Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom, a parlamenti párbeszéd milyen műfajban kell hogy történjen. Higgyék el nekem, hogy én semmiféle politikai prekoncepcióval nem rendelkezem, simán csak meg akarom ismerni az önök érveit, mert néhány dolog számomra egyáltalán nem világos. Amikor a fideszes képviselőtársam bekiabál, hogy nem lehet tisztán látni egy csomó dolgot, akkor pont ez az, ami engem aggaszt, a fideszeseket pedig tettre buzdít. Ez az, amit nem értek meg, hogy lehet, hogy ennyire eltérően reagálunk.

(16.00)

Nyilvánvalóan az látszódik, hogy van egy olyan övezet ebben a térségben, amit az Egyesült Államok nagyon aktív tevékenysége destabilizált, az Egyesült Államok nagyon határozott tettei arra ösztökéltek, hogy radikalizálódjon, és megteremtett egy rémet. Látjuk hozzá azt, hogy az Egyesült Államoknak a világ legnagyobb hadseregével rendelkezve, a teljes költségvetésének a GDP-arányos részében a legtöbbet ráfordítva, a világ teljes éves hadászati költségvetésének 31 százalékát birtokolva, megvan a megfelelő ereje, hogy az általa teremtett rémet legyőzze. Megvan hozzá minden eszköze, meg is tehetné.

De mégsem ezt teszi, mert tudja, hogy kilóg a lóláb. Tudja, hogy ebben felelőssége van, és ebből adódóan ezt a saját felelősségét úgy akarja elkenni, hogy azzal akarja legitimizálni a részvételét, hogy megkér ilyen kis államokat meg mindenféle országokat, hogy vegyenek ebben részt. Mi ebben a felelősségelfedésben, úgy érzem, hogy asszisztálni akarunk azzal, hogyha belemegyünk ebbe a játékba, és ez nekem nyilvánvalóan nem tetszik, mert úgy érzem, hogy ha Amerika főzött valamit, akkor egye meg, amit főzött, és ez az álláspontom ebben. Ő megteremtett valami problémát a világon, kezelje a problémát. Ebben a magyar társadalomnak nincs felelőssége, ami ott keletkezett. Nyilvánvalóan elfogadhatnám az érveket, mert nagyon sok érv elhangzott mellette, és mindegyiken el is gondolkodtam, hogy melyiket hogyan lehet kezelni.

Firtl Mátyás úr azzal kezdte a felszólalását, hogy hosszan felsorolta és teljesen értelmesen elmondta azokat az emberiség ellen elkövetett bűnöket, amelyeket az Iszlám Állam rovására lehet róni. Teljesen egyetértek, és egyetértek azzal is, hogy a magyar állampolgároknak, élve azzal az adottsággal, hogy így élnek, van felelősségük a globális feladatokban. Azt hiszem, hogy ökopártként az LMP mindig kiállt azért, hogy globális felelősséggel tartozunk egy halom eseményért, de azért azt lássuk, hogy az adott esetben szó nincs globális felelősségről. Arról van szó, hogy Amerika mit kér tőlünk.

Itt közben ‑ ezért jó az internet, hogy segíti itt a munkánkat ‑ elkezdtem összeírni: Ruanda, Szudán, Nigéria, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság ‑ itt a legutóbbiban, a Közép-afrikai Köztársaságban a keresztényeket 2013 decemberében érte atrocitás, 300-an haltak meg ‑, egy halom olyan afrikai állam, ahol hasonló incidensek mellett még szóba se került, egy napirend utániban sem a magyar parlamentben, hogy ott felelősségünk lenne a keresztények megvédésében, vagy felelősségünk lenne abban, hogy bármilyen békét ott elő kell segítenünk. Egyetlenegy felszólalás nem volt ezeknek az államoknak az esetében azért, hogy lehetőség szerint az emberi jogokat megvédjük.

Tehát mitől van az, hogy pont abba az irányba megyünk, ahová Amerika utasít bennünket? És nyilvánvalóan itt nem tetszik az, hogy Amerika utasítani akar bennünket bármire.

Nagyon-nagyon tetszett a felvezetése Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, hiszen a helyzetértékelése nagyon sok szempontból az általam leszűrt következtetéseket mondta el, viszont a végkövetkeztetés annyiban az volt, hogy megfontoltabbnak kellene lenni, de annyiban nem az volt, hogy meg kell keresnünk a mértéket, mert szerintem, ha nincs felelősségünk ebben az egészben, akkor kezelnünk kell a saját feladatainkat, nem pedig az Amerika által okozott kárnak a helyreállításában kell részt venni. Mert lássuk be, hogy amiket Firtl Mátyás úr elmondott, azoknak a problémáknak a kezelésében nem ez a kontingens jelenti a megoldást. Tehát úgy csinálunk, minthogyha nem tudom, hány dandárezredet ‑ vagy nem tudom, milyen nagy hadseregek vannak, vagy hogy hívják ezeket ‑, nem tudom, hány ezredet küldenénk oda, nem tudom, hány harckocsival meg repülővel. Tehát ezek a felszólalások azt támasztják alá, hogy márpedig mi tudjuk ott megcsinálni a rendet. Szó nincs erről!

Mi nem vagyunk semmi, csak egy ilyen kis szépségtapasz Amerikának az akciójában. (Vantara Gyula: Azt hittem, máshol.) Tehát erre kellünk, és ez sok-sok pénzbe kerül a magyar államnak. Nyilvánvalóan én nem akarok, tehát nagyon kérem, hogy nézzék el nekem, én nem akarok demagóg lenni, csak amikor keresem itt, az interneten az ezzel kapcsolatos híreket, hogy minél több hírt olvassak el, a HVG honlapja mondja, hogy 5,5 milliárdot a mai napon kormánydöntéssel ‑ a Közlönyben megjelent - átcso­portosítottak erre az akcióra. A hvg.hu azt írja, hogy az akció a 20 milliárdot is meghaladhatja a végéig.

Ugyanakkor furcsa ez az internet, mert egy oldalon nem egy hír van, hanem sokféle reklám, ugyanezen az oldalon mi van? Magyarországon 15 percenként meghal valaki rákban. Tehát furcsa, amikor látom azt, hogy 5,5 milliárdot egy kormánydöntéssel, a Közlönyben azonnal átcsoportosítanak, miközben mondjuk, a magyar emberek halálának megakadályozására, 5,5 milliárdot rákkutatásra vagy egészségügyre nem tudom, mikor fordított utoljára bármelyik kormány. Nem akarok demagóg lenni, csak egyszerűen arról van szó, hogy ha a költségeinket osztályozzuk, akkor meg kell nézni, hogy milyen haszon jár azzal a magyar társadalomnak.

Turi-Kovács Béla úr mondta, hogy vállalnunk kell a kötelezettségeket, de közben meg itt számtalan előttem szóló képviselő elmondta, hogy nincs kötelezettségünk. Nincs olyan, egyetlenegy kormánypárti képviselő nem mondta el, nem olvasta fel azt a jogszabályhelyet, szerződéshelyet, ami kötelezne bennünket erre. Ez egy önkéntes vállalásunk. Önkéntes vállalás, ami nagyon sok pénzbe kerül, nem hoz hasznot, nem teremt biztonságot a magyar állampolgároknak, de növelheti azt. (Sic!) Tehát nem értem még mindig, ennyi felszólalás után sem, hogy mi szól mellette, mi az az érv, ami alátámasztja azt, hogy ez indokolt lehet. (Dr. Vas Imre: Nem figyeltél!) Nyilvánvalóan lehetnek emögött amerikai külkereskedelmi vagy külpolitikai lehetőségek, tehát nyilván a Fidesz-kabinetnek az ökotársas ügy után, meg Goodfriend után, meg az orosz közeledés után valahol kell gesztusokat tenni külpolitikai szempontból. De ez szerintem sokba kerül, és indokolatlan kockázatokkal jár.

Tehát én arra kérem önöket, hogy mondjanak olyan érveket, ami bármilyen jogszabályhellyel, bármilyen szerződéssel kimondaná azt, hogy van erre kötelezettségünk, mert idáig ilyen nem hangzott el. Olvassák fel, hogy hol van kötelezettségünk! Ha pedig nincs kötelezettségünk, akkor mi az az indok, ami pont ezt indokolja? A világban zajló összes olyan esemény közül, ami emberi jogokat sért, miért pont ez az, ami a legfontosabb a magyar kormánynak? Miért ezt tartja a legfontosabbnak? Tehát indokolják meg, hogy ez sokkal fontosabb, mint ami Afrikában bárhol zajlott másokkal szemben. Azok az emberek nem fontosak a magyar kormánynak? Azok nem keresztények, vagy ők nem jó keresztények? Vagy mi az oka annak, hogy itt azt mondjuk, hogy igen, ott meg azt mondjuk, hogy nem? Milyen haszna lesz a magyar társadalomnak ebből az egészből?

Egyetértek egyértelműen abban, hogy nem lehet felmérni a kockázatokat, hogy mivel jár, sőt vannak olyan szakértői vélemények, akik azt mondják, hogy nem nő feltétlenül a terrorizmus elleni kockázat, tehát ilyeneket is lehet olvasni. Ugyanakkor meg nyilvánvalóan látjuk, hogy vannak összefüggések. Spanyolországban egy hasonló beavatkozásnál, tizenvalahány éve, pár napon belül történt terrorcselekmény egy ugyanilyen lépésre. Ezt látni kell.

Ugyanakkor azt is vagy naivság vagy butaság, vagy nem tudom, micsoda feltételezni, hogy az Amerikában zajló események ‑ Guantánamóról sokat beszélt frakcióvezető úr, nem akarom megismételni ‑ ne lennének közvetlen összefüggésben Amerika felelősségével.

Megint olvasok egy szakértői véleményt, amit teljesen osztok, tehát saját véleményemként mondom: „A terrorizmus elleni háború eddigi legszégyenteljesebb aspektusa a nemzetközi emberi jogok következetes figyelmen kívül hagyása az Egyesült Államok részéről. A terrorcselekményekkel gyanúsított személyekkel szemben számos esetben sérült a jogszerű eljárás követelménye, ennek keretében számos esetben kínzás alkalmazására is sor került, mint kiemelt kihallgatási formára. Az állam által szankcionált, célzott ölések, például a dróntáma­dásokat is beleértve, más katonai akciókkal együtt aránytalan csapásokat mértek a polgári lakosságra. A Bush elnök által meghirdetett, globális terror elleni háborúval az Egyesült Államok szinte állandó háborút folytat a Közel-Keleten az ellenségeinek nevezett országok ellen. Ezeket az ellenségeket Washington a többségében maga teremtette. Obama háborút folytat ma is Afganisztán, Pakisztán, Jemen, Szomália, Líbia, Szíria és Irán ellen. Az egykor stabil és erős arab országok az USA jóvoltából ma már romokban hevernek, és destabilizált a régió. A terror elleni háború maga a terrorizmus.”

Ez a következtetés. Ez egy fontos mondat, hogy a terror elleni háború maga a terrorizmus ebben a formájában. Éppen abból adódóan, amit a valamivel későbbi felszólalásban Németh Zsolt képviselő úr mondott, hogy le kell vágni a kígyó fejét, vagy valami ilyesmi szóképet használt, pont ez a terrorizmusnak a specialitása, hogy fogalmunk nincs, hogy hol van a feje. Lehet, hogy ez semmit nem ér. Lehet, hogy olyan civilizált államokban, nagyvárosok milliárdos felhőkarcolóiban van a feje, amit nem tudunk így kezelni.

Ez egy okozatokra adott helytelen válasz. Nem az okokat kezeli, nem azt szüntetjük meg, hogy mi radikalizálja és mi destabilizálja a térséget, hanem egy okozatok eredményére adott cselekvés. Ebben nyilvánvalóan azért vagyok ennyire szkeptikus, és azért értek egyet teljes mértékben a pártomnak a véleményével, mert nem látom Magyarországnak a felelősségét. Azt látom, hogy az USA teremtett egy rémet, az USA-nak minden ereje megvan ahhoz, hogy ezt a rémet legyőzze, hogyha akarja, de ehelyett konfliktusokat szít még azokban az országokban is, ahol ez a téma nem merül fel elsősorban, mint amiről most vitázunk.

Higgyék el, de tényleg nem akarom… ‑ nekem annyira fontosak a magyar állampolgárok, mint önöknek, de nem látom, hogy ezeknek az állampolgároknak bármi pozitívum származna ebből a beavatkozásból, viszont azt látom, hogy kockázatokat és nagyon nagy költségeket teremt.

Ezért kérem megértésüket, hogy nem tudom támogatni, de még mindig megvan a lehetőség, hogy mondjanak olyan érvet vagy kötelezettséget, ami alátámaszthatja az önök álláspontját. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban. ‑ Boldog István: Nem tudunk mondani, mert a frakcióvezetőd azt mondta, hogy nem támogatjátok.)