Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Orbán Viktor úgy mondta, hogy az ösztöneire hallgatott akkor, amikor a Quaestorhoz helyezett közpénzek kivonásáról döntött. Persze, nem beszélt a megérzéseiről abban a vonatkozásban, hogy vajon miért kellett a pénzt odatenni. (Dr. Józsa István: Így van! Hogy került oda?)

Tisztelt Miniszter Úr! Van nálunk egy mondás, ami úgy szól a látszólagos megérzésekre, hogy érzi, mint macska az esőt. Na de hát, a macska egy ösztönlény, a politikustól pedig megfontoltságot várnánk és körültekintést.

Egyelőre azonban ezt a körültekintést és megfontoltságot nyomokban csak ott tudjuk felfedezni, hogy önök megpróbálnak legyártani egy saját mesét a Quaestor-történetre, mentesíteni akarván magukat ettől a botránytól. Nem tudják. Ugyanakkor feltételezem, hogy a miniszterelnök nem a megérzéseire hallgatott akkor, amikor egy 10-én megérkezett Tarsoly Csaba-levélre 9-én válaszolt e-mailben, és tárgyalópartner kijelölését kérte ahhoz az emberhez, aki kifosztotta a saját ügyfeleit; tárgyalópartnert ahhoz az emberhez, akit önök megpróbálnak beállítani, mint a szocik nagy barátját, de nem tudják feledtetni a Szijjártó Péterrel önfeledten mosolygó, éppen szalagot átvágó Tarsoly Csabát.

Kérdezem, tisztelt miniszter úr, miről kellett tárgyalni Tarsoly Csabával. Tárgyalt-e valaki? A miniszterelnök, minisztere vagy bárki más? És ha igen, miről? Mi volt az az ügy, ami miatt le kellett ülni azzal az emberrel, aki nagyon sokakat megkárosított? Egyáltalán megtudhatjuk-e, hogy mi a története ezeknek a most már több változatban legyártott kormányzati verzióknak, mi a valóság ebben a bűzös Quaestor-ügyben?

Miniszter úr, amikor arra kérem, hogy a kérdésre válaszoljon, nem a demokráciafelfogásunkból akarok valamiféle leckét adni, pusztán csak ragaszkodom a parlament szabályaihoz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)