Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy egy ország mennyit tud a védelmére és a biztonságára fordítani, az nemcsak politikai szándék kérdése, nyilvánvalóan, hanem a gazdaság teljesítményének a kérdése. Demeter Márta képviselőtársam többször felszólított bennünket arra, hogy a katonai kiadásokat nézzük tágabb összefüggésben, csak ezt magára nem vonatkoztatja, hiszen valóban tágabb összefüggésben kell nézni.

Kedves Képviselőtársam! A magyar gazdaság mélyrepülése 2010-ig, a magyar költségvetés csőd közeli helyzetének az előállítása az önök kormányának az eredménye. Az önök katasztrófakormányzása alakította ki azt a helyzetet, hogy bármilyen fontos is számunkra a nemzet biztonsága és védelme, csak addig tudunk nyújtózni, amíg a takarónk ér. Mi nem tartottuk folytathatónak azt a költségvetési politikát, ami az ország végletekig való eladósítása árán, az utolsó pillanatban felrántott 12,5 milliárd dollárnyi IMF-hitel árán biztosította az ország nem normális működését, hanem egyáltalán a túlélését. Akkor, amikor 2010-ben átvettük a kormányrudat, akkor világosan megmondtuk, hogy egyébként az ország gazdasági teljesítményének a függvénye az, hogy mennyit tudunk fordítani életpályamodellre, védelmi kiadásokra, oktatásra, egészségügyre, és természetesen mindenre, amit a központi költségvetésből és a jövedelem-központosításból kell finanszírozni.

Tehát igenis pusztán imamalomszerűen elmondani azt, hogy a GDP-arányos katonai, honvédelmi kiadás alacsony, az rendkívül méltatlan és igazságtalan, ha ön nem teszi hozzá, hogy nagyon sajnáljuk, tisztelt magyar választók, ezt egyébként mi okoztuk, szocialisták azzal, amikor tönkretettük az ország gazdaságát, azzal, amikor olyan gazdaságpolitikát folytattunk, hogy 2006-tól kezdődően minden évben rosszabb volt a gazdaság teljesítménye, mint az előző évi, azzal, hogy minden határon túl növeltük a munkanélküliséget, azzal egyébként, hogy olyan elosztási rendszereket tartottunk fenn, amelyek nyilvánvalóan Magyarország gazdasága és költségvetése számára finanszírozhatatlan. Finanszírozhatatlan!

(18.50)

Hiába mondják el minden egyes alkalommal, mert idetartozik természetesen a szolgálati nyugdíjrendszer is, félreértés ne essék, a kedvezményes nyugdíjrendszer létrehozásával a szolgálati nyugdíjak rendszerével azt az abszurditást állították elő Magyarországon, hogy több mint 50-féle módon és időpontban mehettek kedvezményes nyugdíjba, szolgálati nyugdíjba és egyéb öregségi nyugdíjba a legkülönbözőbb foglalkoztatási csoportok. Egyébként ez csak a fegyveres erőknél és a rendvédelmi szervezeteknél 60 milliárdos többletkiadást okozott a nyugdíjalapnál, és ez az, amit az ország nem tudott elviselni. Ezt a vitát akkor lefolytattuk, önök azóta is mindig elmondják, de nem fogunk ehhez visszatérni, helyette mi a megbecsülésben gondolkodunk, az életpályamodellben, ami itt van előttünk, s abban, hogy egyébként olyan rendszert hozzunk, amelyik nem mint normál működést hozza vissza a szolgálati nyugdíjak rendszerét, hanem sokkal inkább arra ad lehetőséget, hogy az állam szolgálatát ellátó emberek, az állam alkalmazásában dolgozó emberek a nyugdíjkorhatárukig megfelelő foglalkoztatás mellett tudják ezt a feladatot végezni. Erre vannak az oldalirányú lehetőségek, az átjárási lehetőségek, és erre lesz egyébként még ennek a rendszernek az egyik elemeként az a biztosítási rendszer, ami az olyan, nem a munkavállaló saját hibájából bekövetkező munkaképesség-csökkenésre ad fedezetet, amire a természetesen a minimális szolidaritás meg a különböző állami életpályamodellek lehetőséget kell hogy teremtsenek, meg ami szükséges, hogy megteremtődjön.

Ezért én azt hiszem, rendkívül örömteli, hogy ma már nem arról beszélünk, hogy hogyan kerüljük el a csődöt, hanem arról beszélünk, hogy hogyan, milyen módon növeljük a katonai kiadásokat, hogyan próbáljuk elérni azt a szintet, amit egyébként a magyar kormányfő a walesi csúcson be is vállalt, és ennek ebben a költségvetési évben már megvan az első, számokkal alátámasztható konkrét adata. Nézze meg, hogy úgy növekszik egyébként a katonai fejezet főösszege, hogy ráadásul az általunk egyébként januárban is tudott és eltervezett életpályamodell-bevezetést még nem is tettük hozzá. Ha ezt hozzátesszük, az jóval magasabb növekmény, mert az egyébként ebben a költségvetési évben 20 milliárd plusz, és mi csak 9-et számoltunk el többletként.

Tehát akkor, amikor ön azt kérte, hogy ne legyen trükközés, akkor nyilván önmagából indult ki szocialista képviselőtársunk, mert a szocialisták, amíg kormányoztak, költségvetési trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni, mondta a miniszterelnökük… ‑ és valóban Veres János vezetésével a legvadabb költségvetési manipulációkat követték el, ami egyébként megítélhetetlenné tette a honvédelmi kiadások érdemi összehasonlító elemzését.

Mi természetesen, miután nem szocialisták vagyunk, nem trükközünk a költségvetéssel, nem is szeretnénk, sőt ezért lehet azt is megnyugtatásul elmondani, hogy természetesen a honvédségi ráfordítások kapcsán, amikor az állam eszközöket vásárol, különböző képességeket erősít, akkor a legszigorúbban az államháztartási törvény és a közbeszerzési törvény adta keretek között kell eljárnunk. Csak az érthetetlen számomra, hogy miért viselkednek úgy például a helikoptertender kapcsán, mint hogyha egyébként önök a Sikorskynak vagy az Agustának lennének a megbízott ügynökei, és minél előbb próbálnak valamifajta adatot kicsikarni a felkészülés jegyében a tárcától. Egy picit körültekintőbbek is lehetnének, de legalábbis felelősségteljesebbek, mert egyébként természetesen a helikopterbeszerzésre és ennek a képességnek az erősítésére nyilvánvaló, hogy valamifajta tender kapcsán és pályázati eljárás kapcsán kell sort keríteni, csak el kellene kerülni azt ‑ mert most egyébként ezt a helikopterképesség-fejlesztést figyeli a világ összes létező forgószár­nyúgyártója ‑, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ami kapcsán nem a legkedvezőbb megoldást tudjuk választani. Ezért itt ez az óvatosság maximálisan érthető, és én külön szeretném kérni a képviselőket arra, hogy ne próbálják olyan helyzetbe hozni Magyarországot, ami kapcsán drágább vagy kényszermegoldásra legyen csak lehetőség. Én azt gondolom, hogy ez egy kellően nagy összegű fejlesztés ahhoz, hogy itt a legkörültekintőbben járjunk el.

Több képviselőtársam a megfogalmazásban, feltételes módban mindenfajta olyan veszélyekre hívta fel a figyelmet, amelyek igazából nem valósak. Nem tudom, hogy képviselőtársam mire gondolt akkor, amikor azt vélelmezte, hogy majd a honvédelmi miniszter pártkatonákat fog a tábornoki karba tömegével kinevezni, hisz ez csökkenti az ország védelmi képességét. Erre még a Kádár-rendszerben sem nagyon volt példa egyébként, talán az ’50-es években még lehetett arra példát találni, hogy tömegével kerültek főtiszti pozícióba nyilvánvaló pártfunkcionáriusok, akiknek semmi fogalmuk nem volt a honvédelemről, de egyébként már a késő Kádár-korra sem volt ez jellemző, a rendszerváltás óta pedig ez egyáltalán nem mondható el. Tehát ez egy olyan veszély, amit a képviselőtársam úgy lát bele a honvédségbe, hogy erre egyáltalán semmilyen példa nincsen. (Kónya Péter: Neked legyen igazad!)

A másik felvetés: én remélem, hogy figyelmesen olvasták el a tisztelt képviselőtársak a törvényjavaslatot, de úgy tűnik, hogy ez nem minden esetben sikerült, mert akkor nem kérdeznének olyat, hogy például a speciális képességekkel, képzettséggel és kiképzéssel járó feladatok esetén kikre vonatkozik az úgynevezett munkaerő-piaci kiegészítés. Hát természetesen, hogy a pilótákra is vonatkozik, ez benne van a törvényben. Ha ezt meg kell kérdeznie valakinek, hogy őrájuk vonatkozik-e, akkor tényleg felvetődik a lehetőség, hogy vagy alaposabban kell a törvényt olvasni, vagy a szakértőknek a fejét kell megmosni, hogy erre nem bírtak rájönni, de aki a törvényt elolvassa, az világosan láthatja, hogy az mindenkire vonatkozik. Egyébként természetesen a vezetők belátásától függ, hogy ezt a kört hogyan határolják le, de mindenkire vonatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőként még egyszer szeretném kérni ‑ természetesen szívük joga mindenfajta kifogásokat megfogalmazni, nyilván a bizottsági üléseken ezt majd a módosító javaslatok kapcsán meg is kell vitatni ‑, én mindenesetre azt szeretném kezdeményezni, hogy még a jövő hét elején, mielőtt még a szakbizottsági ülésekre sor kerül, kerítsünk sort egy ötpárti egyeztetésre, ahova egyébként az érdeklődő képviselőket elhívjuk, meg a frakcióvezetőknek írunk, azért, hogy az esetleges olyan kérdéseket is meg tudjuk vitatni, mint például ami a Hszt.-ben többször felmerült. Én azt gondolom, hogy aki a Hszt.-egyeztetés kapcsán végigülte azt a két, a belügyminiszter által összehívott ötpárti egyeztetést, az látja, hogy a Hszt.-ben számos kompromisszumos javaslat megszületett, és azt a szakbizottság támogatta is. Mint a Honvédelmi bizottság elnöke, én mindenesetre egy ilyen ötpárti egyeztetést kezdeményezek (Dr. Staudt Gábor: Jó ötlet!), természetesen egyébként még mindenki olyan módosítót ad be, amilyet akar, de Mirkóczki úr, illetőleg a többi képviselő, aki részt vett ezeken az egyeztetéseken, ők is megerősítették és visszajelezték, hogy ez lehet hasznos, mert számos olyan problémát önök is megfogalmaztak, amit egy kompromisszumos szöveg kapcsán nyugodtan be lehet építeni a törvényjavaslatba.

(19.00)

Tehát hogyha valaki ez iránt a kérdés iránt érdeklődik, akkor a frakcióvezetőknek én ezt az ötpárti egyeztetést és ezt a felajánlást mindenképpen megteszem, és kérem, hogy fontolják meg. Ettől még egyébként mondom: a módosító indítványokat éppúgy meg kell majd tárgyalni, mint minden más törvénynél. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)