Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédek jogállásáról szóló törvény módosítása része annak a folyamatnak, amelyben a kormány a köz szolgálatában álló hivatásrendek, a kormánytisztviselők, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, valamint a honvédek körében kialakult súlyos problémákat igyekszik részben rendezni.

Vannak olyan problémák, amiben a kormányt csak mulasztás terheli, mint az illetmények fejlesztésének hosszú időn keresztül történt elmaradása vagy a létszámhiányból fakadó leterheltség és az emiatt általánossá vált, jelentős túlszolgálati kötelezettség. (Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

De vannak olyanok is, amelyek kialakulásában súlyos felelőssége van a kormánynak. Ilyen az önhibájukon kívül szolgálati viszonyukkal összefüggésben egészségügyileg vagy pszichikailag alkalmatlanná vált honvédek és rendvédelmi dolgozók szolgálati nyugdíjának megvonása és az ilyen sorsra jutott emberek helyzetének rendezetlensége.

A kormányzat tehát hangzatos célként tűzi ki a honvédek esetében is az életpályamodell megalkotását, a katonai pálya vonzóvá tételét, amellyel nem lehet nem egyetérteni, de azt látni kell, hogy az első lépések itt is a kialakult áldatlan állapot felszámolásával kellene hogy kezdődjenek, a korábbi hibák és mulasztások beismerésével.

Az illetményemelés megvalósítása tehát nem bőkezű kormányunk jótékony adománya, hanem egy régóta elmulasztott és a rendszer működőképességének fenntartásához elengedhetetlen intézkedés. A javaslat lényege, ami miatt az LMP végül támogatja a javaslatot, éppen az, hogy évtizedes adósságot igyekszik rendezni az illetményrendszer átalakításával és az illetmények emelésével.

Mindemellett nem tehetem meg, hogy ne szóljak arról, amivel az LMP nem ért egyet. A javaslat indokolásában több olyan hivatkozás is van, amely a honvédség létszámának jövőbeni bővítésére vonatkozik, például annak indoklására, hogy miért nem lesz majd szükség túlszolgálat elrendelésére, és arra, hogy az pénzben is megváltható legyen. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzati ígéretekből több mint elég van, joglemondás vagy jogszűkítés elfogadását egy jövőbeni kormányzati ígéretre alapozva elfogadni ma nem tűnik túl bölcs lépésnek.

Az LMP azt támogatja, hogy a túlszolgálat a jövőben is - nem csak egy átmeneti időszakban ‑ legyen pénz­ben is megváltható. A kormányzat indokolását, amely szerint a megemelt illetmény fedezi azt, amit az esetlegesen mégis felmerülő túlszolgálat jelenthet, nem tudjuk elfogadni, mivel ezáltal jelentős különbség lehet túlszolgálattal terhelt és abban részt nem vevő honvédek teljesítménye között, amit az illetményük nem követ.

(10.30)

Ugyanígy furcsának tartjuk, hogy olyan etikai követelmények teljesítésének kötelezettségére hivatkozik a törvény, amelyet csak később határoznak majd meg. A törvény elfogadásakor egyáltalán nem mindegy, milyen tartalma lesz annak a szabályrendszernek és milyen szigorúan korlátozza a honvédek személyiségi jogait.

A jövőre nézve kiemelten fontosnak tartjuk az érdekvédelmi, szakszervezeti tevékenység megfelelő feltételeinek biztosítását, a szolgálati nyugdíj megszüntetése és az egészségügyi vagy pszichikai okból alkalmatlanná vált honvédek helyzetének a rendezését. A kormánynak be kellene ismernie, hogy súlyos hiba volt egy-két, a hatályos jogot esetleg kijátszó és azzal visszaélő eset miatt egy egész hivatásrend életpályájának fontos elemét felszámolni és a súlyos pszichikai és fizikai megterhelést jelentő munkakörökkel szükségszerűen együtt járó, egészségkárosodásuk miatt csökkent munkaképességűvé vált rendvédelmiseket és honvédeket bűnbaknak beállítani, csak azért, hogy a társadalommal elfogadtassanak egy súlyosan jogkorlátozó rendelkezést.

Jól látszik az életpályáról szóló kormányhatározatból, hogy a probléma létezik, hiszen mi másért próbálna a határozat egy biztosítási modellt kidolgozni arra, hogy a szolgálatukkal összefüggésben egészségileg károsodott rendvédelmi dolgozók és honvédek számára ne jelentse a szakadékba zuhanást a szolgálati jogviszony egészségügyi alkalmatlanság miatti megszűnése.

Önök is ugyanúgy tudják, mint mi, hogy egy rendőri vagy katonai életpályát nem lehet bizonytalanságra alapozni és szükség van a fokozott védelemre. Már csak azt kellene elfogadniuk, hogy ez a legkönnyebben a társadalombiztosításon keresztül oldható meg, és nem kell emiatt mindenféle üzleti modelleket kidolgozni.

Végül: az LMP az illetményemelés szükségességére tekintettel a javaslatot támogatni fogja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból. ‑ Hende Csaba tapsol.)