Demeter Márta (MSZP)

DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter úr ‑ nagyon helyesen ‑ azzal zárta a felszólalását, hogy nagyon reméli, hogy érdemi és előremutató vita tud kialakulni, hiszen mindannyiunknak közös érdeke és mindannyiunk számára fontos, hiszen azért vagyunk itt, hogy olyan törvény születhessen, amely ténylegesen hosszú távra szól, és ténylegesen megfelelő garanciákat, előrelépési lehetőséget és megfelelő megbecsülést tudjon adni a Magyar Honvédség állományának. Én nagyon sajnálom, hogy Kósa Lajos volt az első, aki egyébként nem is teljesítette a miniszter úrnak ezt a kérését, legalábbis a felszólalásának az első negyedét és az utolsó negyedét tekintve.

Úgyhogy én ezekre a dolgokra nem is szeretnék reagálni, amiket ön említett, hiszen az lenne a cél, hogy ténylegesen olyan törvény szülessen, ami megfelelő megbecsülést és hosszú távú, megfelelő működést tud biztosítani a honvédség állománya számára, hiszen abban biztos vagyok, hogy egyetértünk, hogy a Magyar Honvédségnek a legnagyobb ereje, a legnagyobb értéke és a hatékony működésének a legfőbb záloga a Magyar Honvédség állománya maga.

(17.40)

Tehát a katonák és a honvédségi dolgozók azok, akik kiválóan végzik a haza szolgálatát, és azok, akik ezt a szakmát hivatásukként választják, erre, a haza szolgálatára és védelmére teszik fel az életüket. Alapvetően az a törekvés, hogy az életpályamodellben történjen előrelépés, hiszen évek óta hallunk erről a koncepcióról, az egy támogatandó dolog. A tavalyi, honvédek jogállásáról szóló törvény módosításában nagyon is hiányoltuk azt, hogy az életpályára vonatkozóan nem voltak konkrét elemek. Ebben a javaslatban azért már lényegesen több konkrétumot láthatunk.

Azt viszont engedjék meg, hogy éljek kritikával a javaslattal kapcsolatban, bár hozzáteszem, hogy természetesen én lennék az egyik, aki a legboldogabb lenne akkor, ha nem tudnánk megfogalmazni kritikát ezzel kapcsolatban, de annak reményében teszem, hogy a megfogalmazott kritikákhoz módosító javaslatokat természetesen ki fogunk dolgozni. A cél számunkra is az lenne, hogy támogatni tudjuk ezt a törvényt. Ennek reményében adjuk be majd a módosító javaslatainkat, és természetesen kérni fogjuk ezeknek a támogatását, és így fogjuk tudni támogatni ezt a törvénymódosítást.

Először is szeretném kiemelni az illetményemelést. Nagyon sokszor beszéltünk erről, rendkívül aktuális volt, hiszen 2008 óta ténylegesen befagyasztásra került az illetményalap, és az azóta történt változások egyértelműen nagyban nehezítették az állomány egzisztenciális körülményeit. Éppen ideje volt, hogy megtörténjen ez a béremelés. Ha átlagosan 30 százalék meg tud valósulni, akkor az alapvetően egy szép eredmény lesz.

Azt már említettük a költségvetési törvény vitájában, hogy hiányoltuk, hogy nem a Magyar Honvédségnél szerepel költségvetési soron, vagy legalább a Miniszterelnökség fejezetben nem külön soron szerepel (Hende Csaba: Majd jövőre!) az elkülönített 44 milliárd forint, amiből durván 11-12 milliárd forint, úgy tudom, a Magyar Honvédség hivatásos állományát érintő rész. Ettől függetlenül bízunk abban, hogy ez az illetményemelés megvalósul. A jövő költségvetési évet tekintve pedig valószínűsítem, hogy 2016-ra be fogják építeni a Magyar Honvédség költségvetésébe ezt a fajta illetményemelést. (Hende Csaba: Be!) Visszautalnék egyetlen ponton Kósa képviselő úr felszólalására, és azt szeretném kérni, hogy ténylegesen ne legyen trükközés a számokkal. Tehát amikor arról beszélünk, hogy hogyan nő a Magyar Honvédség költségvetése, az állomány anyagi megbecsülése alapvető feladat a kormány számára, mindannyiunk számára természetesen. Tehát ne legyen trükközés ezzel kapcsolatban. (Hende Csaba: Nincs!) Amikor érdemben várjuk és felhívjuk a figyelmet arra, hogy növelni kell a Magyar Honvédség költségvetését, akkor egyértelműen nem trükkökre gondolunk, hanem arra, hogy az alapfeladat ellátásának hatékonyságát, az arra szánt forrásokat mindenképpen emelni szükséges. Tehát az illetményfejlesztés egy nagyon üdvözlendő dolog.

Azt hiányolom a javaslatból, és fogunk ehhez módosító javaslatot beadni, hogy ellentétben a nemrég tárgyalt Hszt.-vel, a rendvédelmi szervek hivatásos állományára vonatkozóan nincsen meghatározva a törvényi garancia az illetményfejlesztés mértékére, tehát arra, hogy mi az a minimumösszeg, amely bizonyos szolgálati beosztásokban, a tiszti, altiszti állomány esetében meg kell valósuljon. Láthattuk, hogy a Hszt.-ben olyan megfogalmazások vannak, hogy nem lehet kevesebb, mint 25 százalék, és sorolhatnám. Tehát ilyen jellegű garanciát nem látunk a törvényben. Ezt egyébként véleményünk szerint mindenképpen orvosolni kell.

Az is tény, és szintén pozitívumként szeretném említeni, hogy a javaslat végképp szakít a korábbi „felfelé vagy kifelé” elvvel. Erről nagyon sokat beszéltünk már. Egyébként ez egy ésszerű döntés egy kis létszámú, professzionális haderő esetében. Ez pedig a következőképpen néz ki, mint véleményünk szerint az egyik leglényegesebb módosítása a javaslatnak: törli azt a korlátozást, miszerint a rendfokozatban tölthető várakozási idő legfeljebb két alkalommal hosszabbítható meg. Ezzel párhuzamosan, ahogy azt említette a miniszter úr is, a javaslat bevezeti a fokozati vizsgák rendszerét, amelyek a beosztáson belül is tudnak biztosítani egyfajta előmenetelt, és így ezek teljesítése esetén a honvédelmi szolgálati díj összege nőni tud. Tehát azt gondolom, ez alapvetően egy pozitívum.

Szó esett a jövőben a túlszolgálat megváltásának a lehetőségéről. Ez eddig pénzben volt megváltható, és szabadidőben lesz kiadható a jövőben. Miniszter úr említett egy átmeneti időszakot. Kérdés az, hogy egyébként meddig fog tartani ez az átmeneti időszak, és hogy milyen lehetőséget biztosítanak az állomány számára, például az állomány eldöntheti-e abban az átmeneti időszakban legalább, hogy pénzben váltja meg (Hende Csaba: Igen.) vagy pedig szabadidőben. Ha ez így van, érdemes akkor ezt a törvénybe részletesen is belefoglalni.

A Hjt. hatályos szövege szerint általános szolgálati rendben a szolgálatteljesítési idő napi 8 óra. Ezt a kitételt a javaslat most elhagyja a Hjt.-ből, és általános szolgálati rend esetében is lehetővé teszi szolgálatteljesítési időkeret alkalmazását. A napi szolgálatteljesítési idő 12 óránál hosszabb ez esetben sem lehet. Alapvetően ezt a cikkelyt mi szigorításnak értékeljük. A munkáltatónak ad ez valamennyi rugalmasságot a szolgálattervezésben. (Hende Csaba: Így van.) Kérdés az, hogy egyébként az állomány mekkora részénél fogják ezt alkalmazni.

Most olyan apróságokat nem említek, mint bizonyos átnevezések, aminek egyébként nagyon nem is tudom, hogy mi a jelentősége. Ilyen a KNBSZ-állomány számára a titkosszolgálati pótlék, leszerelési segély helyett visszailleszkedési támogatás; ezek csak apróságok a javaslatban.

Viszont több fontos kritériumot is szeretnék még kiemelni és elsősorban kritikát. A hivatásos életpálya stabilitását rombolja, hogy a honvédek jogállására szóló törvénybe is bekerült az az önkényes elem, miszerint a miniszter bármikor elmozdíthatja az ezredesi és tábornoki rendfokozatú vezetőket. Az volt a furcsa ebben, a tényen kívül, hogy pusztán azzal indokolja ezt a törvényjavaslat, hogy egyébként a Hszt.-ben is ugyanez a szabályozás. Valamint a felső vezetőkkel szembeni kivételezés lehetőségét teremti meg a javaslat azon rendelkezése, miszerint a miniszter rendeletben a felsővezetői szolgálati beosztást betöltőknek a törvénytől eltérő magasabb szorzószámot állapíthat meg.

Ezen kívül, és ez mindenképpen kérdésem lenne a miniszter úrhoz, a törvény meghatározza a honvédelmi illetményalapot aszerint, hogy az évente központi költségvetésről szóló törvényben megállapított honvédelmi illetményalap lesz, amely nem lehet alacsonyabb összegű az előző évi honvédelmi illetményalapnál. Kérdés az, hogy ez egyébként miből áll össze, mi alapján állapítják meg a mértékét. Az világos, hogy majd most 2015. július elejével megállapításra kerül egy ilyen illetményalap, és a következő évi nem lehet majd annál alacsonyabb, ez nagyon dicséretes, de hogy mégis ennek a mértéke mitől függ majd.

Amit rendkívüli módon hiányolunk a mai napig, és nemcsak mi, hanem egyértelmű, hogy a Magyar Honvédség állománya, a honvédségi dolgozók is hiányolják, joggal, hogy míg a hivatásos állomány ‑ nagyon helyesen ‑ illetményfejlesztésben részesül, addig a köztisztviselői illetményalapról, innen számolják az ő bérüket mint közalkalmazotti státusban lévőkét, semmilyen előterjesztés, jövőbeli ígéret nincs. Tehát még ígéret sincs, pedig ebben is egyébként már előrehaladott gondolkodásban kellene hogy legyen a kormány, de leginkább cselekvésben, hiszen nagyon régóta be van fagyasztva a köztisztviselői illetményalap. Ez a bérfejlesztés, ami most megvalósul, a közalkalmazotti státusban lévőket nem érinti, így feszültséget okoz az állományban. De ami ennél sokkal súlyosabb, hogy megélhetési problémákkal küzdenek.

(17.50)

Tudjuk nagyon jól, katonáinkról rengeteget beszélünk, és minden elismerésünk a munkájukért, de szeretném hangsúlyozni a honvédségi dolgozókat, akiknek szintén minden elismerés a munkájukért, és ők is a megfelelő megbecsülésben szükséges részesüljenek. Az, hogy egyébként ésszerűsödik a pótlékok rendszere, az alapvetően szerintem pozitívum. Ebben tényleg sok farigcsálás volt. Azt gondolom, hogy kormányokon átnyúlóan, ha ebben ésszerűsítést végre lehet hajtani, akkor az természetesen üdvözlendő.

Ami keményebb kritikát szeretnék megfogalmazni… ‑ hiszen ezekben az ügyekben, amiket említettem, nagyon remélem, hogy a kormány fogadó­kész lesz, és a tárca fogadókész lesz a módosító javaslatainkra. Viszont amiben többször vitatkoztunk már, és nem nagyon mutatkozott fogadókészség, ettől függetlenül meg kell említsem, hiszen a jelenleg előttünk lévő, a honvédek jogállásáról szóló törvény módosítási javaslata még mindig nem orvosol két nagyon fontos dolgot. Azt, hogy a szakszervezeteknek megnyirbálták a jogait, azt, hogy kiszolgáltatták a szakszervezeti vezetőket, azt, hogy hihetetlen módon megnehezítették a tagjaik megtartását, semmiben nem orvosolja ezt a hibát a törvény, tovább is fenntartja.

És a szolgálati nyugdíj kérdése: nagyon sokszor beszéltünk erről. Látom, hogy a kormánynak még mai napig semmilyen lelkiismeret-furdalása nincs azzal kapcsolatban, hogy olyan embereket, akik végigszolgálták az életüket, akik önhibájukon kívül kényszerültek szolgálati nyugdíjba, megfosztott egy létező joguktól. Megfosztotta őket a nyugdíjas státusuktól. Ez egy jogállamban nem történhet meg. Ők azok, akiknek az átalakított, immár szolgálati járandóságát még 16 százalékos, a mindenkori személyi jövedelemadó összegével megegyező mértékű levonással sújtották, és ilyen módon került ‑ véleményem szerint még mindig kényszerítve ‑ feltöltésre a tartalékos rendszer. Tehát ezt a fajta jogfosztást semmiképpen nem lehet elfogadni, és ez minden körülmények között felháborító.

Azt sem gondolták át, hogy milyen jövőbeni megoldások lehetnek. Mert itt miniszter úr említett egy biztosítási rendszert, nem tudom, hogy ez milyen állapotban van, de kétlem, hogy egyébként ‑ amennyit tudunk róla, ezt a két mondatot ‑ olyan megbecsülést tudna adni, ami egyébként az életpályának egy sarokköve kellene legyen; tehát a katonai életútnak és egyébként a rendvédelmi életútnak is sarokköve kellene legyen mindenféleképpen.

Nem tudom, gondoltak-e arra, hogy például az aktív állomány… ‑ merthogy akik szolgálati nyugdíjasok voltak, a végletekig egyébként olyan helyzetbe kényszerítették őket, ami rendkívül megalázó, és senki nem gondolta szerintem, hogy bármikor is ilyen helyzetbe kerülnek; mit szól ehhez egyébként az aktív állomány, és hogy az aktív állományban ez milyen hatást váltott ki, hogy egyébként egyetlen csettintéssel meg lehet embereket fosztani a megszerzett jogaiktól, olyan embereket, akik egyébként bármikor készek az életüket a hazájukért kockáztatni.

Itt szerettem volna egy mondat erejéig utalni az állomány fluktuációjára és arra, akik egyébként nagyon sokan elhagyják az állományt. Felmerült ez pilótákkal kapcsolatban is. Tehát itt kanyarodva vissza: nagyon jó az illetményfejlesztés, szükséges, de ez a megbecsülésnek egyetlenegy lába. A megbecsüléshez kell még perspektíva, kellenek megfelelő munkakörülmények, megfelelő egyéni felszerelés, ezeket is biztosítani kell ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni.

És innen fogom folytatni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)