Dr. Hoppál Péter (Fidesz)

DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végig figyelve és részben jegyzetelve is a vitát, engedjék meg, hogy a kormányzat irányába tett ellenzéki megjegyzésekre részben reagáljak. Egyrészt szeretném a visszafogott és teljesen világos érvelésüket innen is megköszönni. Másrészt azonban engedjék meg, hogy egy politikai megjegyzéssel illessem az elhangzottakat.

Számba vettem a felszólaló tisztelt ellenzéki képviselőtársaink provenienciáját, és azt láttam, azt állapítottam meg, hogy megyei jogú városokban sem a jelenlegi, sem az előző ciklusban mandátumot nem nyert képviselők, általam egyébként nagyra becsült képviselők érveltek a megyei jogú városok ingatlanbirtoklása ellen, illetve tartózkodó álláspontra helyezkedtek. Ugyanakkor nagy tisztelettel felhívnám a figyelmüket arra, hogy az előterjesztők egytől egyig megyei jogú városokban megválasztott országgyűlési képviselők, ilyenek voltak ők az előző ciklusban is és most is, ebben a felelősségi helyzetben gondolkodva terjesztették elő ezt az előttünk lévő törvényjavaslatot. Tehát Kósa Lajos, Halász János, Horváth István, Simon Róbert és Vantara Gyula egytől egyig megyei jogú városokban, választókerületekben megválasztott parlamenti képviselők.

Tehát azt az ellenzéki jogosítványt természetesen elismerem, hogy egy törvénytervezet elleni politikai és szakmai érvelésüket kifejtik, ezért van a parlamentarizmus. Ez indokolt és ilyen értelemben értem az önök részben kérdéseit, részben az előterjesztővel ellentétes álláspontját. Ugyanakkor engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy az előterjesztők indíttatása alapvetően a Megyei Jogú Városok Szövetségétől teljes mértékben támogatott módon került a parlament elé. Az a felvetés, ami az MSZP vezérszónokánál is és a Jobbik vezérszónokánál is elénk került, jelesül, hogy a társadalmi egyeztetések talán nem teljes körűek voltak, vagy nem olyan körűek voltak, mintha ez egy kormány-előterjesztésként heverne itt most előttünk, ezek az indokok teljesen érvényesek, önöknek ebben igazuk van.

De ha a megyei jogú városok által megválasztott parlamenti képviselők terjesztik ide, a parlament plénuma elé ezt a kérdést, illetve a Megyei Jogú Városok Szövetsége, amely a legnagyobb olyan civil szerveződés, amely ezen intézményfenntartókat tömöríti, és mindkét fél egyetért, akkor azt tisztelettel kérem legalább megfontolni az ellenzéki képviselőktől, hogy vélhetőleg ez egy végiggondolt, megfontolt és a megyei jogú városok vezetése, valamint az ott élő emberek hasznára szolgáló előterjesztés. Tehát akkor így már zárójelbe is tudtam tenni az ellenzéki felszólalások azon részleteit, amelyek megkérdőjelezték ennek hitelességét.

Továbbá engedjék meg, hogy még egy politikai megjegyzéssel éljek. Gyakran számon kérik a kétharmadon a tisztelt ellenzéki képviselők, az elmúlt öt esztendőben ez gyakran megtörtént, a szubszidiaritás elvét. Ez nemcsak az Európai Unióban manapság népszerű irányelv, de azt gondolom, a demokratikus törekvéseknek is fontos kérdése, hogy valóban a döntések minél alacsonyabb szinten, a lehetőségekhez mérten legalacsonyabb szinten, lehetőleg az intézményekhez és a felhasználókhoz legközelebb kerüljenek meghozatalra. Ha most az ellenzéki képviselők ilyen értelemben egy, a megyei jogú városok szintjére ledelegálandó feladat második fázisával szemben, amikor már az ingatlanvagyont is megkapják, fogalmaznak meg gondolatokat, akkor azzal a saját korábbi érveléseikkel keresztbe érvelnek, amikor azt mondják, hogy jobb lenne, ha nem a központosítás, hanem inkább a ledelegált feladatellátás jellemezné a magyar önkormányzati működést.

Ez a törvény, tisztelt képviselő urak, az a törvény, amelyiket önök néha számon kértek a kormányzati többségen. Tehát jelentem, az előterjesztés jó irányban van, és ha önök támogatták egyébként, mind a Jobbik, mind pedig az MSZP tisztelt képviselői a Kulturális bizottság ülésén ezt az indítványt, azt gondolom, akkor döntöttek jól, amikor ezt támogatták. Tehát akkor még megfontolták, hogy ez a szubszidiaritás elve alapján ledelegálja ezt a jogot, és akkor még úgy gondolták, hogy helyes ez az irány, és akkor még úgy gondolták, hogy ez a politikai és szakmai törekvés jó irányban hat.

Sajnálom, hogy Apáti István képviselő úr, aki elmondta a felszólását, fogta a táskáját, és távozott a teremből, ezt követően a Jobbik padsorai még inkább kiürültek, és csak a saját mondandójukra voltak eddig kíváncsiak, a válaszra már nem. Ez persze az önök dolga.

Az adósságátvállalás is szóba került az ellenzéki képviselők részéről, ami nem szigorúan véve, sőt semmilyen módon nem köthető ehhez az előterjesztéshez. Azt természetesen mégis megjegyezhetjük, úgy értékelhetjük, hogy azért nemcsak a megyei jogú városok, hanem a nagyjából 3 ezer magyar önkormányzat adósságtömegének 70-80 százaléka, annak keletkezési ideje, 2003 és 2010 között halmozódott fel. Én pécsi országgyűlési képviselőként annak idején egy vizsgálóbizottsággal a pécsi önkormányzatnál megvizsgáltam, hogy pontosan mekkora tételek mikor kerültek be az adósságállományba. Ezt az országos tendenciát a pécsi adósság felhalmozódása is teljes mértékben igazolta és követte. Tehát azt láthattuk, hogy nagyjából a megyei jogú városok meg a kisebb önkormányzatok vonatkozásában is a 2010 előtti intézkedések hozták elő azt a helyzetet, hogy az adósságállomány kezelhetetlen mértékűvé nőtt.

Ezzel szemben a 2010 utáni második Orbán-kormány volt képes arra, hogy egy olyan gazdaságpolitikai irányváltást tudjon létrehozni, ami egy emelkedő tendenciára és fejlődési pályára állította a magyar gazdaságot. Ez a fejlődési pálya tudta kitermelni azt a kicsi, de stabil gazdasági növekedést 2013-ra, ’14-re, ami lehetővé tette azt, hogy ez a zömében 2010 előtt keletkezett nagy önkormányzati adósság konszolidálásra kerülhessen. Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy nincs a parlamentben olyan képviselő a 106 választókerületből, aki azt mondaná, hogy ez az önkormányzati konszolidáció helytelen döntése volt az előző kormányzati ciklusnak a második Orbán-kormány döntései között. Ez egy eminens, kitüntetett nagy gesztus volt az önkormányzati világ irányába.

(19.50)

És amikor megszabadítottuk az önkormányzatokat az adósságaiktól, azzal egyidejűleg vagy azzal tendenciózusan egy irányba hatóan azt az igényüket, mely szerint… Szilágyi képviselő úr, engedje meg, hogy egy tételes megjegyzését is ‑ hogy mondjam ‑ jóindulatúan elszólásnak minősítsem. Amikor ön azzal érvelt, hogy jelenleg a fenntartók a megyei önkormányzatok, ezt biztos rosszul mondta csak. A jegyzőkönyvben olvassa el, ön ezt mondta. Tehát nem, a megyei önkormányzatok már rég nem fenntartók, jól tudjuk, hanem a megyei jogú város a fenntartó.

Hiller képviselő úr, korábbi miniszter, amikor amellett érvelt, hogy az volt a rosszabb rendszer, amikor valóban szétvált a tulajdonosi kör, a vagyonkezelői kör és a fenntartói kör: az előterjesztés pontosan ezt küszöböli ki, tehát ezt próbálja most helyretenni. Tehát amikor ‑ hogy mondjam ‑ politikai vonatkozású megjegyzéssel az ellenzék kritizálja a 2010-12 közötti döntéshozatalt, amely aztán a megjegyzéseik értelmében 2013-tól már jó irányba került, akkor örülök annak, hogy önök is támogatják, hogy 2013 óta jó irányt vettek ezek a folyamatok, és ennek betetőzésére és lezárására kerülhet most sor ezzel az indítvánnyal.

Ugyanakkor azért zárójelben, csöndesen tisztelettel megjegyzem, hogy a 2010-14 közötti kormányzás döntéseit egységében tekintették azért a választópolgárok, amikor a 2014-es választási döntést meghozták, és ennek következtében ’14-ben újra a kormányzat nagy többséget kapott a magyar választópolgároktól.

Tehát záró gondolatként engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy szerintem alapvetően nincs vitánk az ellenzékkel. Tehát ha a tisztelt ellenzéki hozzászólások éppen azt erősítették meg, hogy ez az irány a kívánatos, és a korábbi esetleges iránytévesztések nem voltak jó előterjesztések, akkor máris egyetértünk, máris újra összhangban vagyunk, hiszen az előterjesztők szándéka egyezik a Megyei Jogú Városok Szövetségének szándékával, egyezik az idedelegált képviselők által otthonról, a saját városukból hozott szándékokkal, és egyezik az önök szubszidiaritási elvárásaival, illetve egyezik azzal a kérésükkel, hogy a decentralizáció érvényesüljön.

Úgyhogy ha a csak pusztán politikai indíttatású kötelező ellenzéki kűröket lehántjuk az önök érveléséről, és kifejezetten az érdemi szakmai iránymutatásuknak megfelelő előterjesztést kívánnánk írni, akkor szerintem ez az előterjesztés készülne el belőle, mint amit itt az érintett képviselők megfogalmaztak.

Köszönöm szépen még egyszer a vitában való részvételüket. Tanulságos és jó vita részesei lehettünk.