Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügy kérdéséről, azt hiszem, mindig, minden időben sokat beszéltek, és sokat is fognak beszélni. Nyilvánvalóan ‑ ön is mondta ‑ az egészségügyben mindig újabb és újabb kérdések merülnek fel, ugyanakkor az előző 4-4,5 évből egypár olyan kérdést is fel tudunk hozni, amelyekben a kormány lépett.

Nyilvánvalóan 2010-ben sem nulla forint volt a kórházak adósságállománya, de szerintem nem volt olyan év az elmúlt évtizedekben, amikor ilyen mértékű keret állt volna rendelkezésére az egészségügynek.

(11.10)

Mintegy 60 milliárd forintos keret van a költségvetésben erre félretéve, hogy államháztartási szerveknek, mint például a kórházaknak az adósságállományát rendezzük. Ezt a költségkeretet, pénzügyi keretet próbáljuk arra fordítani, pontosabban: fogjuk arra fordítani, hogy a kórházak adósságállományát nagyobb mértékben rendezzük, mint a korábbi időszakban bárki. Ezt nem pusztán tűzoltásnak vagy látszatmegoldásnak nevezném, tisztelt képviselő úr, hiszen ez egy óriási összegű, 60 milliárd forintos adósságállomány. Körülbelül hasonló mértékű adóssága volt a kórházaknak összességében a költségvetés elfogadásakor, önök persze nem szavazták meg ezt a 60 milliárd forintot az egészségügyi ágazatnak, tehát pont annyi volt az elfogadáskor az adósságállomány, mint ez az összeg. Tehát nagymértékben segítheti a kórházak helyzetét, és természetesen úgy szeretnénk átadni ezt az összeget a kórházaknak, hogy utána a fenntartható gazdálkodás érdekében tegyenek intézkedéseket.

Ön is nagyon jól tudja, hogy már hónapokkal ezelőtt létrejöttek a megyei egészségügyi egyeztető fórumok, tanácsok, ezekben vitatták meg a helyi kórházigazgatók, a helyi közigazgatás vezetője, az OEP szakemberei vagy az oda tanácskozási joggal delegált Magyar Orvosi Kamara szakemberei, hogy hogyan kell a megyében a kapacitásokat szervezni. Ennek van most már egy továbbélése, hiszen két irányba megy tovább, ezek az egyeztetések nagyrészt lezajlottak, egyrészt egy gazdasági, másrészt egy igazgatási irányítási vonal.

De nem pusztán arról van szó, hogy szervezési kérdéseket vetne be a kormányzat, hanem azt mondtuk, hogy emellé pénzt is kell tenni. Ezért szavaztuk mi meg az önök tiltakozása, költségvetési ellenzése mellett ezt a 60 milliárd forintos keretet (Dr. Schiffer András: Mi volt még abban a költségvetésben?), amely az idei évben el fog jutni a kórházakhoz; akárcsak a múlt évben, augusztusban az a 10-15 milliárd forint, amelyet már az akkori égető tartozások kifizetésére a kormány fordított. (Dr. Szél Bernadett közbeszól.)

Mindemellett fontos az is, hogy folytassuk azokat a lépéseket, amelyeket az egészségügyi béremelés tekintetében tettünk, hiszen abban konszenzus van mindenki részéről, hogy az egészségügyben jóval több bért kell adni orvosoknak és ápolóknak egyaránt. Összesen 95 ezer embernek növekedett az illetménye az elmúlt négy évben; 76 milliárd forint többletkiadást fordítottunk erre. Ez szintén egy olyan összeg, amelyet ön viszonylag kevéssé tud megtalálni az előző ciklusok költségvetésében, mégpedig azért találná meg nehezen, hiszen ez a kormányzat volt az, amely a chipsadóval, a népegészségügyi termékdíj bevezetésével igyekezett egy új forrást bevonni az egészségügybe. Az egészségügyre ugyanis mindig több és több pénzt kell fordítani, ezt jól tudjuk, jól látjuk. Ugyanakkor szükség volt arra, hogy más forrásból teremtsünk erre fedezetet, ne ágazatoktól vegyük el, ne mások lássák ennek a kárát, hanem egy plusz- és egyébként mindenki által elfogadható célra bevezetett, az egészségtelen élelmiszerek kvázi büntetésével vagy árának emelésével kapcsolatos díjból tudta fedezni a kormányzat azt a béremelést, ami átlagban 27 százalékos bérnövekedést eredményezhetett. (Dr. Schiffer András: Az elvándorlásról is kicsit!)

Persze, bőven van még mit emelni ezeken a béreken (Dr. Szél Bernadett: Hát van!), de a kormány elindult a béremelések politikáján itt az egészségügy területén. (Dr. Szél Bernadett: Ez legalább igaz volt!) Ha már nem bírják ki, képviselőtársaim, bekiabálások nélkül (Dr. Szél Bernadett: Nem, nem bírjuk ki!), bár mi meghallgattuk önöket békésen, ha az elvándorlásról kérdez, tisztelt képviselő úr, arra is tudok önnek válaszolni. Valóban, ez az elvándorlás egy nagyon nagy probléma az egészségügyben is. Ezért volt fontos, ha megnézi az elmúlt idők tendenciáit, hogy az orvosok esetében 2012-13 táján, inkább ’13-ban, majd ’14-ben az ápolók esetében is csökkent azoknak az orvosoknak a száma, akik engedélyt kérnének ahhoz, hogy külföldön folytassák a tevékenységüket. 250 fővel csökkent ezeknek az engedélyeknek a száma, amit egy évben kértek és kiadtak az egészségügyi hatóságnál. Tehát továbbra is probléma az orvosok elvándorlása, ugyanakkor ennek a mértéke már jóval kisebb (Dr. Szél Bernadett: Micsoda?), vagy érezhetően kisebb, mint amilyen 2010-ben volt.

Ebben sok minden segít, ez nem magától van így, tisztelt képviselő úr, hanem azért, mert elindítottuk a rezidensek számára a rezidens-ösztöndíj­programot, mivel 100 vagy 200 ezer forinttal többet tudnak nettóban keresni és talán jobban itthon maradnak. Ez 2500 rezidens számára jelentett megoldást. 2500 rezidens!

Ennek örülhetnének is, nem csak sopánkodhatnának, örülhetnének, hogy orvosok itthon maradnak. Önök azonban, úgy látom, annak örülnek, ha elmennek (Dr. Szél Bernadett: Jaj, jaj! ‑ Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és akkor sopánkodnak, amikor itthon maradnak. 2500 rezidensnek, fiatal orvosnak az itthon maradását segítette elő, és ez, azt hiszem, közös sikerünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)