Mirkóczki Ádám (Jobbik)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Én egész máshonnan közelítem meg, illetve a Jobbik egész máshonnan közelíti meg az aktuális problémát, amely kétségtelenül valós és kétségtelenül kezelendő.

De honnan indulunk és ennek érdekében merre tartunk? Érdemes az egészet egy kontextusban elhelyezni, hogy hiteles képet kapjunk korunk ilyetén válságáról és politikai környezetéről. Kezdjük ott, hogy az Egyesült Államok világcsendőri szerepéről és munkásságáról mindenkinek megvan a maga tapasztalata, ismerete, ezáltal a véleménye, így nekünk, a Jobbiknak is. Ez pedig nem előítéleten - hangsú­lyozom, egyáltalán nem előítéleten ‑, sokkal inkább tapasztalatokon, vagyis utóéleteken, történelmi tényeken alapul, ha úgy tetszik.

(14.20)

Amikor a demokrácia exportőreként, a nyugati jólét és az emberi jogok biztosítójaként az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei megérkeznek egy országba katonai erővel, meg lehet nézni, hogy mit teremtettek és mit hoztak az ott élőknek: semmi más nem maradt ott, mint nyomor, káosz, anarchia és a válság legmélyebb szintjére sodort, a válság legmélyebb szintjén nyomorgó népek tömkelege, ha úgy tetszik, mészárszék. Ez van most a Közel-Keleten is, és ennek van felelőse, ez nem csak úgy magától jött létre, ezt nem a véletlen hozta, ez nem csak úgy kialakult.

Ha végignézzük ezeket az országokat és ezeket a népeket, amelyeknek volt szerencsétlensége az amerikai demokráciát testközelből megtapasztalni, akkor gondoljunk Afganisztánra, gondoljunk Irakra, Líbiára, Szíriára, de bizonyos értelemben még Koszovót is idevehetjük. Nézzük meg, hogy ezek a népek most hogyan élnek! Nézzük meg, hogy ezek az országok milyen állapotban vannak! Ne menjünk el messzire, gondoljunk csak most a szomszédunkra, Ukrajnára, hogy mi zajlik ott, és abban az Amerikai Egyesült Államoknak milyen szerepe van, merthogy van, azt hiszem, abban nincs vita senki között.

Hol sikerült megteremtenie az USA-nak azt a demokráciát és jólétet, amiért katonailag beavatkozott oly sok helyen? Hát válaszoljuk meg őszintén: sehol! Sehol a világon nem teremtette meg sem a demokráciát, sem az emberi jogok minimumát, sem pláne a jólétet, amire hivatkozva megszállt országokat, leigázott népeket vagy éppen puccsokat hajtott végre. De valójában nem ez volt a cél egyetlen esetben sem: az USA kizárólag saját geopolitikai hasznát nézte mindig, saját katonai érdekeit szolgálta, vagy éppen kifejezetten gazdasági érdekeit ezekkel az akciókkal.

És menjünk a konkrét ügyre! Itt van most az Iszlám Állam nevű terrorszervezet, amelyet - szeret­ném hangsúlyozni ‑ mi is elítélünk, a legmélységesebben elítéljük. És itt felhívnám a figyelmet arra, hogy amikor a magyarországi pártok fele vagy jelentős része még azt sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet, mi már az iraki nagykövetség előtt tartottunk egy mécses­gyújtást, és már akkor állást foglaltunk a tekintetben, hogy mi a felelősök helyes döntése ezzel kapcsolatban.

De hogy alakult ki az Iszlám Állam? Az nem csak úgy kinőtt a földből, nem csak úgy véletlenszerűen teremtetett, nem csak hirtelen lett, pláne nem lett hirtelen annyi fegyver, annyi pénz a háta mögött, akkora infrastruktúra és akkora kapcsolati háló. Ezt bizony, hölgyeim és uraim, valakik létrehozták. És nevezzük meg a felelőst! Megvan ennek a neve, és tudjuk kik: az Amerikai Egyesült Államok, ő hozta létre az al-Kaidától jobbra álló terrorszervezetet, szándékosan azzal a céllal, hogy megdöntse az Aszad-rezsimet, hogy harcosokat hozzon létre a Hezbollah ellen, és hogy saját geopolitikai céljait szolgálja. Ez az Iszlám Állam, és ezt nem én mondom, nem mi mondjuk. Felhívnám a figyelmüket, ott van mindenki előtt a laptop, üsse be nyugodtan Wesley Clark nevét, aki a CNN-nek szó szerint lenyilatkozta ‑ Wesley Clark most már egy nyugalmazott amerikai tábornok, ő volt a NATO európai főparancsnoka ‑, hogy: „Az Iszlám Államot mi hoztuk létre, a felelősség a miénk.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennyi! Nem kell tovább mögé ideológiákat gyártani, és nem kell megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.

Viszont ez az Iszlám Állam most ‑ hogy is mondjam ‑ túlságosan elszabadult, mint egy rossz szellem a palackból, és az Amerikai Egyesült Államok mit tesz? Véletlenül sem vállalja a felelősséget, véletlenül sem látja be saját hibáját, hanem szét kívánja teríteni a felelősséget, szét kívánja teríteni a költségeket, szét kívánja teríteni az áldozatokat. És mi ehhez ‑ jelen állás szerint ‑ asszisztálni fogunk, vagyis nem mi, hanem majd önök, mert hogy meglesz a kétharmad, afelől, nagyon úgy fest, nem lehet kétsége senkinek. De ez egy végtelenül álságos, végtelenül cinikus és végtelenül képmutató politika, mindaz, amit az Amerikai Egyesült Államok és közel-keleti szövetségesei csinálnak, önök pedig ehhez boldogan fognak asszisztálni.

És ha a nyugati értékrendre vagy a kereszténység védelmére hivatkoznak ‑ ahogy azt most is folyamatosan tették, ami fontos, mert azt gondolom, az az emberi minimum, hogy kiállunk bizonyos elvitathatatlan értékek és emberi életek védelme mellett ‑, akkor felteszem a költői kérdést: mi a helyzet a Boko Harammal? Mi a helyzet az őáltaluk legyilkolt keresztényekkel? Az ő életük nem számít? Ha Nigériában, Kamerunban vagy máshol, Közép-Afrikában követik el ugyanazok az iszlám szélsőségesek, azok ellen nem hallottam még önöket felszólalni, nem hallottam még egyszer sem a kormány részéről, hogy küldjünk ilyen vagy olyan humanitárius segítséget vagy éppen katonai segítséget, mert keresztényeket gyilkolnak vagy mészárolnak. Nem furcsa? Ki a következetes? És ki a következetlen?

Azt gondolom, nagyon vigyázzunk ezekkel az indokokkal, mert itt most nem arról szól a történet, hogy kötünk-e egy jó vagy rossz üzletet, hanem egy ország biztonságával játszunk, és magyar katonák életével játszunk. Ha empátiáról beszélünk, akkor terjedjen már ki ez az empátia minden keresztény emberre vagy minden emberi élet védelmére, ne csak akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok valamire felkér vagy ‑ ha úgy tetszik inkább ‑ utasít minket. Ezt a képmutató politikát nem lehet csinálni, és nem lehet következmények nélkül csinálni, és ez sem lesz következmények nélküli.

Az is bizonyítja mindezt a képmutató, álszent, cinikus politikát, amit az USA és szövetségesei például a térségben Iránnal művelnek. Az, akit eddig embargó alá vettek, az, akit eddig kikiáltottak mindenféle terrorállamnak, most hirtelen jófiú lett, mert az Iszlám Állam ellen segít ténylegesen és közvetlenül. Most hirtelen jó Irán, de ha hihetünk a híreknek ‑ és ismerve az USA-t, nyilvánvalóan igazak ‑, már most azon gondolkodnak, hogy ha visszaszorítják az Iszlám Államot, és úgymond kipipálják, akkor újra Irán ellen kell fordulni, mert akkor nyilvánvalóan megnő a befolyása a térségben. Hát ez az undorító politika! És önök ezt nem veszik figyelembe, ezt nem mérlegelik egy percig sem.

Én azt gondolom, hosszan lehet sorolni az érveket és ellenérveket, de ha mindennek a tényleges valója mögé nézünk, akkor nincs kérdés, hogy nekünk innen a legtávolabb kell maradni, és egyetlenegy érdekünk van: a magyar emberek, a magyar állam, a magyar gazdasági javak biztonsága és a magyar katonák életének védelme. Ez a hadművelet nem nyerhető meg a levegőből. Hiába bombáznak akárhány országot, akármekkora térséget, az Iszlám Állam ettől nem fog gyengülni, sőt: pontosan a brutalitás és a pusztítás miatt csak növekedni fog, mert egyre több embernek tűnik föl, hogy mit művel az úgymond nagybetűs Nyugat más térségekben.

Ez csak szárazföldi erővel kezelhető. És akkor itt is tegyük fel a költői kérdést: mi akadályozza az Amerikai Egyesült Államokat, hogy x ezer vagy egynéhány-tízezer katonával ‑ idézőjelben mondom - rö­vidre zárja a kérdést? Semmi. Nem akarja, úgy tűnik, egyedül semmiképp nem akarja ezt megoldani, pedig meg tudná. És azt is furcsának tartom, hogy az Iszlám Állam a legfrissebb adatok szerint évente kettő és negyed milliárd dolláros büdzséből ‑ megint idézőjelben mondom ‑ tevékenykedik. Ha hihetünk a híreknek, akkor ez az összeg az illegális kőolaj-kereskedelemből, az emberrablásokból és talán a szervkereskedelemből származik.

És feltette-e már valaki a kérdést, hogy az USA és szövetségesei között vajon valakik vesznek-e olajat az Iszlám Államtól, mert ez a 2,25 milliárd dollár valahonnan megvan, és nyilvánvalóan nem a nyomorgó szunniták vagy a síiták veszik ekkora mértékben. Úgyhogy ezen is jó lenne elgondolkodni, vagy legalább nem becsapva egymást igazat beszélni vagy őszintén beszélni, talán így még helyesebb.

És önök komolyan gondolják, hogy majd a 150 magyar katona oldja meg a kérdést? Nyilvánvalóan nem, ezt senki nem is gondolhatta komolyan. És hogy mi keresnivalónk van ott? Mi idéztük elő ezt a válságot? Mi puccsoltunk meg abban a térségekben országokat? Mi avatkozunk bele folyamatosan a közel-keleti kérdésekbe? Nem, hanem az önökön lévő pórázt tartó kéz, illetve annak a gazdája, az Amerikai Egyesült Államok. Ezen kéne már végre elgondolkozni, és egyszer az életben itt a Házban beszéljenek róla őszintén!

(14.30)

Mondjuk meg, hogy tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, hogy ők az erősebbek, mi meg úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek. Ezt is elfogadnám, sokkal jobban, mint hogy összevissza mindenfajta, egymásnak sokszor ellentmondó érveket hoznak fel, hogy miért fontos ez nekünk. Ebből jól mi nem jövünk ki. Ebből csak kárunk fog származni; emberi, anyagi, erkölcsi. Ezt is gondolják végig! És persze, itt röpködnek a számok, hogy 10 vagy éppen 30 milliárd forintba kerül majd ez nekünk évente. Legyen csak egy középátlag, 15 milliárd. Nincs helye ennek a 15 milliárdnak? Nem azt mondom, nem hozok fel demagóg szociális példákat, de például a Magyar Honvédségben nincs helye a 15 milliárdnak? Lehet azt mondani, hogy ez a katonáinknak nagyon jó, mert tapasztalatokat szereznek, lehet azt mondani, hogy elismeréseket gyűjtünk be nemzetközi szinten, ez nyilvánvalóan így van, de hogyha ne adja a jóisten, csak egyetlenegy ember meghal, akkor majd ezt mondják a hozzátartozóiknak? Lehet így felelősen dönteni?

A Magyar Honvédség például a nagybetűs feladatát, a honvédelmet el tudná látni jelenleg? És ez most egyáltalán nem kormánykritika, hanem ez a NATO-tagságunk óta minden kormányra igaz és minden honvédséget irányító befolyásos politikusra. Amióta a NATO tagjai vagyunk, a Magyar Honvédség nem tudja a hon védelmét ellátni. Kizárólag aszimmetrikus háborús feladatokra alkalmas, ugyanis komplett fegyvernemek épültek le. Tényleg nincs helye ennek a pénznek a Magyar Honvédségen belül? Ugye, hogy van, és ugye, hogy lenne?

Emlékezzünk a magyar áldozatokra, akár Afganisztán, akár Irak esetében! Mikor történt tragédia? Nem őrzés-védelem kapcsán. És miről szól a mostani küldetés? Nem objektum őrzés-védelemről. Mi az, hogy ezek nem harcoló alakulatok? Hogy ha őket megtámadják, ott akkor nem harcolnak? Dehogynem! De mi az igazán kockázat? Hogy kiképzőknek kell akár az útvonalaikat is biztosítani. És Irak, Afganisztán esetében hol történt tragédia? Amikor a magyar katonák konvojokat kísértek, mert az volt a feladatuk. Itt is ez lesz a feladatuk, egy sokkal durvább, háborús értelemben sokkal durvább térségben!

Tényleg felelősen igent tudnak önök mondani mindenre? És akkor nem beszéltünk arról, hogy mindenki, Kósa elnök úr is említette azt a sok-sok bevándorlót, és Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója beszélt, ha jól emlékszem, március 16-án arról, hogy ha a koszovói menekülteket kivonjuk március közepéig csak az idei évben érkező menekültekből, akkor marad 7 ezer szír, afgán, ír (sic!). Tényleg nem lehet, hogy van köztük vahabita vagy épp szalafita? Akik bármikor, amikor majd a térségben magyar zászlók lobognak járműveken, objektumokon, úgy gondolják, hogy büntetek? Akkor mit fognak önök mondani, vagy hogyan fogják magyarázni? Hogy megérte? Nagyon fontos volt fellépni az Iszlám Állam ellen? Fontos, tegyünk meg mi is minden humanitárius segítséget, járuljunk hozzá a saját magunk szintjén ‑ de semmi esetre sem katonailag! Olyan fölösleges kockázatot zúdítanak az országra, ami szerintem az elmúlt 25 évben, de lehet, hogy jóval korábban sem volt meg soha. Milyen alapon fognak igent mondani vagy igen gombot nyomni?

Én az önök helyében nagyon elgondolkodnék, és még nem késő, még nem szavaztunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt hiszem, hogy folytatjuk.

Zárszóként pedig egy utolsó mondat: semmi keresnivalója magyar katonának abban a térségben, semmi keresnivalója azért magyar katonának, hogy idegen érdekek mentén, idegen országban a magyar vért hullajtsa. Ezt tartsák a szemük előtt, amikor szavaznak! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)