Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak azért, hogy világossá tegyük, az egyeztetésről: a főbizottság, ahol ott van a miniszterelnök, a hadügyminiszter, a külügyminiszter, az illetékes államtitkárok, a parlamenti pártok frakcióvezetői, az érintett bizottságok elnökei, természetesen ebben az ügyben többször a miniszterelnök úr részvételével egyeztetett. Még mielőtt a normál parlamenti processzus elindult volna. Természetesen ötpárti frakcióvezetői szintű egyeztetés is volt, még mielőtt az előterjesztés a parlament elé került volna. Ezenkívül az illetékes parlamenti bizottság, a Külügyi bizottság, a Nemzetbiztonsági bizottság és a Honvédelmi bizottság kétszer tárgyalta ezt az ügyet. A szükséges információkat megfelelő szinten a képviselők számára rendelkezésre bocsátotta.

Ezt Demeter Márta is tudhatja. Nagyon sajnálom, hogy nem volt mód arra, hogy a Honvédelmi bizottság zárt ülésén részt vegyen, de képviselőtársa, hangsúlyozom, sőt nemcsak a szocialista párti képviselő, hanem más ellenzéki képviselők is személyesen tekintettek bele abba a levélbe, amit az Egyesült Államok elnökének felhatalmazása alapján írt a CENTCOM beosztott felelős vezetője erről a felkérésről. Tehát amikor Demeter Márta azt mondja, hogy nem volt felkérés, akkor egyszerűen nem mond igazat. Nem mond igazat. A bizottsági ülésen, tekintettel arra, hogy egyébként ez bizalmas információkat, sőt nemzetbiztonsági szempontból kényes információkat tartalmazott, természetesen nem lehetett sokszorosítani, nem lehetett róla fénymásolatot készíteni, de volt ellenzéki képviselő, aki egyébként jegyzetelt a levélről.

Demeter Márta nyilván azt szeretné, ha a nemzetközi jogi, külpolitikai érintkezésnek a normál levelezése a politikai napilapok levelezési rovatában folyna, mert csak akkor mondaná azt hitelesen, hogy egyébként a felkérés megtörtént. Erre sajnos nincsen mód, de mondom még egyszer: Demeter Márta nem mond igazat, a honvédelmi bizottsági és a nemzet­biztonsági bizottsági zárt ülésen a honvédelmi miniszter ezt a felkérő levelet bemutatta.

Másrészt nagyon tetszik az, hogy az MSZP természetesen az Iszlám Állam elleni küzdelemben jobban ért ehhez a kérdéshez, mint az ezt a nemzetközi koalíciót vezető Egyesült Államok.

(16.20)

De a helyzet a következő: nem azt írták ebben a levélben, hogy kedves Magyarország, azt kérjük, hogy vegyetek ebben részt, és határozzátok meg, hogy mivel, hanem a felkérés egy teljesen konkrét katonai feladatra vonatkozik, ami nem harcoló alakulatot jelent, hanem magyarra fordítva őrzés-védelmet és személyi védelmet, személyi biztosítást jelent.

Tehát kedves Demeter Márta! Lehet, hogy önök úgy képzelik el a katonai akciókat, hogy nem a katonai akciót vezető mondja meg, hogy ki mit csinál, hanem azt mondja, hogy gyerekek, kinek mihez van kedve. Csakhogy a nemzetközi katonai akciók általában nem így zajlanak. Tehát nem arról van szó, hogy ötletszerűen a részt vevő országok különböző parlamenti képviselői majd egyébként módosító javaslatokkal összeraknak egy nemzetközi katonai akciót az Iszlám Állam ellen; ilyen típusú amatörizmus nem létezik.

Tehát kedves dolog az, hogy önök egyébként ‑ vindikálva maguknak a mindentudás jogát ‑ jobban értik azt, hogy mire van szükség egy lehetséges részvétel kapcsán, mint az ezt vezető Egyesült Államok, de nem áll módjukban azt mondani, hogy mi részt vettünk volna, csak éppen nem így, mert a következő a helyzet: ég a ház, a tűzoltást vezeti valaki, és ő azt mondja, hogy ha segíteni akarsz, hozzál létrát. Ilyenkor az nem segítség, ha önök azt mondják, hogy nem, énszerintem két vödör víz kell. Mert az nem segítség, hanem egy álságos magatartás, mert egyébként mondják azt, hogy nem, nem hajlandók ebben részt venni, mert szavakban gyönyörű, érzelmekben fantasztikus, szóvirágokért sose mentek a szomszédba, de egyébként amikor tenni kell, akkor nem vagyunk hajlandók tenni semmit. Ez már most többször kiderült Demeter Márta hozzászólásából is, mert egészen kicsinyes, belpolitikára vonatkozó, szűk pártpolitikai érdekeik vannak, amelyeknek a centrumában az van, hogy bármi, amit a Fidesz-kormány csinál, az rossz, és minden-minden létező eszközt megragadunk annak érdekében, hogy ez ellen küzdjünk; ha a nemzet érdekében áll, ha nem, de ez teljesen lényegtelen önöknek. Én azt gondolom, lehet ilyen álláspontot képviselni; pontosan azért áll a Szocialista Párt megítélése a magyar közvéleményben úgy, ahogy áll, mert ezt a politikát képviselik.

Én azt gondolom, egy olyan ügyben, mint az Iszlám Állam elleni fellépés ‑ ahol tényleg nem arról van szó, hogy pártpolitikai szempontokat kéne érvényesíteni, hanem azt kéne megfontolni, hogy valóban a nemzetközi közösség tétlenül nézheti-e egy olyan szervezet tevékenységét, amely minden létező, általunk egyébként tényleg egyetemesnek vélt közös érték ellen fellép ‑, ebben a koalícióban az iszlám vallású és meggyőződésű országoktól a demokráciákon át a királyságokig mindenki részt vesz vagy rendkívül sokan részt vesznek; a többség nem azon az alapon, hogy valamifajta belpolitikai megfontolás húzódik mögötte, hanem igenis azon az alapon, hogy nem lehet azt eltűrni, amit az Iszlám Állam képvisel. Az egyetemes emberi értékek elleni olyan támadás ez ‑ beleértve a kereszténységet, az iszlámot, a humánumot ‑, amit ha a mai XXI. századi világban szó nélkül el lehet tűrni, akkor kérem szépen, rendkívül szomorú következtetéseket vonhat le mindenki magának. Ahogy egyébként annak idején a nemzetközi közösség fellépett egy hutu–tuszi konfliktusban, ahogy egyébként a délszláv államok polgárháborújába beavatkozott a nemzetközi közösség, mert nem lehetett azt tétlenül nézni, ami népirtás történik a délszláv államok esetében. Én azt gondolom, hogy hasonló a helyzet.

És kedves Demeter Márta! Önnek nincsen igaza, hiszen a Fidesz-kormány alatt a katonai missziók éppúgy folytak a legkülönbözőbb térségeiben a világnak, Afganisztánban, Koszovóban, Cipruson. Nem olyan régen tárgyaltuk a honvédelmi miniszter úr beszámolóját a tavalyi év katonai szerepvállalásairól, ahol ön volt az MSZP szónoka. Ezek után azt mondani, hogy egyébként mi nem teszünk és nem veszünk részt a terrorizmus elleni küzdelemben, szerintem olyan arcátlan, sőt nyugodtan mondhatom, arcpirító hazugság, amire kevés példa van, hiszen egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy ebben részt veszünk.

Még egyszer, két dolgot mondhatnak: igen, nem. Azt nem mondhatják, hogy igen, de mi nem így akarjuk, mert egyébként a katonai együttműködésben úgy akarunk részt venni, hogy mi azt eldöntjük, hogy hogyan, és ne egy központi vezérlés határozza meg, hogy kinek mi a feladata. Ez teljes mértékben nonszensz, aki ezt állítja, az nyilvánvalóan csak akarja leplezni, hogy nem akar részt venni, csak nem meri kimondani, hogy márpedig azért, mert belpolitikai számításaink vannak, és semmi módon nem akarunk ebben részt venni, mert egyébként ilyen értelemben, amikor beszélni kell a parlamentben, akkor gyönyörűek a szóvirágok a humánumról meg az emberi értékekről meg mindenféle dologról, de amikor tenni kell valamit, akkor rögtön kihúzzuk magunkat ez alól. Én azt gondolom, itt bújik ki a szög a zsákból.

És tisztelt Parlament! Rengeteg olyan dolog van, amit az ember úgy tesz meg, hogy nem feltétlenül az az első kérdése, hogy hol jó ez nekem, mit nyerek én ebből, miért áll ez érdekemben.

Megállunk egy balesetnél. Hol jó az nekem, hogy segítsek? Nem jó, az időm elmegy, összevérezem a ruhámat, még utána tanúként rángatnak a hatósági tárgyalásokon, mégis megállok; már aki megáll, mi szeretnénk megállni. És nemcsak arról beszélünk, hogy a társadalmi szolidaritás milyen gyenge, az emberek hogy elmennek egymás mellett, hanem meg kell állni akkor, amikor ott fekszik a földön az ember; akkor nem át kell lépni, hanem meg kell állni, ha komoly dolog. Minden más esetben csak szóvirágok vannak, minden más esetben csak szóvirágok vannak.

Azt gondolom, hogy az a fajta haszonelvű megközelítés, amit az LMP kifejtett a vitában, ezért elfogadhatatlan, még akkor is, ha egy olyan előzetes mondattal vezeti ezt fel a képviselőtársunk, hogy egyébként nincsenek politikai prekoncepciói. Csak az nem egészen világos, hogy az arra vonatkozott-e, hogy politikai elképzelései sincsenek vagy értékei, vagy egyáltalán úgy jön el egy vitára, hogy nem gondol az egészről semmit, vagy pedig valóban elfogulatlanul szeretné a kérdést megvitatni. Ha elfogulatlanul megvitatjuk, van az életnek, az emberi életnek olyan dimenziója, amikor nem azt kérdezzük meg, hogy hol jó ez nekem, mi ebből az én hasznom. Ez egy nagyon gyakori, a rendszerváltás óta különösen elterjedt felfogás vagy nézet, hogy minden ügyben az az egyik fontos kérdés, hogy tisztázni kell, hogy hol jó ez nekem.

Nézze, képviselőtársam! Nagyon sok olyan dolog van, amit az ember értékválasztás alapján tesz meg, ha úgy tetszik, prekoncepció alapján, és ha ezt tesszük meg, akkor természetesen egy csomó mindent az Egyesült Államok külpolitikája kapcsán el lehet mondani. Való igaz, csak az a kérdés ‑ analógiával élve ‑, hogy amikor a földön fekvő, vérző emberhez odalépek, akkor az-e az első mondatom, hogy na, látod, nem kellett volna csúszós talpú cipőt felvenni, ugye? Akkor nem estél volna el! Van, aki ezt kérdezi; van, aki azt mondja, hogy hát, így jártál, cimbora, majd segítsél magadon. De van, amikor az ember nem ezt kérdezi, hanem azt kérdezi, hogy hogyan lehet együttműködni, és ha az együttműködésnek a feltételeit megteremtik, akkor vagy igent mond, vagy sem.

Az a haszonelvű megközelítés ‑ még egyszer mondom ‑ bizonyos kérdésekben rendkívül nehezen vállalható szerintem, és az egész Iszlám Állammal kapcsolatos fellépésben a mi álláspontunk nem azt jelenti, hogy természetesen az Egyesült Államok külpolitikájával kapcsolatban nem tudnánk ezer kérdést feszegetni, sőt szoktunk is, sőt az Egyesült Államok politikájával kapcsolatban is szoktunk kérdéseket feszegetni, függetlenül attól, hogy szövetségesei vagyunk az Egyesült Államoknak, de attól még nem kell mindenben egyetértenünk, és a szövetségesek is egymás között megbeszélhetik ezeket az ügyeket. De tudja, képviselőtársam, ha a földön fekvő, vérző emberhez odalépek, akkor először segítek neki, és legfeljebb, ha felgyógyul, mondom azt, hogy legközelebb szerintem nem kellene csúszós cipőt venni, mert az bizony veszélyes az ember számára. De akkor biztos nem ezt mondom.

Tisztelt Parlament! Kedves Miniszter Úr! Azt gondolom, elég világosak az álláspontok a különböző frakciók részéről. Szeretném megköszönni azoknak, akik támogatják ezt az előterjesztést, és nagyon remélem, hogy még az elkövetkezendő időben elég sok minden információ is el fog hangzani, nyilván lesz bizottsági ülés is ezzel az üggyel kapcsolatban, ami talán elgondolkodtatja a képviselőket. Én azt gondolom, hogy az Iszlám Állammal szembeni, tehát az ezen terrorszervezet elleni fellépés egyetemes kötelezettségünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.30)