Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Március 23-án a miniszter urat kérdeztem, ugyancsak az államtitkár úr válaszolt. Az volt akkor a kérdésem: mi lesz a kórházak adósságával? Akkor az államtitkár úr hosszan válaszolt, mondott sok adatot, volt benne helytálló, volt benne nem helytálló adat is; egy biztos: az ön válaszának a kvintesszenciája az volt, hogy azok a kórházak kaphatnak a konszolidációra félretett 60 milliárd forintból, amelyek olyan tervet tesznek le, hogy hogyan képesek a jövőben nullszaldós működésre.

Persze ez önmagában is felvet egy jó pár kérdést, hogy ennek a nullszaldós működésnek hogyan kell teljesülnie: havonta, negyedévente, félévente vagy évente? Persze azt is fel kell tennünk ilyenkor kérdésként, hogy miért ez a legfontosabb, hogy nullszaldós legyen az egészségügynek a működése, miért nem az ellátás biztonsága, annak az elérhetősége és az abba vetett bizalom, miért nem ezek a legfontosabbak ebben, miért az, hogy nullszaldós legyen.

És persze megkérdeztem azt is, hogy az a 100-110 milliárd forint adósság, amelyből azért a beszállítók felé fennálló adósság 76,7 milliárd forint, és mindez egyébként még a járulékok nélkül, tehát ezen még nincs kamat, úgy nagyjában-egészében 90 milliárd forintra tehető, bekerül-e az újonnan létrejött gigaintézményeknek a nagykalapjába, és akkor a beszállítók egy hatalmas útvesztőben, ezeknek a nagy intézményeknek az útvesztőiben kell hogy a jussukat keressék.

(15.20)

Akkor öntől azt a választ kaptam, hogy nem. Egy héttel később, április 1-jén Zombor Gábor államtitkár azt nyilatkozta, hogy átveszi az ÁEK az összes kórház irányítását, illetve a gazdálkodását, annak a fenntartásába kerülnek a kórházak, amelyeknek úgy kell átalakítani a gazdálkodásukat, hogy ne termelődjön újra az adósság; igaz, hogy több pénz nincs rá, de úgy kell átalakítani. Majd ezzel egy időben bejelentésre került az is, hogy a beszállítók saját hibájukon kívül olyan helyzetbe kerültek, amit nem tudnak már önmaguk orvosolni, 450 napos lejárt számlák is vannak az egészségügyben. Önök ezt összekötik a megyei ellátásokról szóló megegyezésekkel, amelyek látjuk, hogy elhúzódnak, 13 megyében van tárgyalásra javasolt, a többiben meg nincs. Azért még ott van hat megye és Budapest ‑ aminek azért szép sajtója van, hogy Budapesten hol lesz ez az új kórház ‑, amiben még meg kell egyezni. A beszállítók kezdik elveszíteni a türelmüket, és már nem is nagyon értik és nem is nagyon hiszik el azt, amit önök tesznek vagy önök mondanak.

Ha ez csak játék volna a számokkal vagy játék volna a szavakkal, államtitkár úr, akkor úgy gondolom, hogy el lehetne itt ezen a parlamentben vitatkozni, de mégis az a kérdésem, hogy mikor fognak cselekedni, miért kötik össze a megyei megállapodásokat a beszállítók kifizetésével, hiszen azok nem összetartozó dolgok; és mikor fizetik ki a beszállítókat, ez a kérdésem. (Taps az MSZP soraiban.)