Németh Zsolt (Fidesz)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Először is elismerésemet szeretném kifejezni a kormánynak. Úgy gondolom, hogy az előterjesztésük rendkívül időszerű, hiszen a konfliktus egy olyan stádiumban van, amikor egy ilyen magyar szerepvállalás látható, érzékelhető haszonnal jár, Magyarország rangját, nemzetközi elismertségét nagyon nagy mértékben szolgálja. Szeretnék gratulálni ehhez a rendkívül jól időzített javaslathoz.

Szeretném azt is megköszönni, hogy az elmúlt hetekben, az elmúlt három-négy hétben a kormány komolyan vette a parlamenttel, a parlamenti pártokkal az egyeztetés kötelezettségét. Egyelőre sajnos ennek a gyümölcsét nem láthatjuk, hiszen az egyes parlamenti pártok magatartása sajnos ezt nem támasztja alá. De azért azt rögzítsük, hogy Orbán Viktor is egyeztetett a parlamenti pártok frakcióvezetőivel ebben a kérdésben. Lehet, hogy Demeter Márta képviselő asszony nem kapott erről tájékoztatást, de volt frakcióvezetői szintű egyeztetés a miniszterelnök részvételével. Mint ahogy aztán a Külügyminisztériumban is volt pártközi egyeztetés, a parlamenti bizottságokban is volt egy nagyon mélyreható egyeztetési kör, a Külügyi bizottságban, a Honvédelmi bizottság, illetve a Nemzetbiztonsági bizottság képviselői számára is, mielőtt a formális folyamata elkezdődött volna az előterjesztés vitatásának, és ezt is fogja a Honvédelmi bizottság mellett a Külügyi bizottság is tárgyalni.

Ebben a jelenlegi helyzetben nagyon sok kérdés fölvethető, valóban beszélhetünk Abu Ghraibról, beszélhetünk mindenféle brókerbotrány-áldozati problémákról, és rendkívül sok kérdést ide lehet hozni egy ilyen parlamenti vitában. De én azt gondolom, hogy érdemes még nem is csak a magyar külpolitika egészét most nagyító alá tenni, hanem itt kifejezetten a biztonságpolitika, Magyarország biztonsági helyzete, amiről alapvetően szólni indokolt.

Tagadhatatlan, hogy Magyarország biztonsági helyzete az elmúlt egy esztendőben, benne Európa, benne a Nyugat biztonsági helyzetével drámai mértékben megváltozott. Ennek két iránya van. Az egyik kulcsfontosságú irány értelemszerűen az orosz birodalmi ösztönök újjáéledése kapcsán az a fajta agresszió, aminek ki van téve jelenleg Ukrajna, de ez az agresszió az egész orosz, mondhatni közelkülföldet, sőt Európának, a NATO-tagállamoknak a keleti tagállamait is folyamatosan érinti, hiszen napi szinten légtérsértéseket kell NATO-szövetséges barátainknak is elszenvedni. Tehát az orosz agresszió jelenti ennek az új biztonsági helyzetnek az egyik nagyon meghatározó összetevőjét.

Másrészt pedig jelenti valóban az a fajta barbarizmus, hogy nagyon egyszerűen fogalmazzunk, ami egyébként iszlámnak tünteti fel önmagát, de tudjuk, hogy ez nem iszlám, ez nem vallás, ez egyszerűen egy barbarizmus, és a barbarizmus megnyilvánulási formája egy egészen félelmetes, gyakran velőtrázó, az egész világnyilvánosságot elborzasztó terrorista cselekvéssorozat. Ezzel a két kihívással kell Európának egyidejűleg szembesülnie.

(15.20)

Nem mondom, hogy nincs a kettő között kapcsolat, de azt gondolom, hogy ez alapvetően más megközelítést, más problémakezelést igényel. Ezért kell felvetnünk azt, hogy mi a politikai megoldás és mi a katonai megoldás aránya és vegyüléke. Orosz esetben egyelőre látjuk a politikai megoldás lehetőségeit. Ezért hangsúlyozzuk azt, hogy mi a Minszk II. és általában a minszki folyamat mentén képzeljük el az orosz-ukrán konfliktus rendezését, noha tudjuk, hogy nem lenne lehetséges ennek a politikai megoldásnak az elérése, ha nincs egy folyamatos katonai fenyegetettsége Oroszországnak, mert az oroszok is már csak olyanok, hogy az erőből értenek. Tehát a katonai komponense ennek a konfliktusrendezésnek egyáltalán nem elhanyagolható, ezzel együtt a politikai megoldásban gondolkodik Magyarország, és tudjuk azt, hogy hosszú távon pedig különösképpen is csak politikai megoldás van. Ezért rendkívül fontos, hogy Ukrajnában miként alakul az alkotmányos reform, a decentralizáció, és az élhető jogállami körülmények létrehozása a szomszédunkban.

De a déli konfliktus esetében is kulcsfontosságú kérdés, hogy hogyan kezeljük a politikai és a katonai összetevőket. Itt nyilvánvaló, hogy rövid távon a katonai fellépés elkerülhetetlen ezzel a barbár és terrorista jelenséggel szemben, amely közvetlen fizikai fenyegetettséget jelent számunkra; Európa és Magyarország számára is közvetlen fenyegetettséget jelent. Ezzel szemben a radikális rövid távú katonai fellépés az egyedüli lehetőség. S valóban lehet sátrakat is szállítani, ez is nagyon fontos, értékeljük azok tevékenységét is, akik csak sátrakat tudnak szállítani és egyéb humanitárius javaslatokkal állnak elő. Fontosak a büntető törvénykönyvi szabályozások is, az is rendkívül fontos, de ez a konfliktus most csak katonai fellépéssel kezelhető.

Az, hogy Magyarországnak valamilyen okból ki kellene maradnia? Itt nagyon sok érvet hallottunk ezzel kapcsolatban. Az egy másik kérdés, de ennek a problémának a kezelése rövid távon csak katonai eszközökkel lehetséges. Ez a katonai fellépés az előfeltétele annak, hogy hosszabb távon majd politikai megoldásról beszélhessünk; beszélhessünk vallásközi párbeszédről, az iszlám, a kereszténység és a judaizmus együttélésének a módozatairól. Ez is fontos kérdés. Vagy beszélhessünk arról, hogy miként fog adott esetben egy iraki állam működőképesen fennállni, lehetséges-e, s ha igen, miként lehetséges ezen állam egységének a megőrzése. De ez ugyanígy elmondható Szíriáról is. Jelenleg arról van szó, hogy egy magyarországnyi terület, egy magyarországnyi lakosság ennek a barbár terrorszervezetnek a fennhatósága alatt működik immáron. Az a cél, hogy helyreállítsuk Irak, illetve Szíria szuverenitását e fölött a magyarországnyi terület fölött. Erre azt mondani, hogy ez nem olyan cél, amely mögött az egész világnak fel kell sorakoznia, mert különben ezek a típusú konfliktusok, ezek a nem állami típusú konfliktusok kezelhetetlen méreteket fognak ölteni? Nos, azt gondolom, nem nagyon cáfolható az ésszerűsége ennek a célkitűzésnek.

S az is látható, hogy ezek a terrorsejtek az Iszlám Állam zászlaját lobogtatják most már Afrikában is, mert a Boko Haram csatlakozott hozzá. Az epicentruma ennek az Iszlám Államnak, ennek a Daeshnek, ennek a sok néven futó terrorszervezetnek jelenleg Szíria és Irak területén van. Ha radikális megoldást akarunk, akkor a fejet kell levágni, azt gondolom, most a fej levágása a nemzetközi közösség legfontosabb feladata.

Valóban többfokozatú a nemzetközi közösség szerepvállalása. Magyarország nem támadó-harcoló feladatra vállalkozik. Négyfajta szerepvállalás van, ne csúsztassuk össze ezeket. Van politikai, van humanitárius, van kiképző, illetőleg védő-őrző, védekező típusú katonai és van támadó katonai. Ezeket a tipológiákat persze összecsúsztatja az élet, valóban előfordulhat, hogy harcolni kell, amikor egy konvojt kísér majd ez a magyar egység, de a funkciója alapvetően az, hogy nem támadó harcoló alakulatról van szó. Ez egy megkülönböztetett szerepvállalás. Hiába akarjuk elmosni ezeket, tisztelt hölgyeim és uraim, arról van szó, hogy Magyarország a humanitárius segítségnyújtásból egy fokozattal feljebb lép, és ezt a fajta védő-őrző, illetőleg a kiképzés célkitűzését támogató, de katonai jellegű célkitűzést tesz magáévá.

A legitimitás kérdése minden ilyen nemzetközi fellépésnél döntő kérdés, és most se kerüljük meg. ENSZ-felhatalmazás a szó közvetlen klasszikus értelmében nincs. Tágabb értelemben van, és ez a tágabb értelmű felhatalmazása a két ENSZ-határozatnak a világ politikai közösségének a feladatává teszi, hogy szerepet vállaljon ennek a veszélynek a felszámolásában. Ez nem felajánlkozás kérdése, tisztelt képviselőtársaim, hanem elemi, morális kötelessége minden ENSZ-tagállamnak, hogy odategye magát ebben a küzdelemben. Ilyen értelemben megvan ez a felhatalmazás, még akkor is, ha nem sikerült az ENSZ Biztonsági Tanácsában azt a szükséges határozatot kiérlelni, amely a szó szűk jogi értelemben vett nemzetközi ENSZ-felhatalmazású missziójává változtatná azt a missziót, amely egyelőre 62 ország fellépése.

De valóban Koszovóhoz hasonlít leginkább ez a mostani fellépés számos vonatkozásban is. Leginkább azért, mert a nemzetközi közösség Koszovó esetében lépett fel a lex responsibility to protect alapján, a megvédés felelőssége alapján egy népirtás ellen. Most is egy népirtás ellen lép fel a nemzetközi közösség, amikor vallási, nemzetiségi közösségek vannak veszélyben, és különösen a keresztyén közösségek vannak veszélyben, a 2 ezer évet túlélő, megélő keresztyén közösségek vannak létveszélyben. Magyarország ’56-os nemzetként annak idején nem kapta meg a nemzetközi közösségtől ezt a támogatást, most viszont ezt a támogatást Magyarország másnak megadhatja. ’56-os nemzetként is úgy gondolom, dolgunk, hogy fellépjünk.

Az Egyesült Államok a maga felkérésében a formáját határozta meg ennek a szerepvállalásnak. Valóban, az Egyesült Államok a formáját meghatározta, mert az Egyesült Államok felelős azért, hogy a formáját meghatározza, de ennek a döntésnek a tartalmát mi, magyarok ’56-os nemzetként hoztuk meg, nagyon helyes módon.

A NATO és az Európai Unió minden tagállama részt vesz ebben a fellépésben, hölgyeim és uraim, az egy Máltát kivéve. Azért is nagyon fontos, hogy ez nem egy nyugati misszió, hanem 62 ország rendkívül széles missziója, mert azt tudjuk mondani, hogy ez nem az iszlám és a nyugati világ konfliktusa, hanem a meghatározó iszlám államok katonai módon vesznek részt harcoló alakulattal ebben a küzdelemben, és az Arab Liga is létre fogja hozni immáron a 40 ezer fős hadseregét, amely képessé teszi majd arra, hogy hosszú távon harcoljon ezzel a jelenséggel szemben, amit én is szeretnék üdvözölni.

Nő a terrorveszély. Igen, nő a terrorveszély, de azt gondolom, hogy az a pánikkeltés, amit itt sokak részéről hallhattunk, rendkívül felelőtlen. Ha nem a terrorveszély nőne, akkor nőne a menekültveszély, nőne a nukleáris veszély, nőne a humanitárius veszély. A feszültség különféle megnyilvánulási formáiról van tehát szó. Radikális, gyökeres megoldásra van szükség. Egyébként tegyük hozzá, a terrorveszély legfontosabb korrelációja a nagyszámú beágyazott iszlám közösség. Magyarországon ilyen kockázat szerencsére nem áll fenn.

Azt gondolom, az ellenzék sajnálatos módon a kormányképtelenségéről tesz tanúbizonyságot, ha képtelen ezeket a szempontokat megérteni. A kormány egyeztetése és tájékoztatása mintaszerű volt. Itt az egyetemes értékek melletti elkötelezettségről van szó. Az USA-ellenessége és a Fidesz-ellenessége szemmel láthatóan elborítja egyes ellenzéki pártok és képviselők gondolkodását.

(15.30)

A végén már azt is mondhatnánk talán, hogy az Egyesült Államok, illetőleg a Fidesz pénzeli az Iszlám Államot csak azért, hogy minél nagyobb diktatúrát vezessünk be itt, Magyarországon, illetőleg hogy börtönné változtassuk az egész világot. Nos, hölgyeim és uraim, idevezet az önök logikája.

A nemzeti érdek, a belpolitika és a külpolitika értelmes megkülönböztetése lenne az a feladat, amivel az ellenzéki pártoknak meg kellene küzdeni. Sok sikert kívánok ehhez. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)