Dr. Répássy Róbert (Fidesz)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Többször lefolytattuk már ezt a vitát itt az Országgyűlésben, ezért szeretném most idézni önnek az Alaptörvény 6. cikkének (1) bekezdését, amely meghatározza, hogy kik jogosultak törvényt kezdeményezni. „Törvényt a köztársasági elnök, a kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő kezdeményezhet.” Az Alaptörvény 4. cikk (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy „az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók”.

A kormány mint a végrehajtó hatalom és az Országgyűlés mint jogalkotó két külön hatalmi ág, és a képviselőnek mint az Országgyűlés tagjának elidegeníthetetlen joga a törvénykezdeményezés. Azaz a kormány és az országgyűlési képviselők csupán a törvényjavaslat benyújtására jogosultak, a törvényalkotás az Országgyűlés hatásköre. Éppen ezért az országgyűlési képviselők által benyújtott önálló indítványoknak semmilyen viszonyban nem kell lenniük a kormány törvényalkotási programjával. A kormány törvényalkotási programja a kormány törvényalkotási elképzeléseit tükrözi. Azért nevesíti ezt a szabályozás, mert a kontinentális gyakorlatban is a kormányok azok a parlamenti szereplők, amelyek a legtöbb törvénykezdeményezéssel élnek. Indokolt tehát, ha a Ház előre értesül ezek tárgyáról, a javaslatok várható benyújtási időpontjáról és az elfogadás iránti igényről.

A jogalkotó csak a kormány esetében tartotta szükségesnek, hogy előzetesen tájékoztatást adjon az adott időszakra vonatkozó törvénykezdeményezési tervekről, és hogy ezeket összhangba hozzák a kormány célkitűzéseivel. Az országgyűlési képviselő által kezdeményezett törvény mellett a köztársasági elnök és az országgyűlési bizottság által kezdeményezni szándékozott törvényekről sem kell előzetes tájékoztatást adni.

A személyre szabott jogalkotást illetően szeretném emlékezetébe idézni, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök 2003. december 22-én küldte meg az Alkotmánybíróság elnökének az önök korábbi képviselőcsoportja által előterjesztett és elfogadott, a köznyelvben csak lex Szászként elhíresült törvénnyel kapcsolatos beadványát. A köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványában a személyre szabott jogalkotást és emellett az egyeztetés hiányát is kifogásolta. Az Alkotmánybíróság eltérő indoklással ugyan, de a törvény egyes rendelkezéseit megsemmisítette.

Tisztelt Képviselő Úr! A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvény alapján az egyeztetési kötelezettség tehát csupán a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetekre vonatkozik. Megjegyzem, hogy ön mint országgyűlési képviselő ebben a ciklusban is nyolc esetben élt már törvénykezdeményezési jogával; gondolom, nem akarja a képviselők törvénykezdeményezési jogát megszüntetni.

Végezetül, tisztelt képviselő úr, az Igazságügyi Minisztérium az Alaptörvénnyel szólva vallja, hogy a törvények értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

Kérem tisztelettel válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.00)