgy gondolom, hogy az ország szempontjából nemzetbiztonsági kockázatot takar.

Miután érzékeltem, hogy Magyarországnak egy olyan speciális jogrendszere van, hogy annak ellenére, hogy én ezt az összeget kifizettem, s valamiről ‑ amit még a bíróság nem írt le ‑ majd tájékoztatnom kell a nyilvánosságot, ezt természetesen megteszem, de most mondom előre, hogy kivel találkoztam, azt a bírósági ítélet kapcsán sem fogom nyilvánosságra hozni. Szerencsére a Kúrián eljáró bírónak, azt hiszem, volt annyi jogérzéke és igazságérzete, hogy erre nem is kötelezett. (Taps a kormánypárti padsorokban.)