{"cycle": 40, "id": "66-198", "date": "2015-04-20", "ulnap": 66, "seq": 198, "speaker": "Dr. Lukács László György (Jobbik)", "p_azon": "l042", "faction": "Jobbik", "kind": "napirend utáni felszólalás", "role": null, "event": "Napirend utáni felszólalások", "iromany": null, "duration_s": 322, "position": null, "chars": 5426, "paragraphs": ["DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon immár harmadik alkalommal beszélünk az ápolók helyzetéről, és tesszük ezt azért, mert az különösen fontos kérdés. Természetesen nemcsak azért, mert ezen a hétvégén, ami mögöttünk áll, és a következő hétvégén is fekete ruhában fogják felhívni a figyelmet az ápolók a magyar ápolásnak az áldatlan helyzetére, hanem tesszük azért is, mert nagyon fontos számunkra az ápolás ügyének az előrevitele. Hiszen gyakorlatilag 60 ezer olyan munkavállalóról beszélünk, akinek a jelenlegi munkakörülménye nem megfelelő. Úgyhogy az államtitkár úr figyelmébe fogom ajánlani a napirend utáni felszólalásomat, hiszen ebben minden olyan téma benne lesz, ami irányadó, és amire megoldást kell találnia a kormánynak.", "A WHO már 2003-ban megállapította, hogy az egészségügyi emberierőforrás-válság világméretű probléma. Az aktuális előrejelzések szerint 2020-ra egész Európában súlyos ápolóhiány alakulhat ki, akár kétmillió szakemberrel lehet kevesebb ezen a területen. Ennek az egyik oka az, hogy a fiatalok inkább a jó fizetést és a versenyszféra követelményeinek megfelelően folyamatos fejlődési lehetőséget biztosító új, innovatív szakterületek felé fordulnak. A gyors technikai fejlődés iránti csodálat és elhivatottság tehát csökkentette a humán területek iránti érdeklődést, ami nagyon jól megfigyelhető többek között az egészségügyi szakokra felvételiző diákok számának alakulásában is.", "Magyarországon különösen kritikus a kialakult helyzet, azonban nem kifejezetten ez az egyébként természetes jelenség indokolja azt. Számos példát fel lehet sorolni, hogy miért is nem jó ma hazánkban az egészségügyben, azon belül is ápolóként dolgozni. Ezek közül csak néhányat sorolnék fel.", "Annak ellenére, hogy az ápolói munka milyen szellemi és gyakran fizikai megterheléssel jár, a bérek rendkívül alacsonyak. A fizetésből a kereső személy egymaga is nehezen él meg, nemhogy még a családja. A munkakörülmények katasztrofálisak. Mivel a kórházak adóssága a beszállítók felé rendkívül magas, ezért a legalapvetőbb eszközökből is gyakran alakul ki hiány. Immár nem a kabáthoz varrjuk a gombot, hanem a beteghez, ami tavasszal egy szülészeten császármetszés után meg is történt. A betegek és a hozzátartozók a problémáikkal a körülmények miatt az ápolókat veszik elő, és ők azok, akik ezáltal rendkívül stresszes helyzetekbe kerülnek, pedig nyilvánvaló, hogy a minőség romlása nem a dolgozók hozzáállása miatt következett be, és az ápolók ugyanúgy szenvednek a létszám- és eszközhiány miatt is, mint ahogy a betegek. De ilyen problémakör például a megbecsülés hiánya is, mely mind a szociális, mind az egészségügyi dolgozókat egyaránt érinti, és nem új keletű dolog ‑ sokkal inkább köszönhető a kormányzati hozzáállásnak, mintsem az ipari fejlődésnek vagy bármi másnak.", "Ne gondoljuk, hogy az érintettek csak hátradőlve várják a csodát, és nem tettek meg mindent a saját helyzetük javítása érdekében. A szakma számos javaslatot tett le a mindenkori kormányok asztalára ‑ sajnos mindhiába. A médián keresztül a lakosságot ugyan elérték, ám a döntéshozókra ez nem tudott elegendő nyomást gyakorolni. Segélykiáltásaikat a politika nem hallgatta meg, így egyre több ápoló látja úgy, hogy a boldogulásához vagy a szakmát, vagy az országot kell elhagynia.", "A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara ‑ rövidítve MESZK ‑ már 2008-ban megállapította, hogy minimum 6-8 ezer ápoló hiányzik a rendszerből. Mivel az ápolói hivatás jelenleg az egyik legkeresettebb hiányszakma külföldön is, az itthoni helyzet pedig évek óta nem látszik javulni, ez a szám mostanra tovább emelkedett. 2014 ősze óta lóg a levegőben az egészségügyi átalakítás ‑ ami viszont akkor még kecsegtető volt, az mára rémálommá változott. Ígértek egészségügyi életpályamodellt, béremelést, csak nem világos, honnan, miből és mikor lesz. Továbbra sincs szó például arról, hogy a továbbképzésen részt vevő nővérek és ápolók minden esetben megkapják-e a tanulási idő alatt a fizetésüket; továbbra sincs szó arról, hogy ösztöndíjprogramot indítanának a főiskolai hallgatók és szakiskolások részére; továbbra sincs szó arról, hogy korkedvezményes nyugdíjjal ösztönözzék a munkavállalásra a dolgozókat. Nem beszélnek arról, hogy adómentes juttatások hogyan kerülnek kilátásba, vagy lesznek-e egyáltalán; továbbra sincs szó arról, hogy kedvezményes, várólista nélküli egészségügyi ellátásban részesülhetnek-e például az ápolók. Az utóbbi rendkívül fontos is lehetne, hiszen jelen körülmények között az ápolók szervezetét felőrli a stressz és a túlterheltség.", "Kérem, ne legyenek érdektelenek ezen probléma iránt, pontosan azok iránt, akiknek a legnagyobb szüksége van az önök segítségére. Ápolónak lenni hivatás, és rengeteg szépséget rejt magában. Engedjék, hogy a fárasztó munka ellenére ez a hivatás újra szép lehessen! Beláthatatlan következményei lesznek, tisztelt államtitkár úr, ha a bérek rendezésével, a szakma megbecsülésének helyreállításával, a munkakörülmények javításával és az állami ráfordítások növelésével a helyzetet nem rendezik. Az ápolók helyzetének javítása ‑ mind a dolgozók, mind az egészségügyben dolgozó szakdolgozók helyzetének a javítása ‑ most már nem tűr halasztást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Haladéktalanul intézkedjen a kormány ennek megkezdése felől! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)"]}