Gulyás Gergely (Fidesz)

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A banki elszámolás során tapasztalt visszaélések elleni fellépéshez szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot az idei év április 7-én nyújtottuk be T/4287. számon. Az indítványhoz előterjesztőként Mengyi Roland és Tuzson Bence képviselőtársam csatlakozott.

Először röviden a javaslat szükségességéről szeretnék szólni, illetve annak előzményeiről, majd a tartalmi elemekre is röviden kitérnék.

A fogyasztói hitelekhez kapcsolódó kérdések jogi rendezésének első lépéseként az Országgyűlés 2014. július 4-ei ülésnapján elfogadta a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt. Ez jogszabályi szintre emelte és ezáltal általános érvényűvé tette a 2/2014. számú kúriai jogegységi határozatban foglalt polgári jogi rendelkezéseket.

Ezzel összhangban a jogszabály kimondta az árfolyamrés semmisségét, illetve felállította az egyoldalú szerződésmódosítás kikötésére vonatkozó tisztességtelenség vélelmét.

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben elsődlegesen az érvénytelen szerződéses rendelkezések alapján szükségessé váló elszámolás kérdéseit kellett szabályoznunk. Ez az elszámolás az árfolyamrésnek a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-ában kimondott semmissége, valamint az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötéseknek a bíróság által megállapított érvénytelensége miatt vált szükségessé. Az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása következtében ugyanis a fogyasztók javára túlfizetés keletkezett. Ezen úgynevezett elszámolási törvény alapján ezeket a múltbeli túlfizetéseket kell a pénzügyi intézményeknek a fogyasztókkal szemben elszámolniuk.

Az elszámolási törvényben többek között két kérdést rögzítettünk. Egyrészről a jogszabály ‑ összhangban a jogegységi határozattal - kizá­rólag a fogyasztói hitelekre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 3. §-ának (3) bekezdése szerint fogyasztó az önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. A fogyasztói hitel körébe ennek alapján a magánszemélyek nem üzleti célú hitelei tartoznak. Másrészről alapelvként határoztuk meg, hogy a fogyasztói hiteltípusoknak a gyakorlatban előforduló nagy számára tekintettel a törvényben nem lehetséges valamennyi részletszabályt meghatározni. Emiatt az elszámolási törvény az általános eljárási, elszámolási szabályok rögzítése mellett a Magyar Nemzeti Bankot hatalmazta fel arra, hogy makroprudenciális jogkörében eljárva, valamennyi elszámolás részletkérdéseit és módszertanát rendeletben szabályozza.

A rendeleti szintű szabályozás előnye, hogy bármilyen új esetcsoport felmerülése esetén rugalmasabb választ tesz lehetővé, mint a törvényi szabályozás. Azonban ahogy az előttünk fekvő törvényjavaslat címe is jelzi, egyes pénzügyi intézményeknél akadtak és akadnak olyan visszaélések, amelyek kezelése egyértelműen törvénymódosítást igényel, továbbá a Magyar Nemzeti Bank és az Országos Bírósági Hivatal észrevételei alapján olyan javaslatot terjesztettünk most a Ház elé, amely egyszerűbb és gyorsabb megoldási lehetőségeket teremt mind az elszámolás kötelezettje, mind pedig az elszámolás jogosultja számára.

A Magyar Nemzeti Bank április 1-jei közleménye szerint van olyan hitelintézet, amely levélben tájékoztatta egyes ügyfeleit, hogy szerződésüket nem tekinti fogyasztói kölcsönnek, ezért nem kíván elszámolni velük. A tisztességtelen gyakorlatot követő újabb csalárd gyakorlatról értesülve, a törvénymódosítás külön is nevesít néhány olyan magatartási formát, amely az MNB által lefolytatható ellenőrzési eljárás alapjául szolgálhat. Ilyen magatartás különösen a pénzügyi intézmény által a fogyasztók nagy számát érintően folytatott olyan gyakorlat, amely a kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés fogyasztói jellegének el nem ismerésével, azok eltérő minősítésével vagy ilyen jellegére vonatkozó megváltozott álláspontjának kinyilvánításával az elszámolási kötelezettség teljesítésének elhárítására, illetve az elszámolás iránti igények benyújtásának megakadályozására irányul.

A törvény elfogadásával lehetőségünk nyílik arra, hogy rendezzük azt a helyzetet is, amikor a bankok számára a szükséges információk nem állnak teljeskörűen rendelkezésre, például azért, mert az ügyfélportfólió átvételét követően a korábban hitelezői pozícióban álló pénzügyi intézmény megszűnt. Ebben az esetben az adott bank úgynevezett becslési módszertan alkalmazásával készítheti el az elszámolást. Ezzel kapcsolatosan szeretném felhívni a figyelmet, hogy a becslési módszertan jogszerű alkalmazására szintén kiterjed a Magyar Nemzeti Bank fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárási jogosultsága.

A törvény által előírt szabályok alkalmazhatóságát szolgálja az a módosítási szándék, hogy a polgári nemperes eljárás során a beadványokat kizárólag űrlapon lehessen benyújtani, ha a benyújtására szolgáló űrlap világos szabályok szerint rendszeresített. Ennek a szabálynak a rögzítésével számos vitának vehetjük elejét. Vannak helyzetek azonban, amikor többen is vitatják az elszámolást, méghozzá ugyanolyan okból. Ez a javaslat azt is kimondja, hogy ebben az esetben a pénzügyi szervezetnek, a Pénzügyi Békéltető Testületnek és a bíróságnak nem kell még egyszer elbírálnia a panaszt. Előfordulhat viszont, hogy az elszámolást több okból is vitatják, ilyenkor pedig a panaszeljárások egyesítésére ad lehetőséget az előttünk fekvő törvényjavaslat.

A törvényjavaslat elfogadásával lehetővé válik, hogy a békéltető testület előtti eljárásban csak akkor kerüljön sor meghallgatásra, ha azt a grémium indokoltnak tartja. Ennek a módosításnak az oka, hogy az elszámolás helyessége, illetve a fogyasztói vagy a pénzügyi intézmény által állított tények írásos formában állnak rendelkezésre, így a meghallgatás nélküli eljárást fő szabályként indokolttá tenni egyáltalán nem tűnik okszerűnek.

Módosul az elszámolási törvény a tekintetben is, hogy a bíróság ne állapíthassa meg a helyes elszámolást, hanem kizárólag azt vizsgálhassa, hogy a pénzügyi intézmény elszámolása, illetve a Pénzügyi Békéltető Testület határozata a jogszabályoknak megfelel-e. Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a pénzügyi intézmény elszámolása nem felel meg a jogszabályoknak, akkor a testület jogszabálysértő határozatát hatályon kívül helyezi, és a pénzügyi intézményt új elszámolás készítésére kötelezi. Ha pedig az elszámolás szabálytalanságát a békéltető testület állapította meg, akkor őt kötelezi új eljárásra.

Összességében az előttünk fekvő javaslat alkalmas arra, hogy a pénzügyi intézmények elszámolással kapcsolatos visszaéléseit még határozottabban korlátozzuk, reményeink szerint szinte teljes egészében megszüntessük, ugyanakkor az az eljárás, amelynek során az elszámolásra sor kerül, egyszerűbbé és átláthatóbbá váljon az eddigi tapasztalatok fényében. Ezzel is azt kívánjuk elősegíteni, hogy a bankok által folytatott jogellenes gyakorlat következtében megkárosított állampolgárok mielőbb jogos jussukhoz juthassanak.

Ezért kérem az Országgyűlésben ülő valamennyi frakciót és képviselőtársamat, hogy támogassák az előterjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)