Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Picit ki fogok lógni a sorból. Először is én költségvetési szempontból szeretném elsősorban vagy első körben megvizsgálni nem ezt a javaslatot, hanem magát az alapjavaslatot, hiszen tudjuk, hogy ez a javaslat csak olyan technikai módosításokat hoz, ami a szakmában egyébként nyilvánvalóan komoly vitákat okozott, de mégis azt mondom, hogy egyfelől azt is kell látni, hogy itt egy olyan díjról beszélünk, amellyel szemben nagyon sokáig nem áll szolgáltatás. Ez akkor valójában egy adó. Ez nem más, mint egy adó, amelyet minden egyes termék után megfizetünk, hiszen már akkor is mondtuk, a költségvetés vitájában, amikor a 2015. évi költségvetést megalapozó törvények között tárgyaltunk ennek a díjnak a megemeléséről, hogy két nagy problémánk van vele.

Az egyik az, hogy egy akkora bevételhez jut az állam, hogy ha mostantól fogva az összes laboránst, állatorvost és mindenkit, aki állategészségüggyel és élelmiszer-egészségüggyel foglalkozik, mostantól a Nébih foglalkoztatja, akkor sem tudnak elkölteni ekkora forrást. A másik problémánk pedig az volt, hogy mi az a szolgáltatás, amit szembeállítunk azzal a díjjal, amelyet itt bevezetünk.

Én a legutóbbi parlamenti vitában, amelyre majd külön kitérnék egy gondolat erejéig, ott is azt mondtam, hogy igazából csak kellene tudjuk, hogy hol van az a 45 milliárd forint, amit ebből beszedünk, de valójában nem feltétlenül használjuk fel, hiszen 17-19 százalékát használjuk az így beszedett összegnek azokra a nemes célokra egyébként, amelyet itt előttem képviselőtársaim is méltattak. És én úgy gondolom, hogy azok mindegyike kifejezetten jó cél, viszont akkor ennél sokkal nagyobb százalékban kellene az így beszedett összeget ugyanerre a célra fordítani, nem pedig beledobálni a nagy kalapba, ahol ‑ nem akarok mást mondani ‑ a jóisten sem tudja talán, hogy mi történik vele, illetve hová kerül átcsoportosításra.

Amit még hiányoltunk a vitában, az az, amit mindig csak meghivatkoznak képviselőtársaim is és V. Németh államtitkár úr is, mi az a stratégia, amely mellett haladunk. Hol van a tudatosságra nevelés, hol van ennek akár a primer oldalon, tehát a termelő oldaláról, az értékesítő oldaláról, hol van ennek a felhasználó oldaláról az a fajta tudatosságra nevelés, amelyet látunk? Harmadrészt természetesen mi úgy gondoljuk, hogy a magyar lakosság jövedelmi viszonyai, illetve fogyasztási szokásai legalábbis nem teszik azt lehetővé, hogy ekkora díjat fizessenek meg azért, amit, én úgy gondolom, hogy olcsóbban is el lehetne látni, no pláne úgy, hogy ez a szolgáltatás nem teljes ebben a tekintetben.

(21.30)

Még egy kérdés volt olyan, ami még a költségvetés vitájakor is felmerült, úgy gondolom, itt újra meg kell említeni. Azért ilyenkor mindig elgondolkozunk rajta, hogy nem a piac újraírásáról van-e szó, hiszen itt nagyon nagy százalékban emelkedett az a díj, amelyet meg kellett fizetni. Azt láthattuk, hogy a piac hogyan reagált erre, és azt láthattuk, hogy ez melyeknek, mely piaci szereplőknek volt rossz, és valahogy mindig úgy adódik, hogy a kormánypártokhoz közeli bizonyos vállalkozók pedig általában a kedvezményezettjei ezeknek a jogalkotásoknak, illetve ezeknek az újabb kiszabott díjaknak vagy éppen adóként működő díjaknak. Ezért is valószínű az, hogy ez a magyarázata annak, hogy ez miért nem kapcsolódik semmilyen közép- vagy hosszú távú stratégiához, illetve miért nem lehet erről a közép- és hosszú távú stratégiáról beszélni.

És itt térnék rá a parlamenti vitára egy gondolatnak az erejéig, ahol egy nagyon érdekes vitában vehettünk részt, ahol mindenről szó volt, kivéve arról, hogy mit szed be az állam, az mennyi pénz, azt hogyan kezeli az állam, és mit ad ezért a magyar állam. Itt szó volt a hibrid hajtású autóknak a lítiumos akkumulátoráról, a hulladékkezelés XXI. századi, legújabb fejlesztésein keresztül mindenről, és itt szeretném még egyszer felhívni a parlamentnek a figyelmét, hogy én úgy gondolom, biztosan vannak köztünk nagyon-nagyon szakértő parlamenti képviselők, de ez mégsem egy konferencia. Ez a törvényhozásnak az épülete, ahol, én úgy gondolom, akkor, amikor kiszabunk bizonyos díjakat, azzal szemben meg kell állapítsuk azt, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt az állam, ha nem, akkor nevezzék el adónak, és természetesen ezt is vállalják fel, hogy ez egy adó, és utána pedig azt kell lássuk pontosan, hogy mit milyen feltételek között, milyen intézményi háttérrel kell hogy nyújtson ezért a magyar állam.

Én úgy gondolom, hogy ez a mi feladatunk, a többiről pedig rendezni kell egy jó konferenciát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)