Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrégen fejeződött be New Yorkban az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának 59. ülésszaka, amelynek különleges jelentősége volt, hiszen azzal foglalkozott, hogy az elmúlt húsz évben a különböző intézkedések hatására miképpen változott, javult a nők helyzete. Ezen az ülésszakon a kormány képviseletében Novák Katalin államtitkár asszony vett részt, aki többek között beszámolt a magyar helyzetről, és elmondotta azt, hogy a családpolitikával nem állítható szembe a nők nemi esélyegyenlősége, ezt a kettőt párhuzamosan kell tekinteni, és a magyar kormány is ezt teszi.

Sajnos, mi azt tapasztaljuk, hogy ez pont fordítva történik Magyarországon: a kormány pontosan szembeállítja a családpolitikát a női nemi esélyegyenlőség kérdéskörével. A tapasztalatunk továbbá az, hogy a kormány teljesen elzárkózik még a szóhasználattól is, és kerüli a női nemi esélyegyenlőség kérdését.

Az elmúlt években sajnos leépült a nők jogaival foglalkozó állami intézményrendszer; a háromoldalú, állami, civil szervezeti képviselőkből és szakértőkből álló Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsát egyszer sem hívták össze. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot legyengítették. Sajnos, nem teljesülnek a nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban foglalt vállalásaink. A nők negyedik világkonferenciáján húsz éve elfogadott pekingi nyilatkozat vállalásaihoz képest visszaléptünk. Hogy csak egy példát említsek: hazánk az egyetlen olyan ország Európában, ahol csökkent a nők parlamenti aránya.

Mindezek miatt a kérdésem az, hogy mikor és hogyan akarja a kormány teljesíteni a nemek egyenlősége terén vállalt kötelezettségeit; mikor adnak zöld utat végre az LMP által javasolt nemi esélyegyenlőség eseti bizottságnak. Köszönöm. (Korózs Lajos tapsol.)