Dr. Aradszki András (KDNP)

DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Van erre egy mondás, elment Sallai R. Benedek, de majd négyszemközt el fogom mondani, hogy édesapám mit mondott erre a helyzetre. (Sallai R. Benedek: Itt vagyok!) Nem a Ház elé való. De férfi leszek, és önnek el fogom mondani.

Visszatérve a felszólalásra meg az előterjesztésre, nagyon fontosnak tartom azt, hogy önmagában ennek az anyagnak a szakmai tartalmával senkinek sem volt kifogása, úgy látom. A Paksi Atomerőmű kapacitásbővítésével kapcsolatos szokásos averzióit mondta el mindenki. Nem ez az előterjesztés tárgya, hanem az, hogy milyen radioaktívhulladék-kezelési politikát kíván az ország a következő években, évtizedekben folytatni.

Ennek egy nagyon fontos alapelve van, amit mindig elfelejtettek a hozzászólók kiemelni, talán Völner Pál úr érezte meg ennek a jelentőségét, nevezetesen, hogy a politikának egy alapelve van: mérlegelve haladj előre. Ez, ami itt most előttünk van, egy pillanatkép, a jelenlegi tudásunkra, a jelenlegi tudományos ismereteinkre, a jelenlegi atomerőműi kapacitásokra, hulladékgazdálkodási kérdésekre, radio­aktív­hulladék-keletkezési mennyiségekre figyelemmel ebben a politikában tudunk gondolkozni. Ez a politika számol a végleges megoldással, már olyan értelemben, hogy az újrafeldolgozással, és számol a nyílt üzemanyagciklus alkalmazásával, azaz a végleges mélységi geológiai elhelyezéssel is.

Az, hogy mikor fog erre sor kerülni, függ attól, hogy a következő 40-50-60 évben milyen tudományos eredmények, milyen műszaki megoldások lesznek a tekintetben, hogy a nagy aktivitású radioaktív hulladékot, a kiégett üzemanyag-kazettákat milyen módon lehet majd elhelyezni, újrahasznosítani és más célokra felhasználni. Ezért kell nekünk előre gondolnunk, és a végleges megoldásra odafigyelve, az európai uniós normáknak megfelelően egy mélységi geológiai tárolót előkészíteni kellene és kell is.

Azért mondtam azt, hogy kellene, és ez egy kicsit elszólás volt, mert nem biztos, hogy a jelenlegi tudásunk szerint ez a mélységi geológiai tároló Bodán fog megvalósulni. Idő előtti ilyen szempontból az ott levő emberek megkérdezése. Jelenleg kutatói fázisban van ez a cél. Kutatja az arra illetékes szervezet, hogy valóban alkalmas-e a mélységi geológiai tárolók követelményeinek az a kőzettípus, amit Bodán találtak, az elhelyezést tudja-e biztosítani megfelelő biztonsággal.

(15.10)

Kepli Lajos képviselő úrnak értem én a mondandóját, hogy túlzottan elővigyázatos a politika és a mai gyakorlat is a kiégett hulladékokkal, radioaktív hulladékokkal kapcsolatban. Én azt tudom mondani a kormányzat részéről, képviselő úr, hogy ebben nem fogunk engedni, és azért jelzem, hogy e tekintetben, amit az ilyen korrupciós dolgokat mondott el, erre vonatkozóan azért az öntől, ha jól nézem, jobb felé eső frakciónak van némi tapasztalata. De úgy gondolom, hogy a magyar polgárok biztonsága érdekében nekünk törekednünk kell arra, hogy ez a biztonságérzet, ami az atomerőmű működésével és a kiégett radioaktív fűtőanyagok és egyéb radioaktív hulladékok elhelyezésével kapcsolatban megvalósul, továbbra is megmaradjon annak a szakmai hitelessége, ne történjen meg annak az aláásása.

Sallai Benedek képviselő úr dolgaira reagáltam már. Annyit azért el kell mondanom, hogy én nagyon tisztelem őket, de ide leírtam magamnak, hogy a megújulók alkalmazásáért a valótlan állítások sorozatával igen bajos harcolni. Hitelteleníti a céljukat, hitelteleníti az eszközeiket is.

Heringes Anita hozzászólása. Hát, én nagyon türelmes ember vagyok, még egyszer elmondom mindenkinek: a magyar parlament a Paks II.-ről szóló törvény elfogadásával nem titkosította a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítésével kapcsolatos beruházás dokumentumait. Amit titkosított 30 évre, azok a műszaki adatok, amelyeknek a megismerése nemzetbiztonsági kockázatot jelentene vagy szellemi alkotáshoz fűződő jogot sértene. Ezeknek a titkosítását rendelte el a törvény, aláhúzom, mint lex specialis, kiindulva a hatályos adatvédelmi törvény rendelkezéseiből.

Megnéztem, mielőtt erre a parlamenti vitára jöttem, hogy az úgynevezett nagy nyilvánosság követelése a finn beruházással kapcsolatban miként valósul meg Finnországban. Jelentem: semmivel több nyilvánosságra hozott információ nincs Finnországban sem az atomerőmű-beruházással kapcsolatban, mint amivel ma a lakosok rendelkeznek és a magyar polgárok rendelkeznek.

A polgárok meghallgatásával kapcsolatban jelzem, hogy Paks II. kapacitásbővítésével összefüggésben jelenleg mintegy 41, nem mintegy, pontosan 41 településen folyik a lakossági meghallgatás, lakossági fórumok összehívása, ahol részletes tájékoztatást kapnak a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos projektről, annak hatásairól, annak környezetvédelmi és egyéb társadalompolitikai, szociológiai lehetőségeiről.

Azt mondta Heringes Anita, hogy irdatlan pofátlanság ‑ hogy is mondta? ‑, valamit utalt a főiskola létére, hogy nem mondjuk meg, hogy mi lesz Pakson a fejlesztés eredményeképpen.

Képviselő Asszony! Elég furcsa megközelítés, mert ha az eddigi megszólalásait nézem a parlamentben, ha önön múlik, ott semmi nem lesz. Ön nem támogatja a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítését. (Heringes Anita: Én Paksot támogatom, a szakembereket meg a Paksi Atomerőművet.) Nem állt még föl ebben a Házban, hogy kérem szépen, én Heringes Anita, MSZP-s képviselő teljes mértékben támogatom azt, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítése végbemenjen minél hamarabb. Egyetlenegyszer sem! Egyetlenegyszer sem mondta, csak mindig kritizálta azt, amit mi csináltunk ebben az ügyben, de ön nem állt ki egyszer sem, hogy szemben a pártja vonalával, támogatja a kapacitásbővítést.

Én úgy gondolom, ezen politikai kérdéseknek a lezárása mentén egy nagyon jövőbe mutató anyag van, nagy mozgásteret ad a mindenkori kormánynak, hogy milyen módon biztosítsa a radioaktív hulladékok kezelését és elhelyezését, tekintettel van a jövőbeni változások lehetőségeire, és ezért javaslom a parlamentnek, hogy a későbbiekben a határozati javaslatot fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)