Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrég az egyik napilap arról cikkezett, hogy a hazai munkaerő-piaci állapotok már sok tekintetben hasonlóak egyes távol-keleti országokéhoz. A magyarországi garázsvarrodák 10-15 varrónőt dolgoztatnak feketén, fillérekért. A varrónők a legális 8 órás munkaidejükön túl kényszerülnek arra, hogy pluszmunkát vállaljanak 4-6 órában, mert nem tudnak megélni a jövedelmükből. Orbán Viktor szerint munkaalapú társadalmakra van szükség az Európai Unióban ahhoz, hogy a Közösség tagállamai versenyképesek legyenek Kínával és az Egyesült Államokkal. A miniszterelnök úr azt hiszi, hogy leszorított bérű és kiszolgáltatott munkaerővel versenyképesek tudunk lenni, és hogy nekünk a távol-keleti országok béreivel, munkakörülményeivel kell felvennünk a versenyt.

Az elmúlt évek másról sem szóltak, mint a képzettségi szint csökkentéséről, a munkavállalói jogok letöréséről, a bérek felzárkóztatása helyett pedig azok leszorításáról. Mint ismert, ma már óriási a dolgozó szegények aránya, az adózó munkavállalók közel fele keres a létminimum alatt, azaz kevesebbet, mint 87 ezer forint. Az Eurostat adatai szerint a magyar munkaerő az egyik legolcsóbb az Európai Unióban, és ez az érték az uniós átlaggal szemben csökken. Az LMP szerint a munkaerő leértékelésével szemben a munkaerő képzettségének növelése és a magasabb munkabérek jelentik a gazdaság jobb teljesítőképességének zálogát. Mindenki, aki dolgozik, legalább a létminimumot keresse meg, így nem lenne szükség garázsvarrodákra.

A kérdésem: mikor teremti meg a kormány a feltételeit annak, hogy a munkával szerzett jövedelem ne lehessen alacsonyabb a létminimumnál, azaz 87 ezer forintnál? Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)