Tuzson Bence (Fidesz)

TUZSON BENCE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is azzal szeretném kezdeni, hogy azért nem árt, ha egy kicsit visszatekintünk, és megnézzük azt, ha már itt, ebben a vitában most felmerült, hogy mi vezetett oda, hogy ez a helyzet egyáltalán kialakulhatott.

Van egy filozófiai vagy ha úgy tetszik, akkor egy világnézeti különbség közöttünk és az elődeink között a tekintetben, hogy hogyan viszonyulunk a pénzügyi rendszerhez. (Hegedűs Lorántné: Meg Tarsoly Csabához.) Míg annak idején, a 2002-2010 közötti időszakban az általános elv talán egy rosszul felfogott neoliberális szemlélet alapján az volt, hogy lazítsuk fel a pénzügyi rendszer ellenőrzését, az állami garanciákat szüntessük meg mögötte, így a hitelezési gyakorlat tekintetében is és az ilyen típusú intézmények mögött is, hiszen volt egy időszak, amikor egyáltalán ellenőrzés sem volt az intézmények között, majd az IMF nyomására egy jóval ritkább, ötéves ellenőrzési periódust vezettek be 2009-ben. Tehát volt egy ilyen folyamat, és ennek a folyamatnak vetettünk véget 2010-től kezdődően.

A mi álláspontunk e tekintetben az volt, hogy egy sokkal erősebb ellenőrzési rendszert kell létrehozni a pénzügyi rendszer további részei tekintetében is, ilyen például a hitelezési rendszer. A hitelezési rendszert is át kell alakítani, meg kell szüntetni a devizahiteleket, és vissza kell terelni azt a folyamatot az ellenőrzött, jól működő, a fair bankok rendszerére épülő forinthitelezésre. Ez az igazság a brókercégek, befektetési szolgáltatók esetében is.

Az ellenőrzési rendszer átalakítására 16 hónappal ezelőtt került sor, amikor a Nemzeti Bank megkapta ezt a jogkört. Ennek az az indoka, hogy egy ilyen erős felügyelet tud létrejönni, hogy az információ, ami rendelkezésre áll a Nemzeti Bank mögött, az ellenőrzés kapcsolódjon össze egymással, és ne az történjen meg, mint ami megtörtént korábban, hogy csak papírokból ellenőriznek ezek az ellenőrzési szervek, tehát a felügyelet maga, hanem egy részletesebb ellenőrzés, az információk alapján, akár helyszíni vizsgálatok, ott legeneráltatott adatok alapján is lehessen ellenőrizni ezeket a brókercégeket. Látjuk azt, hogy ez a rendszer hatékonyan működött, mert 16 hónapos működés után már fel tudott tárni évtizedes visszaéléseket is. Tehát hangsúlyozom, hogy itt évtizedes visszaélésekről van szó a Quaestor esetében is, ez is egy ilyen típusú visszaélés volt.

A Magyar Nemzeti Bank pénze a közvagyon része. Az félreértés, ha valaki csak azt gondolja, hogy a Magyar Nemzeti Bank esetleg a fáról szakítja le a pénzt, ez a közvagyon része. Abban az esetben, ha a Magyar Nemzeti Bankot vonjuk be egy kártalanítás folyamatába, akkor mindannyiunkat, az összes magyart érinti ez a kártalanítási folyamat, hiszen ebből a pénzből fizetjük ki a különböző károsultakat. Ezért rossz egy ilyen jellegű javaslat, ezért jó egy olyan javaslat, ami egy megelőlegezést ír elő a piac szereplői számára, akik a későbbiekben, hiszen ők tudnak várni, érvényesíteni tudják a követeléseiket azokkal szemben, akik egyébként kárt okoztak egy esetleges polgári vagy büntetőeljárás végén.

Fontos kérdés az is, hogy nem szabad összekeverni az almát a körtével, különböző brókerbotrányokról beszélünk, másfajta a Buda-Cash-ügy, másfajta a Quaestor-ügy. A Quaestor-ügyben a saját kötvény egy különösen nagy visszaélés volt e tekintetben, hiszen nem arról van szó, hogy egy értéket képviselő dolgot adtak el, hanem önmaguk kreáltak valamit, amit jóval nagyobb arányban adtak el, mint ami mögött valós fedezet volt, és így eltüntették a fedezetet az egyébként rendelkezésre álló kötvények mögül is. Ezért ez speciális és nagyon nehezen préselhető be a jelenlegi kártalanítási rendszerbe, mert a jelenlegi kártalanítási rendszer, mint például a BEVA kártalanítási rendszere, megold jó pár problémát, és együtt az OBA-val ‑ például a Buda-Cash esetében ‑ a banki károsultakat tudja kártalanítani 30 millió forintig, az Országos Betétbiztosítási Alap, ez meg is történt az esetek jelentős részében, hiszen tudjuk, hogy a károsultak nagy többsége, a körülbelül 110 ezer ember nagy többsége banki károsult volt ebben az esetben, és az Országos Betétbiztosítási Alap helyt tudott ezért állni.

A másik kérdés a BEVA, a Befektetővédelmi Alap, ami viszont a Quaestor esetében szintén elkezdett működni és jól működött, de ebben az esetben egész más a kérdés. Itt nem az a probléma, hogy mondjuk, idegen részvényekkel nem tudna elszámolni a Quaestor, hanem a saját maga által hamisan kibocsátott értékpapírokkal nem tud elszámolni, és ez egy speciális esetet jelent, és ennek megfelelően is kell kezelni ezt az ügyet, ezért sajátos és ezért kíván egy sajátos megoldást is, és ez az alap ezt a megoldást kínálja. De arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy működik ez a megoldás, hiszen nem arról van szó, hogy akár közpénz kerülne ebbe, vagy kreáljunk valahonnan közvagyont ebbe a cégbe vagy ebbe az alapba, hanem azok a szolgáltatók, akik végzik ezt a tevékenységet, előlegezik ezt, és a kártalanítás, a kártérítés folyamán a bírósági eljárásban megítélt pénzösszegek vissza tudnak áramlani ezekhez a cégekhez.

Az emberek nem tudnak várni, őket átverték, ezek a nagy cégek, akik inkább tudnak várni, azért érdemes ezt a javaslatot megfontolni, s azért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a javaslatot támogassa. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(19.20)