Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor összeállítottam a vázlatomat a magáncsőd intézményével kapcsolatos újabb napirend utáni felvetésemre, rá kellett jönnöm, hogy számtalan olyan kérdéskör van még kitárgyalatlanul, amelyekre sort kell kerítenünk. Példának okáért a fogadóórámon beszéltem olyan társasházakkal foglalkozó szakemberrel, aki a magáncsőd vagy családi csődvédelem intézményének ilyen irányú kiterjesztését is javasolta, ezért engedelmükkel az eredeti vázlataimat elhagytam, és egy nagyon aktuális, nagyon akut problémakör mentén azok érdekében kívánok felszólalni, akik a legnehezebb helyzetben vannak Magyarországon hitelkárosultakként.

Jelesül, számukra a kormányzat kettő intézményt szokott felajánlani. Az egyik a Nemzeti Eszközkezelő szokott lenni, ahol általában a mulasztó bank döntése alapján kerül sor segítségre vagy nem segítségre. A másik ilyen pedig az a családi csődvédelem, amit a 2010-es választási kampány óta húznak a kormánypártok; a KDNP volt az első kezdeményező a mostani kormányzó pártok közül e tekintetben. Ki lehetne most térni arra, hogy ennyi elpazarolt év mekkora kárt okozott a családoknak, a Jobbik ezt ki is számolta egyszer: egy átlagos devizahitel-káro­sultnak pár tízezer forinttal több mint 3 millió forintnyi kárt okozott az, hogy a kormányzat nem rendezte ezt a kérdést 2010-ben; ebbe beleszámoltuk az árfolyamváltozásokat és egyéb, azóta kamatalapú költségként felmerült kiadásokat is.

El kell hogy mondjuk tehát ezen túllépve, hogy a magáncsőd, a családi csődvédelem intézménye jó dolog, ennek tisztességes formában történő bevezetése komoly mértékben képes segíteni a hitelkárosultakon, de fontos tisztáznunk pár olyan kérdést, ami ‑ még egyszer mondom ‑ egyelőre csak sajtójelentésekben merült fel, hiszen a konkrét törvényjavaslatot még nem tárgyalta a magyar parlament. Ezen részletek tisztázása nélkül viszont igen nehéz eldönteni azt, hogy ez az intézmény segíteni fog vagy beavatkozni.

Példának okáért felmerült pár olyan dolog, amivel a Jobbik semmilyen szín alatt nem érthet egyet. Felmerülhet az, hogy a KDNP vagy a Fidesz által kirendelt csődbiztos, vagy nevezzük csődgondnoknak, utasítást adhat ‑ persze, nyilván önkéntes a rendszerben való részvétel, de ha már ott van egy csődbiztos, akkor utasítást adhat ‑ a nyaraló eladására, a családi autó értékesítésére, arra, hogy a tandíj a gyermek számára fizethető vagy nem fizethető, vagy az idős családtag számára a gyógykezelés megkezdhető-e avagy sem. És itt bizony külföldi modell alapján felmerült a bankszámlák távfelügyeletének lehetősége is, magyarán az, hogy folyamatos kontroll alatt tartják az érintett családokat, akik bár önkéntes módon jelentkezhetnek ebbe a programba - remél­hetőleg az önök elképzelései szerint is ‑, de mégiscsak felmerül az a kérdés, hogy egy ilyen szinten húsbavágó napi kontroll milyen szuverén életvezetést tesz lehetővé a későbbiekben.

Látunk egészen szélsőséges példákat e tekintetben. Az írországi modell egész egyszerűen még a műholdas tévé előfizetését is lemondattathatja a családdal, és olyan napi szintű kiadásokba szól bele, ami álláspontom, álláspontunk szerint vállalhatatlan. De adódik a kérdés, hogy mi lesz a társasházak esetében azokkal a lakókkal, akik önhibájukból vagy nagyon sokan azon kívül ‑ hiszen hitelkárosultakként nehéz helyzetbe kerültek ‑ tetemes, mondjuk, közös­költség- vagy egyéb hasonló típusú tartozást halmoztak fel. Összességében számukra is hatalmas segítséget jelenthetne a magáncsőd, családi csődvédelem intézménye. Ne felejtsük el, hogy 100-120 ezer emberről beszélünk csak ebben a körben Magyarországon! Abszolút elvárható lenne tehát, hogy a hitelkárosultak mellett, akár velük szélesítve ezt a kört, elérjük azt, hogy aki Magyarországon, mondjuk, a megnövekedett, háromszorosára növekedett tör­lesztő­részlete miatt maradt el a közös költséggel ‑ és ez igazolható ‑, kaphasson ilyen típusú segítséget.

A Jobbik magáncsődöt illető alapelvei egy kicsit másfajták, két pillér mentén képzeljük el a megoldást. Egyrészt ingyenesen szeretnénk egy családsegítőt odatenni minden jelentkező család mellé, és elérni azt, hogy ez a jogvégzett ember ‑ még egyszer mondom, ingyenesen odahelyezett ember ‑ segítsen közvetíteni a hitelező pénzintézettel szemben egy új, immáron tisztességes, a pénzügyi szeméttől megtisztított szerződést és megállapodást elérve, csökkentett törlesztőrészlettel, akár hosszabb futamidővel. Másik pillérként pedig elengedhetetlennek tartjuk, hogy ingyenes átképzési programokkal a lehető legtöbb bajba került embert vissza tudjuk vezetni a munkaerőpiacra. Nyilvánvaló módon ez a két pillér együttesen lenne képes hatni. A Jobbik pedig az ötéves periódus lejárta után azt szeretné elérni, hogy a károsultak szabadulhassanak, ne legyen több tartozásuk, újra szuverén életvezetés váljon lehetővé számukra.

A kérdésem tehát magától értetődő. Mennyi nyitottságot tud felmutatni a kormányzat ezen felvetéseinkkel kapcsolatban? És van-e benne lélekbátorság ahhoz, hogy kiálljon a károsultak érdekében, végre egyszer teljeskörűen a banki érdekekkel szembemenve?

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)