Vágó Sebestyén (Jobbik)

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elterveztem, hogy napirend után sorra veszem a gyermekvédelmi és a szociális ellátórendszer bizonyos szereplőinek problémáit. A mai napon a hajléktalanellátásról szeretnék beszélni, de úgy gondolom, ez egy akkora téma, illetve az ebben dolgozók, az ágazat akkora problémákkal küzd, hogy több napirend utáni felszólalásban is az ő gondjaikról szeretnék beszélni.

Ami őket sújtja, és elöljáróban elmondanám, a gyermekvédelmi rendszerben és a szociális ellátórendszerben dolgozók mindegyikét sújtja, az a bérprobléma és az ebből következő bérfeszültség. Ugyanis azt tapasztalják, hogy mivel a minimálbér ma már ennyire magas, az ő illetménytáblájuk viszont nem igazán változott, így az újonnan odakerülő pályakezdő szinte ugyanannyit vagy többet keres, mint az akár a harminc éve a szakmában dolgozó pályatársa, munkatársa.

Ezenfelül az ígérgetéseket megkapták az életpályamodell bevezetésével kapcsolatban, csak hát ennek kapcsán már rengeteg időpont szóba került; a legutóbbi a 2015. január 1-je. Kérdés az, hogy ez megvalósul-e január 1-jén, a másik kérdés pedig az, hogy milyen formában, ugyanis ma az ágazatban dolgozók azt mondják, hogy legalább egy 50 százalékos bérfejlesztés lenne szükséges ahhoz, hogy ez a szakma túlélhetővé váljon.

Most pedig rátérve a hajléktalanellátás problémáira, nagyon jól tudjuk, hogy ez a szociális ellátórendszernek nem egy könnyű ágazata. Nagy problémája az, hogy bár projektek születnek, kezdeményezések vannak kormányszinten vagy kormányszintről, de azokkal kapcsolatban nagyon sok esetben az érintetteteket, a szakmában, az ágazatban dolgozókat nem kérdezik meg. A legutóbbi iskolapéldája ennek az, amit a Belügyminisztérium karolt föl ‑ érdekes módon egy szociális kérdést a Belügyminisztérium kezel ‑, ez a közmunkaprogram a hajléktalan személyek részére, ami szakmailag olyan szinten kidolgozatlan ‑ látszik egyébként, hogy a Belügyminisztériumból jött ‑, hogy semmi másra nem szolgál, mint pénzek elosztására, és semmi másra nem szolgál, mint hogy a közfoglalkoztatottak számának emelésével egy újabb statisztikai javulást lehessen elérni. De ‑ ez a szakma véleménye, több helyen is megkérdeztem hajléktalanellátásban dolgozó, illetve hajlék­talanellátást üzemeltető kollégákat - eredmé­nyes­ségre nem lehet számítani, és az ő szempontjukból sem lehet igazán eredményességre számítani. Ha ezt a pénzt úgy próbálták volna elkölteni, hogy az ágazatban részt vevőket megkérdezik, és ténylegesen kivezető, reintegrációs programokat lehet elindítani, akkor lehet, hogy eljutnánk egyről a kettőre, és a hajléktalanok között még megmenthető emberek közül nagyon sokat tudnánk visszavezetni akár a nyílt munkaerőpiacra, akár a normál társadalmi életbe.

A másik nagyon nagy probléma, ami az utóbbi időben egyre nagyobb méreteket ölt a hajléktalan­ellátáson belül, ez pedig a bevándorlók helyzete. Az előző ciklusban, amikor a törvény módosítása megszületett, és ebben a hajléktalanellátó intézményeket arra kötelezte, hogy a státus nélkülivé váló menekült személyeket befogadja, akkor azzal nyugtatgattak bennünket itt az Országgyűlésben ‑ de nem sikerült meggyőzni ‑, hogy ez csak 17 bevándorlót érint, és az ő esetükben kell most egy ad hoc intézkedéssel ezt a módosítást eszközölni. Csakhogy azóta elmúlt egypár év, változott a helyzet, megindult a bevándorlóáradat Koszovóból, illetve a déli határunkon keresztül megindult a bevándorlóáradat, többszázas mennyiségben naponta, és egyre többen kerülnek abba a státusba, hogy a hajléktalanellátó rendszernek kell őket befogadnia, ami több szempontból is aggályos.

(15.10)

Szakmai szempontból azért aggályos, mert nem igazán fér bele egy hajléktalanellátó profiljába az, hogy menekülteket fogadjon és menekülteket lásson el, ugyanis ez igazán speciális és egyedi elbánást, ellátást igényelne. A másik a veszély, ugyanis sokszor nem tudjuk, hogy ezek a státus nélküli bevándorlók éppen kicsodák, mit követtek el a lakóhelyükön, és mire készülnek esetleg Európa más térségében.

A harmadik és egyik legnagyobb probléma pedig az, hogy ezek az emberek nagyon sokszor úgy kerülnek oda, hogy még nem generáltak számukra taj-számot. Mivel szociális ellátás elszámolása csak taj-számon, a rendszeren keresztül működhet, így ezeket az embereket nemcsak hogy szakmailag és egyéb szempontból vállalva a veszélyeket be kell fogadniuk, de nagyon sokszor, hónapokon keresztül úgy kell számukra az ellátást nyújtani, hogy ezért normatívát nem kapnak. Így is nagyon jól tudjuk, hogy a hajléktalanellátó intézmények egyik napról a másikra élnek, nagyon sokat kell játszaniuk a normatívájukkal, hogy ki tudjanak jönni abból a pénzből, ami számukra adatott, és ha egy-két ilyen menekült, főleg Győrben, Szegeden vagy akár Debrecenben megterheli a hajléktalanellátó rendszert, akkor az összeomolhat, és a település és a térség hajléktalanjait sem fogják tudni ellátni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)