Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Képviselő úrnak is megköszönhetjük, hiszen államtitkárként a kormányzaton belül is élére állt ezeknek a kezdeményezéseknek, úgy is, mint civil ügyekért, egyházügyért felelős államtitkár, és segíti mindenhol azokat az embereket, akik tenni akarnak másokért.

Hadd mondjam el egy személyes élményemet, és ezáltal hadd köszönjem meg nagyon sok mindenkinek Magyarországon azt, hogy mennyit tett a kárpátaljai magyarságért, hiszen ahogy ön is említette, három héttel ezelőtt a katolikus templomokban vasárnap gyűjtés volt, és rá egy héttel nálunk is kihirdették, hogy nagyobb összeg gyűlt össze, mint valaha a templom történetében bármilyen célra, és nem 10-20 százalékkal nagyobb, hanem többszöröse gyűlt össze.

Ez azt jelenti, hogy a magyar állampolgárok mindnyájan, akik itt élünk, látjuk és érezzük, hogy mennyire nehéz a helyzet Kárpátalján, mennyire nehéz a helyzet Ukrajnában. Nem is volt az utóbbi évtizedekben olyan magyar csoport, olyan magyar közösség, amely ennél nehezebb helyzetbe került volna. Úgy látom, hogy a híradásokból, a különböző személyes ismeretségekből ki-ki már tisztában is van ennek a helyzetnek a tényleg példanélküliségével, és ezért akár egy templomi gyűjtés során is többszöröse gyűlt össze, mint bármilyen más célra, bármikor ezekben a közösségekben.

(9.20)

De nyilvánvalóan a katolikus templomokon kívül más közösségekből más személyek is azoknak a szervezeteknek, amelyeket a képviselő úr felsorolt ‑ akár egyházi, akár világi jótékony szervezeteknek ‑, nagyon sok adományt juttatott el akár természetben, akár pénzadományként. Tehát én azt mondom, hogy eddig is nagyon sok honfitársunknak köszönhetjük meg, hogy szolidáris volt a kárpátaljai magyarokkal és segítségükre volt. Hiszen nekünk is az a legfontosabb, hogy a kárpátaljai magyarok ‑ és mindenki más, aki Kárpátalján él ‑ a szülőföldjükön érezzék magukat biztonságban, márpedig ez az elmúlt időszakban igencsak veszélybe került. Valamennyi kárpátaljai magyart ‑ már aki kérte, azokat a kárpátaljai magyarokat ‑ a kettős állampolgárság is védi, ettől függetlenül nekünk az lenne a fontos, hogy mindenki a szülőföldjén legyen biztonságban.

A kormány, ahogy ön is mondta, több mint 80 millió forintot juttat el karitatív szervezeteken keresztül a Kárpátalján élők számára, de fontos megjegyezni, ha az intézményhálózat fenntartását nézzük ‑ ami azért fontos, mert Kárpátalján az ukrán állam nem támogatja sem az egyházi, sem pedig a magyar intézményeket ugyanolyan kvótával, mint az állami intézményeket, tehát teljes mértékben magánpénzekből vagy magyar állami dotációból kell fenntartani ezeket az intézményeket ‑, itt a „nemzeti jelentőségű intézmények” program keretében a tavalyi évben is 602 millió forintot biztosított a magyar költségvetés erre. Az ottani líceumokat, az ottani magyar óvodákat az odajáró gyerekek szülei és a magyar állam tartja fenn, nem beszélve a II. Rákóczi Ferenc Főiskoláról, ahol az idén megemelt összegű támogatást sikerült fejkvóta alapján eljuttatni az ott tanuló magyarokhoz.

Szombaton én magam is találkoztam Kárpátaljáról jött ifjúsági vezetőkkel. Kolozsváron voltam, Európa ifjúsági fővárosában ‑ mármint az idei évben Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa ‑, és ebből az alkalomból mondták el azt, amire képviselő úr is utalt, hogy a következő hónapokban az áram és a gáz ára az IMF-megállapodás és más, Ukrajnával kötött nemzetközi megállapodások alapján négyszeresére, illetőleg hétszeresére fog emelkedni. Tehát egyrészről probléma a hiperinfláció, az, hogy a bérek és a nyugdíjak értéke a töredékére csökken. Másrészről gond, hogy az alapvető élelmiszerek és ruhák ára a többszörösére nő a boltokban és nehezen megfizethető. De ezek még valamilyen módon az ön által is említett karitatív szervezetek támogatásával valamelyest legalább részben pótolhatók. És államtitkár úr működött közre abban ‑ ezt is köszönjük ‑, hogy a segélyszervezetek határon való átléptetésében is adminisztratív segítséget kapjanak, hogy akik valamilyen adományt összegyűjtöttek, azt átjuttassák a határ túloldalára.

De ennél nagyobb problémát jelent, hogy mivel a fizetésük valós értékben a harmadára esik vissza, és közben óriási mértékben nő a közüzemi díjak ára, magának a lakásnak a fenntartása is veszélybe kerül. Éppen ezért fontos a pénzadományok eljuttatása, hiszen a forintban vagy euróban mért pénzek értéke most nagyobb, hiszen mellette a hrivnya értéke nagymértékben visszaesett. Úgyhogy fontos, hogy ezek az adományok eljussanak oda, hiszen az alapvető létfenntartási, lakásfenntartási költségeket nem fogják tudni kifizetni a Kárpátalján és Ukrajna más területein élők sem.

Szintén probléma, hogy a munkaképes korú férfilakosság elvándorol, pontosan azért megy el más településre, hogy a sorozáshoz ne találják meg őket. Ez pont azokat vonja ki Kárpátaljáról, akik egyébként a család fenntartásáról gondoskodni tudnának. Emellett többezres nagyságrendben érkeznek Kelet-Ukrajnából a menekültek, akiknek szintén segítséget kell nyújtani az ottani szociális szerveknek. Ezért volt fontos az az intézkedéssorozat, amelyben államtitkár úr motorként működött közre a kályhaprogramtól a több mint 80 milliós juttatásig.

Azt gondolom, erre sajnos még sokszor vissza kell térnünk itt a parlamentben is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)