Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden egy-két ponthoz szeretnék hozzászólni. Az előttem szóló Z. Kárpát Dániel elmondta vezérszónoklatában és a többi felszólalásában is, hogy a Jobbik nagy vonalakban mit gondol erről a javaslatról, illetve Volner János képviselőtársam is hozzá fog szólni. Tehát engedjék meg, hogy én egy-két olyan pontot emeljek ki, ami engem jogászként vagy zavar, vagy örülök, hogy benne van mint javaslat, annak kevésbé, hogy az Országgyűlés vagy az egyéb bűnüldöző szervek nem tettek semmit, hogy a GVH javaslatait átvegyék. Tehát nem lesz teljes egész a hozzászólásom, kérem, engedjék meg, hogy ezt így előre jelezzem.

Azt láthatjuk, hogy a versenykorlátozó ügyekben kiszabott bírságok összege nagyon erőteljes ingadozást mutat. Itt az előttem felszólaló MSZP-s képviselőtársam felvetette, hogy jó-e az, ha egy hatóság sok bírságot szab ki. Bizonyos esetekben jó, bizonyos esetekben nem, lehetne ezt mondani diplomatikusan, de azt láthattuk ‑ a magyar valósághoz visszatérve ‑, hogy sokszor azok a cégek elbírnának nagyobb bírságot is, amelyek ezt kapják. És itt nem a magyar kis- és középvállalkozásokra gondolunk, hanem legfőképpen a pénzügyi szektorra, amiben bank, biztosítási szektor vagy a nagy multiláncok. Ahogy Z. Kárpát képviselőtársam is nagyon jól elmondta, olyan iszonyatos bevételek vannak ezekben a szektorokban, hogy a néhány milliós bírság, amit bizonyos hatóságok, nemcsak a GVH, hanem egyébként más hatóságok is szoktak bírságolni, ez egészen egyszerűen komikusnak hat, amikor hallgatjuk a rádiót és ilyen örömhírként mondják be, hogy az egyik hatóság, mondjuk, 8 millió forinttal megbüntet olyan szervezeteket, amelyek a legnagyobb biztosító, pénzügyi vállalkozások, nagybankok Magyarországon, akkor az embernek kényszerből nevetni van kedve.

Tehát bizonyos esetekben igenis elrettentő bírságokra van szükség, mert van az az összeg, amely ezeket a cégeket is elgondolkoztatja. Egyébként Nyugaton ez gyakorlat, tehát egyre inkább az Európai Unióban is és Amerikában is nem gond, hogyha milliárddolláros bírságokat kell kiszabni, és nem remeg meg a keze a hatóságoknak. Tehát ebben a tekintetben nem baj, hogy a GVH is előrelép. És vannak olyan ügyek, igen, Magyarországon is, és ha a szabad piac és a piaci verseny viszonyait szeretnénk biztosítani, akkor sokszor nagy cégek, mamutcégek, a piacon jelentős erőfölénnyel lévő cégeknek az ügyeibe kell beleszólni, az ő együttműködésüket, kartellezésüket kell megítélni, és ezekben az esetekben bizony néhány millió forint inkább biztatja őket, hogy akkor a jövőben is nyugodtan lehet csinálni, mert semmiféle következmény nincsen, vagy ha van, akkor az nagyon minimális.

Az, hogy ilyen ingadozást mutat, attól függetlenül ‑ itt a versenykorlátozó ügyekre gondolok ‑, tehát hogy 2011-ben 84,5 millió forint, 2013-ban több mint 10 milliárd forintról beszélünk, de 2010-ben is 9,5 milliárd forint, ennek lehet magyarázata, de mégis egy kicsit érdekes. Nyilván tényszerűen a számokra meg lehet találni a magyarázatot, de egy hivatalnak, szerintem ‑ és tudom, hogy ez lehet, hogy az elődöknek is szól ‑ azért valamilyen szempontból olyan számokat kell produkálnia, ami kiszámíthatóvá teszi a működését, és a jövőben, akkor fogalmazzunk így, hogyha ezeket a beszámolókat nézzük ‑ és most már egy új jogi környezetről beszélünk ‑, akkor szeretnénk azt látni, hogy valamennyire ezek a bírságok egy kiszámítható tendenciát mutatnak, akár egy kiszámíthatóan növekvőt is, hiszen ez a piac felé is azt fogja jelenteni, ahogy általában azt jelenti, hogy a hivatal egy megszokott rendben működik, vagy egyes gyakorlatokat kezd napi rutinnal végezni. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó, és itt a parlamentben szakmai vitákat majd le is fogunk folytatni, hogy hol kell szigorítani, hol kell enyhíteni, de mindenesetre a tendenciákat látni kell.

A fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt kiszabott bírságot én alacsonynak tartom. Így kívülállóként és jogászként az, hogy félmilliárd forint került kiszabásra, úgy gondolom, hogy a jövőben ‑ nem tudom, hogy a ’14-es számok hogy fognak alakulni ‑ lehetne ezt feljebb tornázni. És itt főleg megint csak a nagy cégekre gondolunk, akár azokra a megtévesztő magatartásokra, amit képviselőtársam elmondott, vagy amit nagyon helyesen egyébként a beszámoló elmond és felhoz, például a gyógyhatást állító termékeknek a hirdetése, készítményeknek a megtévesztő gyakorlata.

Ez azért is bosszantó, mert jómagam is az interneten, nagy portálokon, tehát nem ilyen zughirdetési portálokon egyfajta ilyen érdeklődő jelleggel mindig rákattintottam és megnéztem, hogy ezek a kamunak tűnő ‑ fogalmazzunk úgy ‑ hirdetések mire vezetnek, vagy hogy próbálják becsapni az embert. Láthattam, hogy ugyanazt a terméket, amiről bebizonyosodott, hogy megtévesztés, általában ezek ilyen fogyasztószerek meg vitaminok, de a fogyasztószereket szokták legfőképpen ‑ és ez a GVH jelentésében is szerepel, hogy ez az egyik legnagyobb célcsoport ‑ úgy beállítani, mintha valamiféle varázsszer lenne, ezt beszedi az ember, és akkor nem lesz több problémája. És utána azt láthatjuk, hogy átirányít egy másik honlapra, aztán valami hatóanyagot feltüntet, ha az ember ki akar lépni, akkor felajánlja, hogy csak ma, akkor fele áron is meg lehet kapni, és amikor, gondolom, a hatóságok utánajárnak ennek a dolognak, vagy elindul valamiféle vizsgálat, eltűnik, és néhány nap múlva adott esetben ugyanazon a honlapon megjelenik más néven, más hatóanyaggal, más csomagolással, de ugyanazokat a csodákat ígérve. És az embereknek azért van egy olyan érthető beállítottságuk, hogy ami, mondjuk, egy országos internetportálon jelenik meg, azért abban jobban bíznak, hiszen úgy gondolják, hogy amögött egy komoly tőke is lehet, hiszen meg tudja fizetni ezeket a reklámokat, illetőleg valószínűleg a hatóságoknak is szemet szúrna, ha ott csaló magatartást tanúsítanának. És sokszor nagyon hasonló dizájnnal ezek még mindig megjelennek.

Hozzáteszem, hogy a javaslatban, ahogy elmondtam, szerepel az ‑ és ez egy őszinte szembenézés a dologgal ‑, hogy a kínálat jellemzői miatt a GVH nem bír, nem képes ezeket a jogsértő étrend-kiegészí­tőket, fogyasztószereket minden esetben lefülelni. Ha viszont így van, akkor vagy a GVH-nál kell bővíteni az erre ráállított, szakosodott emberállományt, vagy be kell vonni egyéb bűnüldöző szerveket is, hiszen sok esetben ez véleményem szerint csalás is lehet, tehát az ügyészségnek is lenne itt dolga. Nem tudom, hogy milyen kooperáció van, mondjuk, az ügyészséggel, vagy az ügyészség is megjelent-e ezekben az ügyekben, de ez annyira üzletszerűen, olyan nagy pénzek megmozgatásával, ami a reklámpénzeket vagy akár a bevételeket jelenti, és valószínűsíthetően és láthatóan ugyanazon csoportok hátterével működik, hogy bizony-bizony ez egy nagyüzemű csalássorozat, ami már túlmutat a GVH-n és egyéb bűnüldöző szervek, például az ügyészség eljárását is indokolják. És nagyon örülök neki, hogy egyébként a beszámolóban a probléma megjelent és az is, hogy ez túlmutat a GVH-nak néhol a jogi keretein és az erőforrásain. Nagyon reméljük, hogy az egyéb hivatalok és hatóságok partnerek lesznek ebben.

Javaslatként fogalmazódik meg: a versenytárgyalásokon elkövetett jogsértés a közbeszerzési eljárásokon való részvétel kötelező kizárását vonja maga után. Én ezt jó iránynak tartom, hogy legyen egy erősebb szankció. Erre is lehet persze jogi vitát alapozni, de azt láthattuk, és ez 2010 előtt is gyakorlat volt, sőt pont 2010 előtt volt gyakorlat, tehát azt láthattuk, hogy miután kétharmaddal a Fidesz megnyerte a választásokat, a szocialista haverok is a gazdasági háttérmutyikból azért kiszorultak, 2010 előtt ‑ ez most nem is a GVH felé irányuló, most a politikai rendszer felé irányuló kritikánk ‑ bizony a 70-30-as rendszer nagyon kiválóan működött, mindegy, hogy ki van kormányon, ő elvitte a 70 százalékát a beruházásoknak és a 30 százalék a másik ellenzéki pártnak, a nagy ellenzéki pártnak jutott, amely, ha majd váltja az akkori kormánypártot, akkor szintén biztosítja ugyanezt.

(11.30)

Ezt láthattuk olyan esetekben ‑ és most persze a Megyeri hidat is említhetném ‑, ahol még azóta sem láthatunk felelősöket, és a kisemberek pénze, a kisvállalkozók pénze tűnt el, miközben a nagy cégek, akiket a média és nem mi, hanem a mainstream média, a szakmédia is kötött egyrészt a Fideszhez és az MSZP-hez, ezek a cégek nemcsak hogy megúszhatták, és a büntetőjogi felelősséget úszhatták meg, hanem utána még sok esetben elindulhattak közbeszerzéseken, annak ellenére, hogy születtek olyan határozatok is hasonló ügyekben, hogy valaki, mondjuk, egy cég nem indulhatott volna ilyen eljárásokon, ennek ellenére feltűntek. Tehát magát az eredményességet és magát a következményeket nem láthattuk, és arról meg nem is beszélve, hogy természetesen a politikának sem volt érdeke, hogy ezeket az ügyeket feltárja. Hát miért lett volna, amikor mind a két párt, a Fideszhez és az MSZP-hez köthető érdekcsoportok is benne voltak, akkor ki hozta volna fel ezeket az ügyeket? Azóta sok minden változott, többek közt a Jobbik is itt van a parlamentben, és ezekre az ügyekre a felelősöket, az elszámoltatást és jogi hátteret is szeretnénk, hogyha megteremtenék, és akár a GVH-nak is nagyon nagy szerepe lehet akár most is és akár a jövőben.

Még egy javaslatra szeretnék kitérni, ami szintén egy régi vesszőparipánk, és szerepel az anyagban ‑ sokat el lehetne mondani, de ezt mégis kiemelem ‑, ez a 12 éven aluli gyermekeknek szóló kereskedelmi gyakorlat, tehát a reklámok és a 12 éven aluli gyermekeket megcélzó „győzd meg a szüleidet” című reklámok, hogy vegyenek meg ezt vagy azt, ez ellen a GVH is erőteljesebb fellépést sürget, és akár jogszabály-módosítást is sürget. Én nagyon remélem, hogy az Országgyűlés meg fogja fogadni ezeket a javaslatokat, hiszen eljutnak ők is oda, hogy ennek a célcsoportnak, a gyermekek számára sugárzott reklámoknak a jelentős korlátozása vagy teljes tilalma szükséges, hiszen nem lehet ezeket a gyermekeket ilyen formában befolyásolni. Mint tudjuk, a szülőknek egyre kevesebb idejük van sajnos a gyermekekkel foglalkozni, ez a magyar munkajognak is köszönhető egyébként meg a munkajogi változásoknak, hogy egyre inkább ki lehet a családokat zsigerelni vagy a dolgozókat. Köszönhető annak, hogy egy munkahelyből már nem lehet megélni, hiába Orbán Viktor ezt ígérte, de sajnos nem jutottunk el odáig, inkább másfél vagy két műszakban kell dolgoznia a szülőknek, és a gyermek bizony a tévé elé kényszerül, az a szórakozás, ami számára adott, és bizony ezek a reklámok és ezek a nagy cégek ‑ megint ugye, csak a multicégekhez jutottunk el ‑ ki is használják ezt. Kihasználják ezt, hogy ha már a szülő nem tud tévét nézni, és ha már a szülő nem jut oda, akkor majd a gyermeket, aki befolyásolhatóbb, meggyőzik, hogy ő a szülőre gyakoroljon nyomást. Erre valóban le kell sújtani, és reméljük, hogy ezek a javaslatok, amik egyébként a beszámolóban benne vannak, eljutnak a kormányhoz, a kormány elolvassa, a jó javaslatokat megfogadja és törvény lehet belőle.

Elnök úr, én ezeket a pontokat szerettem volna kiemelni. Természetesen még sok mindent el lehetne mondani, de azt mindenképpen zárszóként szeretném én is aláhúzni, hogy a versenyhivatalnak minden országban nagy szerepe van, jelentős szerepe van, és nem szabad, hogy a kezük az ott dolgozóknak megremegjen, akár horribilis bírságokat is ki kell szabni azokra a cégekre, amelyek a fogyasztókat, az embereket átverik, és úgy gondolják, hogy ezt eddig megtehették.

Mi minden ilyen irányú intézkedést támogatunk, de egyrészt számon is fogjuk kérni, hogy ezek megtörténjenek, és a gyakorlatban se úszhassák meg ezek a cégek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)