Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy próbálom annyiban csillapítani a kedélyeket, hogy bár az iménti konkrét kérdéseimre sem kaptam választ, csak egy általam inkább nem minősített színvonalú vagdalkozást, a konkrét kérdésem még mindig áll. A pénzügyi tranzakciós illeték volt az egyik kérdés, hogy amikor áthárították, akkor miért nem tett a kormány éveken keresztül semmit, a banki ágazati különadó volt a másik kérdésem, hogy miután kiderült, hogy áthárították, miért nem tett a kormányzat semmit. Lógnak ezek a kérdések, de menjünk egy kicsit tovább.

Felmerült itt ‑ egyébként nem is az én vezérszónoki felszólalásomban ‑ egy nagyon fontos körülmény, mégpedig az, hogy mi történt a magáncsőd vagy családi csődvédelem intézményével. Teljesen mindegy, hogy milyen néven emlegetjük ezt, Nyugat-Európából és más régiókból már sikeresen vizsgázva, most kíván begyűrűzni Magyarországra ez az egyébként szerintem kiváló módszer, és pontosan egy olyan körön tudna segíteni, akit érint az előttünk fekvő törvényjavaslat is.

Tehát hogy még egy dolgot dicsérjek és támogassak, a kilakoltatási moratórium vagy a végrehajtások felfüggesztésének kitolása egészen addig, amíg mondjuk, a családi csődvédelem hatályba lép, álláspontom szerint egy kiváló döntés. Még akkor is kiváló döntés, hogyha én magam ezt inkább úgy fogalmaznám meg, ha én tudtam volna összeállítani ezt a törvényjavaslatot vagy módosítást, úgy írtam volna le, hogy addig kellene kitolni ezeket, amíg a problémakör nem rendeződik. Most ezt körül lehet írni és kodifikálni máshogy is, de a lényeg ez lett volna.

Viszont el kell hogy mondjuk, hogy a családi csődvédelem vagy magáncsőd tekintetében hatalmas ellentmondások feszülnek, és álláspontom szerint ez a vita alkalmas arra, hogy megpróbáljuk ezeket feloldani. Emlékezzünk rá, 2010 előtt a kereszténydemokraták is kampányoltak már a magáncsőd intézményével, tehát a kormányra kerülés érdekében már felhasználták politikai eszközként ezt az amúgy kiváló csomagot, a probléma az, hogy az elmúlt, tehát nem a mostani ciklusban, hanem az elmúlt négy évben egyszer talán bizottsági szintre eljutott egy magáncsődhöz közelítő javaslat, de azt is visszavonták. Az biztos, hogy a parlament elé nem jutott, pedig 2012-ben emlékeim szerint a KDNP frakcióvezetője vagy frakcióvezető-helyettese sajtótájékoztatón kérdésre reagált e felvetésre, hogy igenis, készülnek a magáncsőd intézményét keresztülvezetni.

A Jobbik is nyilvánvaló módon 2010-ben már operált ezzel és szerette volna elérni, de hát nem mi voltunk kormányon, nem volt eszközünk arra, hogy keresztülvigyük. Ami sokkal durvább, hogy 2014-ben megint csak kampányoltak kormánypárti képviselők a magáncsőd intézményével, négy év kétharmados kormányzás után. Tehát a négy év kevés volt, aztán egy újabb kampánysorozat következett. Most ott tartunk, hogy 2016-ra várhatóan letesznek elénk valamit.

Feltettem azonnali kérdés formájában is azokat a nemcsak saját kérdéseket, hiszen a fogadóórára érkező választópolgároktól érkező felvetéseket is tartalmaznak az itteni kérdéseink (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), nem hallottam, de majd nyom egy gombot és biztosan megosztja velünk magvas gondolatait. A lényeg tehát az, hogy feltettük ezeket a kérdéseket, megnyugtató válaszokat egyelőre nem kaptunk rá. A tekintetben szeretnénk tájékozódni, és kihasználnánk ezt a vitát is erre, hogy a magáncsőd intézményét a KDNP és egyáltalán a kormány hogyan képzeli el, hiszen a kiszivárgott sajtóinformáció-tömeg nagyon durva. Tehát el kellene oszlatni a félreértéseket, hogy ne égjen önökre, hogy az emberek életébe egy túlságosan húsbavágó módon történő beavatkozást kívánnak foganatosítani. Hiszen mik jelentek meg?

Bankszámlák távfelügyelete, az, hogy az önök által kirendelt csődgondnok vagy csődbiztos megmondhatja majd, hogy az idős családtag gyógykezelésére jut-e, hogy a családi autót el kell-e adni, hogy a gyereknek a tandíjára juthat-e vagy sem, tehát oda akar ülni valaki közvetlenül vagy képletesen a családfő mellé, és segíteni akar neki beosztani a havi pénzösszeget, amire a Jobbik álláspontja szerint nincsen joga. Tehát Magyarországon a Jobbik nem szeretne egy olyan helyzetet teremteni, hogy magyar családok mindennapi kiadásaiba akárki, kormányzati szintről, a parlamentből vagy jól fűtött irodákból beleszóljon.

Nem ez az út. A Jobbik modelljében két pillér szerepel. Az első pillérünk értelmében ki kell rendelni egy olyan családsegítőt az önként a rendszerbe jelentkező családtagok mellé, aki jogvégzett, és aki képes közvetíteni, képviselni a család érdekeit a hitelező pénzintézettel szemben, tehát elérni adott esetben a hitel futamidejének meghosszabbítását, a törlesztőrészlet csökkentését, és nyilvánvalóan a tartozás összegéből az indokolatlan elemek leírását. Ez lenne tehát az egyik pillér. A Jobbik elképzelése szerint legkésőbb öt év után el kellene engedni tartozás nélkül az adóst, hogy visszakaphassa az életét.

A másik pillér, ami legalább ilyen fontos lenne, az a munkaerőpiacra történő visszavezetés érdekében ingyenes átképzési programok biztosítása, és igenis, kapcsolódik ez az előttünk fekvő előterjesztéshez, hiszen a kilakoltatási moratórium lejárta, a végrehajtások felfüggesztésének kitolása tekintetében önök erre az intézményre hivatkoztak. Ha erről vitatkozunk, férjen már bele az általános vita kereteibe, hogy az itt megemlített elemekről egyébként információt szerzünk, kitárgyaljuk, megvitatjuk őket.

(14.50)

A Jobbik álláspontja szerint tehát nem volna szabad a családok életébe ilyen mélyen beleszólni, mert a KDNP több éve tologatott javaslata, ami még mindig nincs előttünk, és nem látható át a maga teljességében, hasonló veszélyeket rejthet, legalábbis a róla szóló sajtóinformáció-tömeg ilyen veszélyek lehetőségét lebegteti. Jó lenne tehát ezeket ‑ még egyszer mondom ‑ eloszlatni, és nagyon jó lenne az, hogyha a kormányzat ezen kozmetikai csomag mellett, amellett, hogy választ ad arra, hogy miért engedték az emberekre terhelni a tranzakciós illetéket, miért engedték az emberekre terhelni a banki ágazati különadót, miért kötöttek paktumot a Bankszövetséggel, miért vállalnak olyan feltételeket, hogy nem emelnek majd később a kilakoltatások elé további gátakat, vagy éppen a Nemzeti Eszközkezelő tekintetében még mindig a bank dönti el, hogy lehet-e segíteni vagy nem lehet segíteni. El kellene tehát oszlatni ezeket a kérdéseket, és a magáncsőd intézménye tekintetében behozni egy olyan eszközt, amibe álláspontom szerint költségvetési források tömegét kellene zúdítani annak érdekében, hogy segítsen végre valaki két társadalmi osztályon. Az egyiket már említettem, akit kihagyott teljes mértékben a rendezésből a Fidesz-KDNP, kihagyták azokat a rendezésből, akiknek már bedőlt a hitelük, elvesztették az otthonukat, szétszakadt a családjuk, a helyzetük ellehetetlenült, és sokszor önhibájukon kívül. Számukra nem tartogattak semmit. A Nemzeti Eszközkezelő volt az egyetlen, amit ígérgettek, de itt is nagyon sokan már nem tudják visszabérelni a saját korábbi tulajdonú ingatlanukat.

A másik társadalmi csoport, akiken a magáncsőd intézménye segíthetne, pont azok, akik még döcögősen, nagyon nehezen próbálnak törleszteni, talpon maradni, talán még van egy munkavállaló a családban, minden erőforrásukat arra fordítják, hogy megőrizzék a korábbi életszínvonaluknak legalább egy részét. Számukra minden hónapnyi késedelem nagyon fájó, ezért nemcsak kérem, de arra szólítom fel a kormánypárti képviselőket, hogy oszlassák el ezeket a homályokat, végre lépjenek a cselekvés, a tettek mezejére, és az itt feltett konkrét kérdéseinkre adjanak konkrét válaszokat, hiszen ezzel hoznánk létre a parlament méltóságát, amelyet álláspontom szerint nem tisztel meg az, aki konkrét felvetésekre nem képes konkrét válaszokat letenni az asztalra. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)