Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mind rohamosabban néptelenedő, pusztuló, a mindenkori kormányok által magára hagyott somogyi kistelepülésekről szóló napirend utáni felszólalásomat múlt héten Kakpusztával fejeztem be; azzal a Kakpusztával, amelyik tragikus szimbólumává vált az állami mentőkö­tél nélkül fuldokló vidéknek.

A falu szülötte, Palkovics György kiváló novelláskötetet is szentelt Kakpusztának, amelyben egy olyan világnak állít emléket, amely a magyar paraszti létforma esszenciáját hordozta, de mára a történelem malomkövei között felőrlődött, a semmibe veszett.

Nézzük, hány somogyi falu juthat Kakpuszta sorsára, mennyi települést foglalhat vissza az erdő, és válhatnak a bedőlt kerítések, a leomlott falak a magyar elmúlás szomorú mementóivá.

Egy, a fogyó törpefalvakról készült és a témába illő KSH-tanulmány szerint hazánkban 60 település, közte 7 somogyi sodródott az elnéptelenedés szélére. Ezek az elmúlt két népszámlálás, tehát 2001-2011 között, szóval, mindössze egy évtized alatt a lakosságuk több mint 30 százalékát veszítették el. Hosszabb ‑ néhány évtizedes ‑ távlatot tekintve még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen Somogy megye településeinek 40 százaléka már a halálsoron várja a szomorú véget.

A hét leginkább veszélyeztetett település a következő. Az oklevelek által elsőként 1138-ban megemlített Gadács; a Mária Terézia uralkodása idején 1760 körül csehországi német telepesekkel benépesített Hosszúvíz; a Zselic lankái közt megbúvó Kaposgyarmat; a XIV. században már létező Libickozma; a községről szóló első írásos említéssel már az 1352-es esztendőből büszkélkedhető Rinyaújnép; a több mint 600 éves írott történelemmel rendelkező Somogyacsa, valamint a dömösi prépostság középkori iratanyagában már 1138-ban lejegyzett Somogydöröcske. A maga múltjával, hagyományaival, népdalaival, meséivel mindegyik a nemzet történelme egy egyedi és megismételhetetlen darabkájának hordozója.

A falvak sorából való eltűnésük legalább olyan nagy kár a magyarság és a vidék szempontjából szemlélve, mint amilyen szomorú egy-egy ritka állat- vagy növényfaj pótolhatatlan, utolsó egyedének pusztulása a környezetvédők számára. Csak egy elgondolkodtató adalék a vidék életében bekövetkezett iszonyatos leépüléshez: míg a Horthy-kor végén, mondjuk úgy, a harmincas években, majd 1100 lélek lakta Libickozmát is, addigra mostanra alig él ott kéttucatnyi ember. S hasonló döbbenetes arányokkal találkozhatunk még a jelenleg, tehát a következő néhány évben, a kipusztulás által közvetlenül nem is fenyegetett falvak esetében.

A Rinyaszentkirállyal kapcsolatos régi népesedési összeírásokat böngészve, azokat a mai állapotokkal összevetve például megállapítható, hogy míg a XX. század elején a község képes volt 1200 lakosnak helyben tisztes megélhetést biztosítani, addig a mára lényegesen lecsökkent lakosság, a jelenleg ott élő mindegy 400 polgár jelentős része is mélyszegénységben tengeti az életét. Zsákfalvak, ahol alig akad munkalehetőség, s a munkával rendelkezők nagy része is ingázásra kényszerül. Évtizedek szorgos kormányzati munkájával halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított, szétvert társadalmú, rendkívül kedvezőtlen és a gazdaságra is negatívan visszaható demográfiai folyamatokkal bíró községek, amelyekért nem nagyon szól a harang.

A kormány által kidolgozott „Nemzeti Fejlesztés 2030 ‑ Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció” címet viselő anyag kiemelten foglalkozik az ország településhálózatának mintegy harmadát kitevő, 500 lélekszám alatti aprófalvak sorsával.

(15.00)

A cselekvési terv megfogalmazza, hogy az aprófalvas térségek nagyszámú üres ingatlanát fel kell mérni, és tervezetet kell kidolgozni a hasznosításukra. Talán nem minősül udvariatlan támadásnak, tartalom nélküli, öncélú ellenzéki demagógiának, ha bátorkodom megkérdezni az illetékesektől, hogy meddig marad üres malaszt a koncepcióban foglalt elképzelés, a kormányzati ábrándozást és patópálos halogatást mikor követik már konkrét, kézzelfogható tettek, hogy ezek a Somogy megyei, illetve dél-dunántúli, vagy ha az egész országot nézzük, a Magyarországot behálózó és nagyon gazdag történelmi múlttal rendelkező kistelepülések megmaradhassanak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)